Rakasz #180

vizes gázos

Sziasztok!

Szereltetek már kijelzővédő üveget bármire? Ha nem, akkor mondok valami hasznosat: marha egyszerű elvágni vele az ujjatokat. Nem mondom, hogy nem szisszenek fel néha gépelés közben. És, hogy miért ragasztgatok ilyet? Leginkább mert hülye voltam, és a kijárási korlátozást aggódással és vekengéssel töltöttem, így nem vettem észre, hogy a Fujifilm kivonta a piacról azt a fényképezőgépet, amit egy éve meg akarok venni. Plusz szívfájdalom: öt perc alatt kiszórták dömpingáron a készleteket.

A zöld a soft release, a fekete a thumbrest. Ez amúgy a régi gépem, végigrángattam a fél világon

Na de nem azért élünk egy cyberpunk világban, hogy ezt ne lehessen megoldani. A szomszédban (ld. még Hongkong) volt raktáron a fent emlegetett dömpingáron gép, csak imádkozni kellett, hogy tényleg megjöjjön. A céget ismertem, lapot húztam 19-re, és beletörődtem, hogy olcsó, benzinkutas latte színű markolatú lesz az új vas. Bámulatos, mire rá nem veszi az embert a “forró, ropogós pénz”. Úgyhogy most szerelem fel a vasra a dolgokat, amikre a gyár nem gondolt, én meg szeretem. Védőüveg, soft release gomb, hüvelyktámasz. Az egyszer csak sokkal 2.0-sabb képek lesznek a Rakaszban, amikor saját képeket használok fel.

Apropó Hongkong. Kína most darálja be azt az amúgy jónak tűnő helyet. Az egy ország, két rendszer működési elvnek kellet volna még jusson pár évtized. Ehelyett gyorsan hoztak egy olyan törvényt, ami nem hogy a tüntetést, de a túl heves lélegzetvételt is börtönnel bünteti. Semmi nem mutat arra, hogy szép lesz a folytatás. Ha van egy percetek, gondoljatok rájuk.

Rövidre zárva

Nem tudom, ti mennyire vagytok elégedettek a Black Lives Matter mozgalomhoz és ennek az európai mellékzöngéihez kapcsolódó vitákkal. Engem nagyon idegesítenek. Hihetetlen mennyiségű hibás, buta vagy rosszhiszemű - próbálok nem ítélni - érvelés jött szembe. (A leginkább körbesharelt a Nyáry-féle a Válaszon.) A legtöbb bajom azzal a gondolatkörrel van, amikor a szoborállítást az emlékezéssel kapcsolják össze. Félreértés ne essék van ilyen. A Duna parton a cipők, a botlatókövek a megemlékezést szolgálják, meg az a vitathatóbb 56-os emlékmű is a Felvonulási téren, aminek a szimbolizmusának a megfejtésére legalább két magyarázatot ismerek. (Itt az egyik.)

A tűnt idők politikusa viszont nem ilyen szobor. Mert őket vagy nem felejtjük el, vagy ha igen, akkor nincs miért emlékezni rájuk. Sztálinról mindenki hallott már, pedig nem áll ott a szobra az 56-os emlékmű helyén. A köztéri nagyszerű férfiút dicsőítjük, példának állítjuk. Ha pedig változik a megítélése, akár azért, mert az új normáinkba nem illik bele a múltbéli tettei alapján, akkor lekapjuk a talapzatról és berakjuk egy múzeumba vagy szoborparkba. Ezek azok a helyek, ahol kontextusukban, érvekkel és adatokkal körbevéve lehet bemutatni történelmi személyiségeket.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem ez történik, miért kell szobrokat dönteni. II. Lipót belga királyt például egy Antwerpen melletti kisvárosból már eldaruzták. Egy másikat a De Stoeten Ostendenoare aktivistái alakítottak át 2004-ben: vasfűrésszel távolították el a Lipótra felnéző kongói mellékalak kezét, emlékeztetve a közt arra, hogy a nagyrészt Lipót magántulajdonában lévő Kongóban bevett büntetés volt a kézlevágás. A csoport felajánlotta, hogy pár kiegészítő tábláért, a királyi család és a belga állam bocsánatkéréséért cserébe hajlandók visszaadni a kezet. A királyi család nem élt a lehetőséggel. Miután egy ENSZ vizsgálóbizottság is rasszistának minősített egyes holland hivatalokat, ebből pedig országos ügy lett, a De Stoeten Ostendenoare szóvivője megjelent egy nyilvános vitán kéz a kézben, és elismételte a követeléseiket. Az ügy, ahogy tudom áll.

A kikötőben landolt brit rabszolgakereskedő, Edward Colson szobráról harminc éve megy a vita. A 2013-ban megválasztott bristoli polgármester már obszcénnek nevezte a szobrot, a 2018-ban Bristol West munkáspárti képviselője is a szobor eltávolítását sürgette. Volt szavazás, aláírásgyűjtés. Most ért el oda a tömeg, hogy lehet ezt a vitát más eszközökkel is folytatni.

A fenti csak két példa. Bonyolultabb történelmi figurákról hosszabban is lehet vitatkozni, hogy van-e helyük a téren. Mindenkiről el lehet mondani, hogy a kora embere volt. Annak a kifejtésére viszont kevés egy szobortalapzat, hogy ez a kora embere mit is jelent. A nácikkal szembeszálló Churchill mellett ott van a talapzaton az íreket elnyomó vagy a birodalmi gondolkodásban szocializálódott, a briteken kívül mindenkit lenéző rasszista Churchill is. Nem lehet szétszálazni őket. Remek helyük van a múzeumban. (Más kérdés, hogy amikor legutoljára az Imperial War Museumban Churchill kiállítást láttam, akkor csak a nácikat hazazavarós vonal jelent meg.)

Nagy zárójel: nem történészi vitáról van szó, a történelemtudomány álláspontja viszonylag kialakult ezekkel az emberekkel kapcsolatban. Emlékezetpolitikai vita van. Avagy akarod-e hogy olyan bronzemberre nézzen az ablakod, aki eladta volna a dédapád.

Csaláselmélet

Na most vagyok bajban. Venkatesh Rao amerikai mérnöknek, Szilícium-völgy közeli okosembernek - értsük pro és kontra is - és írónak volt egy érdekes eszmefuttatása a héten. A különböző csalások, átverések, kóklerségek és szélhámosságokat próbálta szétszálazni a klímára vonatkozó akcióterveket állítva a középpontba.

Zárójel: a magyar fordítások innentől esetlegesek, próbáltam más csalás jelentésű szót használtam a különböző fajtákra.

Leginkább a kóklerségről (grift) írt, amit az különböztet meg a nagy svindlitől (long con) meg az csalástól (fraud), hogy nem ígér egyértelmű megoldást, így nehéz bármit számonkérni rajta. A svindli ígér valami nagyot és nem feltétlenül legálisat, majd ott állsz pénz nélkül, és annyira ég az arcod, hogy még a rendőrségre se mész el. Ilyesmi a nigériai csalás - apám a miniszter, számláját zárolták, segíts egy kisebb összeggel egy nagyobb összegért cserébe -, ha az első osztalékot még megkapod, majd kérik a nagy pénzt. A csalásnál elutalod előre a pénzt a neten vett akármiért, ami aztán nem érkezik meg. Még csak nem is átverés (scam).

Rao szerint az a kóklerség, ami a cselekvés látszatát ígéri. “Tennünk kell valamit. Ez valami. Akkor tegyük ezt.” Így oldottuk meg a klímaváltozás problémáját szövetszatyrokkal és fém szívószálakkal. Illetve nem. Nem mondom, hogy szeretni kell Rao elméletét, viszont jó ellenőrző módszert ad a kezünkbe.

Építészet

Ha már Rao, pár hete kaptam egy másik posztot, amit szintén ő írt. Az vizsgálta, hogy milyen politikai berendezkedések milyen típusú épületeknek kedveznek. Rao elemzésében az az igazán zavaró, hogy a nagy népsűrűséget biztosító tömeglakás (khm, panel vagy projects) a legtartósabb és legvalószínűbb épületforma, a második legvalószínűbb pedig a tipikus gazdagember palota. Bele lehet itt-ott akadni az írásba, kezdve azzal, hogy a szocialista berendezkedés tényleg csak ocsmány tucatházat tud-e építeni? (Szerintem nem.) De a gondolati ív, illetve ahogy kifuttatja a klímakérdésre, az remek. (Kösz, Attila!)

Van még két, “azért a víz az úr” kategóriás link gyorsan a hétre. Az egyik az a téma, ami kábé évente egyszer körbefut a neten: a vízművek - akármelyik! - föld alatti medencéi, csatornái, gépházai csodálatos, elképzelhetetlen helyek. Akkor is, ha betonból öntötték az oszlopait, akkor is, ha vöröstéglás, akkor is, ha majolikatető fedi a bejáratot és itt-ott szecessziós jegyeket visel. A Wireden most éppen Tokió csapadékvíz elvezető rendszeréről van egy galéria. Ez nem holmi csatorna, lehetne benne balettozni Ifával.

Miamiról, ami mondjuk a szecesszió, art deco vonalon lenne még kapcsolható ide, egyszer-kétszer már volt szó. Ez az a város, ahol nagyon drága épületek alól fogja kimosni a földet a megemelkedő tenger. Már most is folyik a harc a víz ellen, és nem nagyon érdemes a városra fogadni. Az aktuális helyzetjelentést a BBC szállítja. Az adat, ami engem a legjobban meglepett:

Most of Miami Beach’s built environment sits at an elevation of 60-120cm (2-6ft).

Én máshol

Hétvégén Rakasz Plusz is érkezik, a téma a Pizzagate - erről volt mostanában egy jó cikk az Indexen is - és a QAnon. Már a fülemen folyik ki az agyam, de lassan elfogyasztottam az összes Q-s térítő anyagot, amire rá tudtam tenni a kezem!

A G7-en megjelent a harmincadik cikkem. Azt jártam körbe, hogy az emailt egyrészt folyamatosan temetik, másrészt az email utódjainak kikiáltott technológiák nem tudták teljesen átvenni a helyét. Ez megér majd egy folytatást még.

Képek

Útkereszteződés Hongkongban - saját

Botlatókövek Zuglóban - Fekist // CC-BY-SA

Colston szobra kihalászás után - Avon and Somerset Constabulary

Olyan igazi Churchill kép: megtekinti a szétbombázott coventry-i katedrálist - közkincs

Mansion, az örök - Andrew Bone // CC-BY

Art Deco Miamiban, ezt is fenyegeti a víz - Wyn Van Devanter // CC-BY-SA

Ennyi a hétre!

Ádám

Loading more posts…