Rakasz #154

így-úgy szétvert birodalmak

Sziasztok!

Kilencvennyolc százalékban biztos vagyok abban, hogy ez az év utolsó hagyományos hírlevele. Kell egy hónap az évből, amikor az embernek van ideje gondolkodni (vagy aludni), és miért ne legyen ez a december. Extrából még jön majd ki kettő, a novemberi és a decemberi. Van a csőben egy karácsonyi Rakasz egy novellával, amit nagyon szeretek, és el tudtam kórincsálni a írójától. Még van egy harmadik terv is a fejemben, ami vagy összerakódik vagy sem. Január nyolcadikán újra találkozunk.

Rajtunk vagy velünk?

A héten belenéztem a Nyomozó elvtárs című hatrészes minisorozatba. A sztorija szerint ez egy román krimisorozat, amit a nyolcvanas években forgattak, majd most harminc évvel később túrtak elő az archívumból, majd gyorsan szinkronizálták angolra. Valójában természetesen egy 2017-ben, Romániában forgatott, de Amerikában írt és kitalált paródia.

Rendkívül vicces, de szerintem nehéz eldönteni, hogy kin nevetünk. A surmó komcsikon, akik nagyon vonalas dolgokat mondanak hol Marxot vagy szovjet lózungokat idézve, hol pedig hitet tesznek a rendszer mellett? A műfaji paródián, amiben egyszerre fordítják ki a nyolcvanas évek buddycop mozijait és A vörös zsaru-hoz hasonló amerikai-káeurópai koprodukcióban készült vacak akciófilmjeit? Vagy azon, hogy az amerikaiak forgattak egy teljes sorozatot, hogy kiröhögjenek egy soha nem létezett kommunista Kelet-Európát? Szóval résztvevői vagyunk a viccnek vagy a csattanója?

A román Scena9 oldalon van egy cikk, ami ezt járja körül. (Nyugi, angolul van.) Felvet csomó olyan kérdést, amit a kommunista Romániában felnőttként hiányolni lehet a sorozatból. Megvillant új nézőpontokat, amik vagy feltűnnek - a negyedik részt VHS-es jelenete a Chuck Norris vs. Communism film miatt nekem is megvolt - vagy elszállnak az ember feje felett. (Kapcsolódik Sipos Géza cikke az egykori Origón és Ilinca Calugareanu cikke a New York Times-ban ugyanerről a jelenségről.)

Érdekes szempont még talán összenézni a Nyomozó elvtársat azokkal a keletiblokk nosztalgiás filmekkel, amiket posztszocialista országokban forgattak. Szóval a Moszkva tér-rel, Good Bye, Lenin!-nel vagy mondjuk nagy kedvencemmel, a Houston, imamo problem!-mel. Az utóbbi három emlékszik a rendszerre, olyan jelenségeket fordítanak ki, amikről egy külsős nem feltétlenül tud. Ez persze árt a kulturális lefordíthatóságuknak is.

A kelet-európai filmhetet valószínűleg az Eszmélet-tel folytatom, amit Inkei Bence annyira ajánlott a 24-en. Az nem akar vicces lenni, ellenben szintén hidegháború nosztalgia. (Hol keresd? A Moszkva tér és a Good Bye, Lenin! kivételével mindegyik film fent van az HBO Gón.)

És ha más filmről beszélünk, akkor a Filmtett.ro-nak van egy listája azokról a magyar filmekről, amiket illik látni. Most százhúsz éves a film, erre készült a lista. Iránymutatásnak remek.

Országváros

A Sim City városszimulációs játék felújított verziójának megjelenésekor 2013-ban Geoff Manaugh (tőle a BLDGblogot és a A Burglar's Guide to the City-t kell ismerni) és Nicola Twilley (akitől meg a Gastropodot, amit én nem követek, de kéne) csinált egy interjút a játék vezető tervezőjével. Kiderülnek olyan dolgok belőle, hogy a négyes SimCity lényegében egy Excel táblának képzelte el a várost, az újabb verzióban ettől szakadtak el, hogy arra figyeljenek, jól működnek-e a város folyamatai.

Van egy írás az Economist 1843 magazinjában arról, hogy a kávé hogyan tette tönkre az Ottomán Birodalmat. Röviden: az emberek a kávé miatt kávézóba jártak, ott elkezdtek beszélgetni egymással, szervezkedni, azt egy nap felkelt a fenséges császár, és már nem is volt birodalom, mert szétkávézták. Jó, a folyamat nem volt ilyen gyors, Szulejmán alatt ért a kávé Törökországba, és utána még volt pár jó éve a birodalomnak, de azért jól hangzott, nem? Arra pedig továbbgondolható ez a majdnem kerek állítás, hogy a panelházakból pont ezért hiányzik a közösségi tér. És persze ez a baja az államnak az önjáró civilekkel is.

A Meti Heteor régi hallgatójától, a nagyon remek Palitól kaptam egy linket, ami azt mutatja meg, hogy ötven ország különböző bevételi viszonyok között élő családjainak mindennapi tárgyai hogyan néznek ki. Az a neve, hogy Dollar Street. Ezermillió kérdést vet fel az oldal. Én azt értem a legkevésbé, hogy ha az ember ukrán milliomos, miért nem vesz olyan vécépapírt, amivel nem lehet polírozni is.

Mindenféle

A hét egyik lelete a Pome nevű hírlevél, amin napi egy kortárs vers érkezik angolul. Archívuma nincs sajnos, így csak a szerkesztője által az első évad végén írt összefoglalót tudom linkelni, illetve azt, hogy itt kell feliratkozni.

Radnóti Zoltán rabbi blogján van egy tök jó bejegyzés arról, hogyan lehet a nemváltást besuszterolni a zsidó vallásba. Alapelvek ütközését kell valahogy megoldani, ha jól értem az érvelést teljesen kívülállóként. Gondolkodós szöveg.

Ki kivel dug tematika

Bálint küldött egy cikket, hogy engem ez biztosan érdekelne, és hát milyen igaza volt. A Scientific American blogjában írnak arról evolúcióbiológusok, hogy miért gyakori az állatok között az azonos nemű egyedek közti szex. Illetve arról, könnyen lehet, hogy túlzottan az emberből indulunk ki és emiatt fordított a gondolkodásunk.

Nevezetesen: azt szokás mondani, hogy hát egy csomó fajnál rendkívül feltűnő a hímek és nőstények közti különbség, és ha a párzás célja az utód létrehozása, akkor kidobott energia az azonos neműek közti szex. Több dolog mellett azt mondja erre a cikk, hogy mi van akkor, ha a nemek közti különbség későbbi fejlemény? Akkor például kidobhatjuk azt a feltételezést, hogy energiapazarlás az azonosneműek közti szex. Ezt a cikk hosszabban és sokkal okosabban fejti ki.

Ebben az érvelésben egyébiránt az a legszebb, hogy kiveszi a buborékot abból a gondolatból, hogy mivel a szex célja az utódok csinálása, ezért az azonosneműek közti szex (ésvagy vonzódás) hiba a rendszerben. Ez pedig a homoszexualitással kapcsolatosan is fel szokott merülni a butább vitákban.

Én máshol

A G7-ben volt egy a kerék újrafeltalálásáról szóló cikkem. Leginkább azért, mert egy csomó érdekes, futurisztikus fejlesztés jött szembe. Plusz mert egy kicsit zavart, hogy a a kerék újrafeltalálása kifejezésként a felesleges hülyeséget jelenti, miközben kevés technológia változott ennyit az évek során. A tűz bezzeg marhára ugyanaz.

A Forbes Nextben egy űrös cikkem van, de köztünk legyen szólva, nem amiatt lesz köztéri szobrom, ha lesz. Viszont a cikkhez megmondta nekem Molnár Laci, a kedvenc csillagászom, hogy mi a baj Elon Musk műholdas internetes projektjével. Ez a cikkből végül kimaradt, így az anyag legjobb részét megkapjátok most ti:

Nehéz megmondani, hogy "a világ végét" jelenti-e a földi obszervatóriumok számára a Starlink vagy csak több szűrésre lesz szükség a mérések során. Érdemes megemlíteni, hogy nem csak a Starlink tervez nagy mennyiségben műholdakat felbocsátani, hanem másik három-négy hasonló projekt is létezik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a műholdak valamilyen rádió tartományban fognak kommunikálni, ami nem csak a rádiócsillagászatnak, hanem a rádiókommunikációnak is komoly terhelés lesz.

Decemberben, ha minden jól megy, megjelenik egy interjúm a Magyar Narancsban Vattay Gáborral a kvantumszámítástechnikáról. De a szövegen még nincs rajta a pecsét, úgyhogy ne kiabáljuk el. Beszélgettem Somlai-Fischer Szabolccsal is a Prezi Video kapcsán, de aztán elkanyarodtunk erre-arra. Ez a cikk pedig a Kreatívban lesz. Továbbá december hatodikán jelenik meg a Pesti Hírlap próbaszáma, abba is írok.

A kedves részvényesek, akarom mondani Patreon támogatók ebben a hónapban a romokról, roncsokról, lezuhant repülőkről és arról olvashattak, hogy mi köze mindennek a romantikához. Korábban volt egy rövidke remeterákos és Nemes Nagy Ágneses írás is, azt bárki olvashatja. Mindig elmondom, de még mindig hatalmas élmény, hogy van egy játszóterem, amit a támogatóim tesznek lehetővé. Köszönet!

Képek

Török kávé édességgel, ahogy illik - Ed Bierman // CC-BY

Ukrán vécépapír. Érthetetlen - Zoriah Miller for Dollar Street // CC-BY

Esküszöm az előtt választottam ki a randizó madárpár képét, mielőtt lefordítottam volna, hogy a black-winged stilt magyarul a gólyatöcs - Michele Lamberti // közkincs

Pesti Hírlap címlap - nagyon blackfriday akciós az Arcanum előfizetés most.

Ennyit a hétre!

Ádám

Loading more posts…