Rakasz #1

Helló!

Bizonyítottan első mondatokat írni a legnehezebb. Annyira, hogy van is legalább egy tucatnyi irodalmi kvíz, amiben a sikerült első mondatokhoz tartozó regényt kell kitalálni. Az igazán jókkal - és akkor a harmadik mondatban már Gibsonozok - pedig megy a játék, hogy valaki mindig az aktuális technológiára frissíti őket. Glitchelőset még nem olvastam, pedig sietni kell, lassan lejárt poénná válik. (Úristen, meggugliztam, James Bridle a 2012-es SXSW-n hozta divatba a New Aestheticet. Így jön szembe az öregedés.)

A robotok a munkánkat, aha...

Valahol lenyűgöző, hogy a divatnak milyen részeit lehet sweatshoposítani. A tényleges gyártás persze az első, de úgy néz ki, hogy a gátlástalan hazudozással végzett sales támogatás is megoldható ebben a modellben. A Dawn.com-on jelent meg egy cikk attól a Rohan Danish nevű újságírótól, aki életének egy korábbi szakaszában melltartó értékeléseket és az értékelés alatt folyó csevegést írta egy meg nem nevezett e-kereskedelmi oldalra. 

Zárójel. A Dawn, ami amúgy csak átvette a cikket egy indiai laptól, Pakisztán legrégebbi angol nyelvű újsága. Ide pedig már lólépésben kapcsolódik, hogy a durván - felületes európaira nyitjuk a körzőt - a környéken kiadott újságok között van egy még izgalmasabb, a The Musalman. A kézírásos, kalligráfiával készülő urdu nyelvű lapra átlag három évente csodálkozik rá az internet. 2015-ben állítólag még létezett, az a legfrissebb említése, amit így hirtelen találtam. Itt egy régebbi tízperces dokumentumfilm róluk.

Régen közismerten minden jobb volt - Ern0 kiegészítő szabálya: kivétel a mikroelektronika - így például a szellemírás is. Rober Silverberg SF író még tavasszal vallotta be a Vice-ban, hogy az ötvenesek végén, hatvanasok elején 150 pornóregény megírásával egészítette ki a fizetését. És mivel ezt csak öt évig csinálta, gyorsan kijön, hogy az évi 30, havi kettő meg az apró.

Játék/nemjáték

A Verge már egy-két hete körbedicsérte a Really Bad Chesst, mert úgy dobja ki a sakk lényegének nagy részét, hogy marad utána egy érdekes játék, ami sokban emlékeztet a sakkfeladványokra, de mégsem az. Ha az ellenfélnek négy-öt lova van nekünk pedig többnyire parasztjaink, az nem rejtvénymagazin utolsó oldala, hanem egy Sienkiewicz regény. Divatos késéssel sikerült csak kipróbálnom, de minden szó igaz. Nem tudom, egy jó sakkozónak hogy tetszene, nekem, aki leírhatatlanul bénán játszom igazi sakkot, nagy buli. (Emellett a játék azt is bemutatja, hogyan lehet a legidegesítőbben reklámot építeni egy appba.)

Végre megfejtődött, hogy a kilencvenes éveket egyre nagyobb és egyre hegyesebb mellel átvészelő Lara Croft sorsa miért alakult úgy ahogy. A nagyon remek Campo Santo stúdió lapjában a figurát megteremtő játékfejlesztők és menedzserek beszélnek arról, hogy egy erős női hősből hogyan lett a kiadói nyomás hatására egy olyan popkult figura, aki végül bekerült a Playboyba. Van a sztoriban minden, ami finom: szexizmus, a játékfejlesztés második (harmadik?) aranykora, botrány.

Még longabb read a The Atlantic cikke arról, hogy egy halálos mutáció miatt bukott 420 millió dollárt a holstein-tehenekre épülő tejipar. A sztori a biotech ipar elején kezdődik, amikor a csúcstechnológia a mesterséges megtermékenyítés volt, a csattanóra pedig akkor jönnek rá, amikor meglesznek az eszközök a genom megvizsgálására. Gyakorlatilag minden területről lehet krimit írni - Mark Russinovichnak rendszeresen sikerül úgy programhibákat elmesélni, mintha Poirot lenne - ez most épp szarvasmarhagenomos.

Talán dünnyögj egy új mesét

China Miéville arról beszélt még 2013-ban Halloween kapcsán, hogy miért osztályáruló, aki hagyja, hogy nemzombi cowboynak és nemzombi hercegnőnek öltözzön a gyereke. Meg arról, hogy humortalan savanyú emberek-e a marxisták. Meg a félelemről, a polipokról, szellemekről és a gótikus marxizmusról. Nagyon szórakoztató. A videót a Verso kiadó ásta elő, mert Miéville előszavával mostanában jelent meg náluk Morus Tamás Utópiája, illetve jön egy nagyoktóberiszocialistaforradalom könyve is jövőre.

És ha már bementünk ebbe az utcába, akkor van még egy Eco szöveg 1995-ből, az Ur-Fascism. Ez visszaemlékezéssel nyit, de aztán egy elég használható szöveggé válik. Más kérdés, hogy ahogy most állunk, minden irányba lehet vele lőni, a baj pedig nem Ecóval van.

És eddig tart ma a mese. Ha valami izgalmas jön szembe, küldjétek. Jövő héten folytatjuk.

K