Rakasz

Hírlevél építészetről, dizájnról, technikáról, bölcsészetről és a nagyvasak esztétikájáról.

A Substack newsletter by Szedlák Ádám - Rakasz

Hírlevél építészetről, dizájnról, technikáról, bölcsészetről és a nagyvasak esztétikájáról.

Rakasz #104

gépek és képek

Sziasztok!

Nem mondom, hogy fáradt vagyok, de úgy érzem, hogy valaki az agyamra parkolt egy pótkocsis Ifával. Mindegy. Majd elmegy. Vagy legalább lecserélik egy Tatrára, az legalább labdába rúg a Dakaron.

Talppal a pokolnak

Időszámításunk előtt 2009-ben a Microsoft készíttetett egy rövid élőszereplős reklámfilmet a Halo 3 videojátékhoz. A filmet Magyarországon forgatták, de annyira, hogy a 34. Bercsényi Különleges Műveleti Zászlóalj tisztjei és tiszthelyettesei játszották a kiképzőket és adtak tanácsot a kiképzési jelenethez. Emellett magyarul üvöltöznek benne, ami külön szép. (Zárójel: a reklámot Rupert Sanders rendezte, aki később a Ghost In The Shellből készült élőszereplős filmet is.)

A film nagyon könnyen megjegyezhető, ráolvasásszerű dala viszont nem magyarul van, hanem walesiül. A netezők gyorsan megtudták, hogy a Light of Aidan Lament című dala az alap, ami valamelyik Café del Mar lemezen jelent meg. Igen ám, csak a cafédelmaros verzió vadul máshogy hangzik. (Meg persze olyan énekli, aki tud walesiül.) A rajongók és a dalba beleszeretők mindenféle, a videóról levágott, tisztított verziókat hallgattak.

Aztán egyszer csak eljött 2017, megjelent a King Arthur - Legend of the Sword című mozifilm, aminek a soundtrackjén a The Politics & The Life címmel ott van a Halo rövidfilmből ismerős dal. Ezért van az, hogy egy Artúr királyról szóló film egyik betétdala alatt a kommentelők többsége arról beszélget, hogy milyen az űrből egy bolygóra ugorva megérkezni a csata közepébe.

Ezer bajom van a fanokkal általában. Nem bírom a kritikátlanságot, a mostani kultúrháborús időszakban pedig a videojáték-rajongók jellemzően olyan vélemények mögé állnak be, amelyekhez semmi közöm sincs. De ez az öröm, ami a 2017-es betétdal alatt megjelenik, ez nagyon tetszik. Be is ugrott az előadás, amit 2013-ban, a Del.icio.us könyvjelzőző szolgáltatás gyengélkedésének évében, tartott Maciej Ceglowski előadás, aki a konkurens szolgáltatás gazdájaként szembesült azzal, milyen ha a jó értelemben vett fanok megjelennek.

Egy nagy halom hang és videó

Bruce Sterlig ritka éles szemű kritikusa a világnak, mindig mindenkinek megpróbálom eladni az évkezdő világmegfejtését Jon Lebkovskyval, amit a WELL fórumán tartanak, meg a SXSW fesztivált záró beszédét. A lenti videóban Benjamin Brattonnal beszél Torinóról, ipari tervezésről és persze a jövőről való gondolkodásról.

Gáspár küldte az Office Hours videót, ami azt mutatja be, hogy a világ egyik legdrágább négyzetkilométere, a londoni City, amiben nap közben úgy 300 ezer ember van, hogy néz ki este. Pont úgy, ahogy gondoljátok, a kutya sincs ott.

És ha már a City, gyakran az is sokat mond el egy cégről, társaságról, helyzetről, hogy mit nem tesz meg. Például, amikor valakinek így néz ki a székháza a korábban emlegetett legdrágább négyzetkilométeren belül.

Zajlik valami audiovizuális kísérlet a Boing Boingon, Bureau néven csinálnak egy munkanapok történetét képregényben és hangban elmesélő dolgot, amit valós időben jó szerintük hallgatni. Nagyjából esélytelennek érzem, hogy 8:55-kor én már felfogjam a művészetüket, de nem beszéllek le titeket arról, hogy megpróbáljatok becsatlakozni.

A Superlux Stark Choices nevű installációja, szimulációja érdekes dolognak tűnik. Két jövőt vázol fel. Az egyik a grim meathook future - öööö gyászos húskampó jövő? szóval amikor még a szar is szar - forgatókönyvet, a másik a technológiát valahogy mégis a hasznunkra fordítjuk jövő. A lentre belinkelt rövid videót érdemes megnézni, aztán meg drukkolni, hogy ki legyen állítva valami olyan helyen, ahová odaver a sors.

http://www.tcj.com/i-was-this-eras-cassandra-all-along-a-qa-with-warren-ellis/

Vasak

Egy időben gyakran kaptam magam azon, hogy olyan dolgoknak váltam a tulajdonosává, amikre iszonyú nagy szükségem nincsen. Láttam a piacon egy kontrollerek nélküli Sega Megadrive-ot, elhoztam, került hozzá egy idő után táp, tévékábel, kontroller, ez az. Na ugyanígy van még Nintendo 64, pár 8bites számítógép ez-az otthon. Egy Supernintendót már el tudtam ajándékozni, arra büszke vagyok.

A fentiek tudatában van viszont pár olyan kütyü, amiket egyszer szeretnék birtokolni. Amikor a netre kapcsolt eszközöket még nem IoT-nek (internet of things, cuccosok a neten) hívták, hanem vagy connected eszköznek, ami hát nem sokat jelentett, vagy Bruce Sterling után spime-nak, akkor az egész területnek volt még némi ártatlansága. Például nem állt minden ilyen jószág mögött a Google vagy a Facebook, akikről nagyon jól tudjuk, hogy a végén úgyis eladnak minket kilóra annak, aki egy centnél többet ígér. Mindegyik ilyen kütyüben az az igazán vonzó, hogy még a nagy, megfigyelésre épülő platformok elterjedése előtt jelentek meg.

A Chumby - aminek Bunnie Huang remek hardvermérnök volt a vezető mérnöke - az éjjeliszekrény kisrádióját próbálta egy egészen kicsit okosabbá tenni. A Nabaztag nyúlrobotjai is valami ilyesmire voltak képesek, hangüzeneteket játszottak le és integettek a fülükkel. Végül pedig ott a Little Printer, az általam rajongva szeretett Berg London hőnyomtatóra és rövid, személyre szabott kommunikációra épített robotja.

Még egy zárójel. Van pár kép a Boing Boingon régi vasakról. Azért érdekesek, mert a háttérszínnel elemelik a mindennapoktól a gépeket. Jó pillanat, amikor valamit sikerül így meglátni.

Képes krónika

A The Atlantic egy csodálatos galériát állított össze látványos könyvtárfotókból. Nagy barátja vagyok a könyvtáraknak, de gyakorlatban inkább a sajátomat építem. De azért ezeken jó végignézni - van pár gyönyörű brutalista épület is! - még ha fel is merül közben, hogy a Sci-hub és a Library Genesis netes kalózkönyvtárak legalább egy lábjegyzetet megérdemelnének.

A képregény egy olyan formátum, amivel nagyon érdekes kísérleteket lehet végrehajtani. Nagyon sokáig Jonathan Hickman Pax Romanáját és Nightly News-át hoztam erre példának a maguk infografika jellegű, nem kockákra osztott szabad oldalképeivel. De azóta ezer minden történt. Például a Microsoft turnézott egy kört olyan HTML5-ös mozgó képregényekkel, amiknek már a szerverük sem él. Szódalogisztika. Ja nem. Sziktranzit. Ellenben van most egy Grass of Parnassus nevű az Instagramon futó képregény, ami tetszik. Még úgy is, hogy a platformban nem hiszek, mert Zuck úgyis el fogja cseszni, és globusmájkrémmel bekent influencerek fognak kémkedni utánunk.

Egy cikkhez kellett egy apró tény: milyen kamerával mászott ki a vízből Robert Capa. Az ember rögtön rávágja, hogy Leica persze, de rosszat mond, mert valójában két Contax volt nála. Ezt onnan tudom, hogy a Magnum Photosnak van egy remek, képekkel teli anyaga a D-napról.

Felnéztem a Cadence Selectre, ami a kedvenc képregénygrafikás boltom, és meglepődtem, hogy eltűntek a Gustavo Duarte nyomatok. Gustavo egy őrületesen mókás stílusban rajzoló brazil figura, aki két-három artbookot is kiadott a nagy képregénykiadóknak végzett munka mellett. Az Instagramjára mindenképpen iratkozzatok fel. Három rajza van a falaimon, egyik sem volt igazán drága, sőt. Viszont mindegyiktől elvigyorodok, ha rájuk vándorol a szemem. Az elmúlt pár év egyik legfontosabb felismerése, hogy csodálatos grafikusokkal élünk egy korban. Rövid az élet az üres falakhoz.

Galéria az Indexen Balla Demeter fotográfus képeiből. Minden több leírás felesleges. Kattint, megnéz.

Adjunk pénzt másoknak rovat

Kedvenc haiti bandámnak, a Lakou Miziknek összejött az albumára a pénz. 42 ezer dollárt kértek, levezetve, hogy mire kell ennyi zsé, és vért izzadva, az utolsó pillanatban pár dollárral átlépve a határt végül összejött. Ilyenkor örülök, hogy a közösségi finanszírozás a működik úgy is, hogy nem kész termékek előrendelésére használják. Hallgassatok bele az előző, szintén indiegogózott albumukba a Wa Di Yóba.

Alex de Campi a mindenhez hihetetlenül értő képregényíró, videós, anya és úgy általában rakenroll jelenség pénzt gyűjt a The Scottish Boy című középkori “erőszakos szexi thrillerére”. Olvastam annyit tőle, hogy látatlanban is érdekeljen.

Földrajz jelleg

Nem mondom, hogy az a mércéje az emberi minőségnek, hogy az ember tudja mi a különbség egy Mercator és egy Gall-Peters vetület között, de hát istenkém, még West Wing rész is volt róla. Nna, az van feleim, hogy van egy újnak tűnő Equal Earth vetület, ami jobb mindkettőnél, és nagyon nagy felbontásban le is tölthető. Pár térkép mindenkinek a gépén kell legyen.

Könnyű hétvégi olvasmánynak még van a Folklore Thursdaynek egy írása híres nem létező szigetekről. A listában nem szerepel a Busta Rhymes sziget, de szerencsére azt megénekelte a nagyon megnyugtató hangú Roman Mars.

Én máshol

Még nem láttam, de a havi Recorderben elvben van egy írásom a chi-fi jelenségről. A következőben pedig éves trendelemzés lesz. Hagynak bármit írni, mekkora dzsóker már!

A következő Forbes Nextben a búza genomjában azonosított allergén génekről lesz interjú Juhász Angélával. Itt a rövidhír verziója annak, hogy min dolgoznak.

A Másvalaki problémáján reklámot blokkoltam mesterséges intelligenciával - az ellenséges minták még őrült nagy pofonokat tudnak kiosztani, várom tőle azt a jövőt, amit a felülragasztott QR-kódok nem hoztak el - és 3D-nyomtatásról fantáziáltam a héten. Utóbbi még nem jelent meg, addig nézegessetek SLS-nyomtatott Hot Wheels protót, úgyis onnan indulunk.

‘zmegolás helyett

Szerelmes brátim, ami igazán fontos, azt le kell menteni magunknak. Nem lehet arra számítani, hogy megmarad ott, ahol találtuk. Igaz ez a szövegekre, YouTube videókra, zenékre. A fene megeszi a bitrohadást. A Comixology podkasztjának azt az adását kerestem, amiben Dean Motterrel beszélnek. Végül itt van.

Ha így nekiugrottam már, akkor letöltöttem Eco előadását is a rusnyaság kultúrtörténetéről a Videolectures oldalról, mert nem érzem túl rózsásnak a Flash videó jövőjét. A kötelezően végiggondolandó gondolat ilyenkor: úristen, ez az anyag alig 11 éve került fel, és már úgy kell böngészőt vadászni hozzá, ami le tudja játszani. Milyen kultúravesztés lesz itt még.

Máshogy bazmegolós. Interjú egy jó - Röhrig Géza - és egy szar - Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök - emberrel. Mindkettőtől lenne kedvem üvölteni.

Mondatok

Polgári engedetlenség skót vasút módra:

Duncraig was closed between 7 December 1964 and 5 January 1976; it was reopened after local train drivers refused to acknowledge the station's closure for the intervening 11 years.

Eltűnt illatok nyomában, a 4160 Tuesdays csoportjában:

One fragrance aficionado asked if it was one of the long lost Guerlains, recently recreated by Thierry Wasser.

Pénzügyi jellegű ésszerűsítés, megváltozó előírások, több ok van, ami miatt parfümöket átalakítottak (szakszó: reformuláltak) vagy ami miatt eltűntek a polcról. Ennyi jó értelemben vett nosztalgiát ritkán látok egy félmondatban.

Akinek a köszi jár

Ti küldtétek rovat. Balázs szólt, hogy a japán haditengerészet és a curry sztorinak van folytatása. Övé a szó.

Az a történet megvan, hogy Mori Ógai (A vadlúd novelláskötet szerzője), a japán hadsereg második hadosztályának orvosi vezetője az orosz-japán háborúk alatt, a haditengerészeti eredmények ellenére kitartott amellett, hogy a beriberi vírusos betegség, és úgy is próbálta kezelni - több, mint tízezer katona halt bele ebbe. Mentségére szóljon, mint tudományos elmélet csak később nyert teljes bizonyosságot a B12-hiány, úgyhogy akár igaza is lehetett volna.

Ördögi Roy házibarkács kategóriában indít két sztorit. Az egyik az iráni légierő Tupoljev Tu-154-es utasszállítójának függőleges vezérsíkjára szerelt Northrop F-5 vadászgép pilótafülkéje, amit katapultülések tesztelésére használtak. A másik pedig Marco Amoretti és Marco De Candia sztorija, akik 1999-ben 119 nap alatt egy vízhatlanított Ford Taunus és egy VW Passat tetején ülve átszelték az Atlanti-óceánt.

Fotók a mostani Rakaszban.

Repül a Tatra - Tatra Trucks
Worshipful Company of Itt Lopnak - saját, CC-BY
Little Printer - DanW CC-BY
Nabaztag - William Whyte CC-BY-SA
D-nap - Conseil Régional de Basse-Normandie / National Archives USA (Érdekes, egy nagyon hasonló kép, van a Corbisnál is. Egyik se Capa amúgy.)

Ennyi a hétre!

Ádám

Hírlevél építészetről, dizájnról, technikáról, bölcsészetről és a nagyvasak esztétikájáról.