Rakasz #101

összevissza utazós

Sziasztok!

A kultúra egyik alap építőköve csak a sztori, bárhonnan nézzük. Tegnap beszélgettem barátaimmal, és ott került szóba, egy korábbi, más résztvevőkkel zajló beszélgetés, amelyen elhangzott, hogy az emberi kultúra mégiscsak a tudás átadása és a gasztronómia kettőse, és nem száz, hogy a tudás átadása a fontosabb. Erre rímel is meg üti is a Bűvös szakács írása Olivier Roellinger-ről, a kalózszakácsról, akit miután tinédzserkorában majdnem agyonvertek, a kézzelfogható tudományok helyett a gasztronómia és a történetek felé fordult. Szóval sztorit csinál fűszerből és alapanyagokból.

Audiovizuális kultúra vagymi

Az utómunka is ludas, az én ízlésemnek kicsit túl drámaira vannak húzva a képek, de a 24 galériája szerint az október 23-i megemlékezések és egy jelmezbál lényegében megkülönböztethetetlen. Na jó, a jelmezbálokon jobb a hangulat.

Van a híres fotó Steve Jobsról, amin egy majdnem üres lakásban ül, a háttérben a hifije és nagyon zenül néz a kamerába. Mindez 1982-ben, szóval a nagyon fiatal, nagyon pimasz és a bukást még nem ismerő Jobs van rajta. Tulajdonképpen mindig érdekelt, hogy min hallgatott zenét, de soha nem gugliztam meg. Pedig természetesen van róla cikk, és még természetesebben súlyos hifi cucc.

Vitaképtelenség és Zerkula

Pár éve belesodródtam egy nagyon érdekes, emlékezetes euróvíziós beszélgetésbe. Aznap este volt a dalverseny, úgyhogy a Twitter előtt ülve ittunk, néztük a műsort, és beszélgettünk innen-onnan összeverődött emberekkel. Az egyikük azt fejtette ki, hogy Európa egy politikai kreáció, mindig akkor emlegették, ha valaki ellen kellett fordulni, és ekkor persze a megvédéséről kellett beszélni. Hasonló érzés fogott el A Szem cikkének - írta: Borbély András - középső keresztényes részénél, ami egy Tolsztoj idézet után állítja, hogy:

Sőt mivel a kereszténység történelmét tekintve mindig is összefonódott a hatalom valamilyen formájával, a keresztény társadalom még sohasem jött létre. Amire a mai konzervatív keresztények mint követendő, visszaállítandó múltra hivatkoznak, az nem kereszténység, hanem egy olyan hatalmi berendezkedés, amelyben „Az emberek többsége századokon át úgy él, hogy kereszténynek tartja magát, mialatt a valódi kereszténység századrészéről halvány sejtelme sincs.” 

Később megkapja magát a kelet-európai liberális demokrácia elképzelés is. Bár A Szemen én rendesen balos szövegeket szoktam olvasni, valamiért ebben a cikkben nem csattan neki a neolibeknek a szerző. Pedig akár meg is tehetné.

És még egy fontos dolog. Nem a magyarországi helyzetből kiindulva ír Borbély, hanem a romániai család definíciós népszavazás apropóján. Amit egyrészt a romániai magyar pártok is támogattak - szégyen #1 - és amit a hazai sajtó nem elemzett darabokra - szégyen #2. (Innen egy ugrás amúgy oda eljutni, hogy melegnek, elváltnak, agglegénynek, vénszűznek satöbbi, minden kornak megvan a maga társadalmilag el nem fogadott élethelyzete, például kisebb közösségben - vidéken, faluban, kisebbségben - még rosszabb lenni.)

Szintibőr és tükrös napszemüveg

A fejezet neve az is lehetne, hogy nem magamtól vagyok ilyen okos. Ezt amúgy is többször kellene leírni. Múlt héten a Sentiers és a Nothing Here hírlevélben is nagyon erős, kritikus cyberpunk tartalom volt. A fenti linkek az adott levelekre mutatnak, de amúgy is mindkettőre érdemes feliratkozni.

A sztori most a Cyberpunk 2077 játék hivatalos twitterének transzfób viccével kezdődött, amit apropóul használva Sam Greer a RockPaperShotgunon arról írt, hogy minden testmódosítás ellenére a játékban a gender binárisan van kezelve. Azaz krómmal telepakolt rambó lehetsz, amíg azt férfi vagy női testben szeretnéd, amivel születtél. Ilyenkor sírja vissza a Darick Robertson által rajzolt Transmetropolitan képregényt az ember. Greer alapvetően arról ír, hogy a cyberpunk sosem szólt a társadalmi nemekről. A Cyberpunk 2077-et nem a Blade Runner vagy a Neurománc felől indulva lehet kritizálni, hanem onnan, hogy ma egy ilyen világban felmerül a kérdés, hogy ha rambó lehetek, akkor transz nő miért nem?

Az Eurogamerben azzal folytatta ezt a gondolatot Edwin Evans-Thirlwell, hogy az AAA, azaz a nagy pénzből, nagy cégnél készülő cyberpunk eleve egyfajta szerepzavarban szenved. Az esztétikát át lehet venni, a céges dominancia elfogadtatására alkalmas, de igazán érdekesen határsértő testmódosítások, gondolatok nem fognak előfordulni benne. Szóval nem punk. A panaszkodáson túl arra is keres választ a cikk, hol vannak szubverzív ötletek ma cyberpunk játékokban.

Jay Owens már arról ír, hogy mi az a kilenc alzsáner, ami a cyberpunk után jön. Tekintve, hogy a cyberpunk a születési évemben került be a Merriam-Webster szótárba, a kilencet szinte keveslem is. És még egy férfi a végére, Paul Walker-Emig a Guardianben gondolkodik azon, hogy a cyberpunk jövő (felhőkarcoló, eső, neon, megacégek) miért nem változott az elmúlt 35 évben. Kiegészítésekre tényleg szükség lenne, a nemzetállamok például nem tűntek el, csak furcsán definálatlanok lettek. Ki tudja megmondani ma, hogy milyen értékek mentén létezik az Egyesült Államok? Hogy Magyarországot már ne rángassam ide.

Sikerpénzcsillogás

A többek között dzsekik szigetelő rétegeként is használt polimerek egyik rossz tulajdonsága, hogy annyira lassan bomlanak le, hogy szinte nem is. A Wired cikke a PrimaLoft textilipari cég biológiai úton gyorsabban lebomló, az eddigi szigetelőanyagokhoz hasonló tulajdonságú PrimaLoft Bio nevű anyagról. Ez egy szeméttelepen víz jelenlétében 394 nap alatt lebomlik a laboratóriumi tesztben, jobb mint a több száz év, amit a poliuretán tud. A valóságban ez mondjuk inkább 20 és 100 év között van, ami még mindig rövidebb idő. Még egy probléma van. A kabát külseje továbbra is ellenálló, szóval ki kell várni, amíg azon átjutnak a lebomlásért felelős mikrobák. Nem minden polimer ennyire ellenálló. Egy-két éve azon ment a panaszkodás a neten, hogy a sneakergyűjtők szíve szakad meg, amikor a cipők egy részét adó poliuretán elérik, és az esetenként amúgy érintetlen cipő darabokra hullik.

András küldött egy érdekes cikket arról, hogy az IBM és a Symrise cégek gépi tanulással akarják átalakítani a parfümkészítést. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy a gép feldolgoz egy raklap (1,7 millió) parfüm receptet, hozzá a vásárlói csoportok visszajelzéseit, majd a végén képes lesz kiköpni egy új receptet, ami X csoportnak nagyon fog tetszeni. A terv ott válik érdekessé, hogy a Symrise nem csak elegáns kis üvegben árult parfümöket táplált be a rendszerbe, hanem a kutyakajától a kék illatú öblítőig mindent, amihez szagprofilt gyártottak a vegyészei.

A nagy kérdés itt nem az, hogy lehet-e ilyen recepttel parfümöt csinálni. Mert lehet. Az IBM ezt a játékot eljátszotta már a Watson rendszer receptjeivel is. A kérdés az, hogy egy ilyen programmal elő lehet-e állíttatni valami olyan időtálló dolgot, mint a Caron Pour Homme-ja, ami “csak” levendula és vanília. Vagy egy akkora blöfföt, mint az Escentric Molecules Molecule 01 nevű parfümje, ami nagyrészt ISO Super E, amit az ember vagy érez vagy nem. (Mindkét link az Illatvadászra mutat, remek blog, kár hogy nem frissül 2013 óta.

Magyar sci-fi

Két kritika is jött szembe a héten, ami arra utal, hogy a magyar sci-fi egyre jobb helyzetbe kerül. Kevesebbet olvasok fikciót mostanában mint illene, de mind a Móra 2050 című ifjúsági novellákat tartalmazó antológiáját, mind a Gabo 2018 magyar SF/fantasy termését felvonultató novelláskötetét be akarom szerezni. Persze be kell jelenteni az elfogultságomat, az elsőt a metiheteoros társam, Feri és az akadémiáról lassan kiszabaduló barátom dicsérte, az utóbbiban pedig több ismerős novellája is megtalálható, és Pintér Bence szerint is remek.

Hol sírjaink domborulnak

Na ez a forradalmi, nem a hungarikum és tökipompos - sajnos hallottam töki lomposnak mondva, azóta nem tudok nem röhögni a szón - fesztiválok elszaporítása. Tamás küldött egy linket a japán “szülőváros” adóról. Ami persze nem szülőváros, hanem az a város, amihez az ember kötődik. Nekem egybeesik a kettő, Miskolc az otthon, Budapest az itthon, a Debrecenben töltött évek koptak le. De vissza a témához.

Japán úgy akarta megelőzni, hogy a nagyvárosok járjanak csak jól az oda áramló munkaerő adójával, hogy kitalált egy új adónemet, aminek a neve furuszato nózei (guglizáshoz: ふるさと納税 vagy Furusato Nouzei). A rendszer nem egyszerű, de legalább elmesélhető. A japán jövedelemadó egy része - durván az éves jövedelem 8 százaléka - az adózó lakóhelyének jár. A furuszato nózei viszont lehetővé teszi, hogy ennek a negyven százalékát az ember a szívének kedves városnak küldje.

Tokió és a nagyvárosok arra számítottak, hogy senki nem fog erről külön rendelkezni, de a kisebb városok hatalmas kampányt csinálnak egy ideje. Van, amelyik küld egy adag helyi finomságot, a másik kiküld egy embert időnként helyretenni a szeretek sírját és küldeni róla a fotót, megint mások üdülési kupont adnak, amely kupon elcserélgethető másokkal, szóval kvázi pénzvisszatérítésként működik. Ennyi összefoglalva, a fenti link kifejtősebb, meg jobban körbeírja, hogyan épült az egyik rendszerre a másik megoldás, míg a 2016-ra 2,5 milliárd dolláros forgalmat bonyolító szisztémává nem vált.

Ennek van neve

Mindenhová kiküldött tudósítónktól kaptam a hét kifejezését: wara al-shams, azaz a nap mögött. A szépen hangzó kifejezés a politikai fogvatartottak eltüntetését jelenti. Forrásom cigizés közben szedte össze egy napfényes arab országban a szaúdi dolgokról beszélgetve, de a kifejezés felbukkan Sabrina Mahfouz drámájának szójegyzékében is.

Holch Gábor, akinek a könyvét korábban már ajánlottam (R#96), írt ma valami érdekeset a Facebookra. A posztja az amerikai-kínai kereskedelmi háborúról és a BMW-ről szólt, de én ott akadtam meg, hogy a BMW-nek van kínai neve, Bao Ma, ami drága mént jelent. Innen egy keresés a Good Charactes cégnévkitaláló szolgáltatás blogja, ami egyrészt magyarázza a Bao Ma szimbólumait, másrészt egy csomó nyugati márka kínai nevéről is ír.

A nyelv egyben politika is, ez ugye alap. Meg az írásmód is, meg a helynevek, meg a kultúrának úgy általában van egy ilyen vonulata. Van egy remek előadás erről és a kindertojásokban található figyelmeztető cetliről Keith Kahn-Harristől. Szerintem már linkeltem is korábban. Most az indonéz nyelvről (Bahasa Indonesia) jött szembe egy cikk, aminek már a létezése sem egyszerű, mert a környékbeli közvetítőnyelvként működő maláj egyik nyelvváltozatából sztenderdizálták 1945-ben. Viszont a helyi nyelvek (pl. jávai, szundai, balinéz) élnek mellette, sőt az indonéz nyelv csekélyebb szókincse miatt a helyzetek többségében ezek használatosak.

Bejártuk a világot megint alaposan. Legyen ennyi a hétre!

Ádám