Rakasz #100

hatalmas elbukós

Sziasztok!

A Studio 60 On The Sunset Strip egyik remek epizódja, amiben az egyik szkeccsről azt hiszik, hogy lopott. A műsort újra és újra felveszik, ahogy kiderül, hogy kinél vanak a jogok. A végén, mire minden tisztázódott, végül egy mondat felkonf marad: nem ilyen műsort terveztünk. Körülbelül ez a helyzet a Rakasszal is: vannak változások, amire nem számítottam, vannak, amik jobban alakultak, mint valaha hittem. Szóval folytatjuk. Köszi!

Ugyanitt, valamelyik este a Vatera előtt találtam magam, azóta van egy 7,62-es lőszernek való rakaszom. Iratokat fogok benne tartani. Esetleg fotókat. (Igen, tudom, hülye vagyok de legalább olcsó volt.)

Térképek és lila ködök

Csúnyán öregszem, jöttem rá, amikor szembejött a hungarofuturista mozgalom. Például mert, amikor a The Black Aetherben megjelent mégis mi a hungarofuturizmus tisztázó interjú végére értem, nem tudtam jobban, hogy mi az, mint az elején. Van még esetleg a Literán megjelent kiáltvány és Bajusz Orsolya interjú, amik közelebb visznek a célhoz. Azt még így sem látom, hogy a HUF a Múzeum körúton kívül életképes - ésvagy érdekes - lenne a leporolt, koccintósbor hatása alatt nemzeti színűre festett dada.

Danitól - köszi! - jött egy csomagnyi infó. Amely szerint a középkori olasz portolántérképek lehet, hogy túl pontosak ahhoz képest, amennyire lehetnének a korabeli európai tudás szerint. Ezeket elvben hajózás közbeni navigációhoz tervezték akkor, amikor irányt meg sebességet lehetett mérni, de sokkal több mást nem. Az aktuális legjobb elmélet szerint a tudás Bizáncból lopódott ki, de ott sem volt ilyen tudás. A térképre a Tides of History podcastban talált rá legjobb emberem, szóval oda is érdemes elnézni.

Kettős spirál és duplacsavar

A DNS-humbugról már volt szó, de mivel Amerikában új hullámokat ver, érdemes folytatni egy hír erejéig. Ráadásul itthon sem teljesen ismeretlen a ki a magyar valójában jellegű szellemi maszturbáció. Egyfajta választ kínált erre a kérdésre a DNS-alapú megoldás, amíg ki nem derült, hogy kis adatbázishoz hasonlítgatva az eredményeket bármi kijöhet. A legelsőként linkelt Verge cikk viszont feldob egy, a DNS-elemzésesdinél fontosabb szempontot. Azt, hogy a kultúra nem genetikai meghatározottságú. Senki nem lesz attól egy indián törzs tagja - a példa nem vicc - hogy a 23andMe tesztje azt mondja, hogy amerikai őslakosok is lehettek az ősei között.

Sőt, még egy lépéssel tovább lehet menni. Azzal, hogy Warren beszállt a játékba és elkezdett DNS-tesztet lobogtatni, a Trump-féle rasszisták kezére játszott. (A hír hazai lecsapódása mondjuk aggályosan leegyszerűsítő.) Mindezt úgy, hogy a törzsek egy része elzárkózik a DNS-vizsgálatos kutatásoktól, szóljon az egészségügyről vagy migrációról, mert volt már, hogy rászedték őket. A Havasupaiknak úgy kellett visszaperelniük a mintáikat az Arizonai Egyetemtől, miután kiderült, hogy az engedélyezett orvosi vizsgálaton túl másra is “sikerült” használni azokat.

Apropó adatok használata. A NYT pedig a közelmúltban rajongott körbe egy GEDmatch nevű oldalt, ahol genetikai adatok alapján lehet keresni rokonokat. Vagy olyan erőszaktevőket, akik annak idején nem buktak le. Mindig, mindig tegyük fel azt a kérdést, hogy ezt a technológiát hogyan használná egy elnyomó hatalom ellenünk. A legrosszabb esetben is van benne egy cyberpunk novella.

Évforduló

Nem lehet nem szeretni az APT betűszót, ami az advanced persistent threat rövidítése, és kábé azt jelenti, hogy titkos féreg foga rág, valaki nagyon, folyamatosan, türelmesen és ügyesen próbál feltörni. Nemzetállamok hackerei szoktak így bemenni olyan helyekre, ahol nem kéne lenniük. Meg persze a Kuang-11 a Tessier-Ashpool magrendszerbe a Neurománcban.

Az első ilyen támadás a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium ellen zajlott, és annyira bitang régen történt, hogy még az NDK-ból indították. Ezt leplezte le Clifford Stoll, aki a legbolondabb és kábé az egyetlen igazán szerethető TED-előadást tartotta pár éve arról, hogy lehet általános iskolásokkal és colstokkal megmérni a hangsebességet.

A támadás leleplezésének idén volt az évfordulója. A róla írt Stoll cikk szerintem a mai napig érdekes. (PDF)

Szar a palacsintában

Egyszerűen nem tudom mire vélni a szaúdi botrányt. A sztori röviden: Dzsamál Hasogdzsi, a Washington Postnak dolgozó szaúdi újságíró besétált az ország törökországi követségére, aztán nem jött ki. Több mint két hete tart az ügy megfejtése, folyamatosan szivárognak ki új részletek, és már az elején is úgy nézett ki, hogy Mohamed bin Szalman koronaherceg parancsára kínozták és ölték meg az újságírót. MBS-től azt várták, hogy reformer lesz - néhány dolgot meg is változtatott - de Hasogdzsi meggyilkoltatásával radioaktívvá vált a fickó.

A szaúdiak hosszú hallgatás után végül azt voltak képesek nyilatkozni, hogy hát tényleg meghalt az újságíró, de harc közben véletlen, úgy alakult, van ez így, na. Mármint, hogy az épp kínzott újságíró megpróbálta leverni az elnöki testőrség 15 emberét. És remegtetik a szempillájukat. A szaúdi kormánynál csak MBS-féle modernizációs befektetési alapokból bőven részesülő tech vállalatok hallgatnak nagyobbakat.

További palacsinta (magyar kiadás)

A hajléktalanság törvényen kívül helyezése önmagában is mocskos, ember alatti dolog. De az első budapesti tárgyalásról készült felvétel még így is fel tudott háborítani. Bíró nélkül, videón lefolytatott eljárás, a védelem figyelmen kívül hagyásával. Csire Balázs képzelt perbeszédében minden benne van. Illetve erre van még egy ügyvédek által aláírt petíció.

Irány az árok

Nagyon érdekes felmérést ismertet a Jalopnik. Az autósok többsége szerint lehet teljesen önvezető autót vásárolni. És ami még jobb, a válaszadók 11 százaléka szerint a mai vezetéstámogató rendszerek mellett lehet szundítani a kocsiban, vagy legalábbis nem figyelni az utat. A Tesla épp a napokban távolította el a rendelési opciók közül a “full self driving” kifejezést, mert az emberek azt hitték, hogy ez azt jelenti, hogy a kocsi magát vezeti. Ezek milyenek. Az Autopilotról sem vették észre, hogy hát az egy fantázianév, nem pedig autopilóta. Hol van ilyenkor az amerikai GVH?

Luke Huxham, kedvenc autós filmesem új klipet rakott fel, igaz egyelőre csak a Facebookra. Szédületes, hogy meg van koreaografálva ez a motoros videó.

Hallgatnivaló

Volt időm a héten munka közben olyasmit hallgatni, ami nem a munka maga volt. Ez van, amikor az ember csak eteti a gépet. A következőket hallgattam.

Harry Potter hangoskönyv Kern András felolvasásában. Ez volt a vezetős anyag, az ember berakja telefonról, felé húzza a Waze-t, és máris nem zavarja (annyira), hogy egy órája áll a dugóban. Ami miatt jó: mint minden feldolgozás, ez is értelmezés is egyben, a saját olvasatom és a filmek olvasata mellett egy harmadik verzió az amúgy ismert sztoriból. Plusz hát Harry Potter, ha öt-tíz percet kihagyok valami forgalmi helyzet miatt, akkor sem kell sokat gondolkodni, hogy mi történt.

Slow Burn második évad. A Nixon-sztori után Bill Clinton szexuális zaklatási ügyét dolgozta fel a Slate. Akkor fél szemmel, ha figyeltem, és csak hívószavak maradtak meg. Olyanok, hogy kék ruha meg Monica Lewinsky. Ehhez képest sokkal piszkosabb ügy volt, aggasztó előzményekkel, plusz olyan arcok feltűnésével, akik ma Trump körül mozognak. Szóval van deep republikánus state is, de a nyolc rész (előfizetéssel 16) után szerintem Clinton fénye is megkopik.

Innen a sajnos csak előfizetéssel elérhető Slate Conspiracy Thrillers Movie Club adásaira ugrottam tovább. Ezek összeesküvéselméletes filmek elemzései, ritka szórakoztató adások, amik miatt most Bourne-trilógiát kell néznem.

Végül pedig van egy olyan, hogy fikciós podcast, hogy Hello From The Magic Tavern. Az alapsztori szerint a műsorvezető átesett egy Burgerking mögötti résen egy varázsvilágba, és a résen átszivárgó wifin podcastol társaival, Usidore-ral a varázslóval és Chunttal, az alakváltóval, aki mostanában egy borz. Improvizációs marhaság az egész, emiatt viszont nagyon váratlan és nagyon vicces poénok sülnek el benne.

Ennyi a hétre.

Ádám