Rakasz #103

zöldtrabant

Sziasztok!

Ad ez a hírlevél szolgáltató, amit használok mindenféle statisztikákat. A nagy része nem érdekes, viszont az csak feltűnt, hogy a magyar linkek jobban mennek. Mivel arra aztán tényleg rövid az élet, hogy megvárjuk míg a magyar sajtó feldolgoz mindent, változik valamennyit a Rakasz struktúrája. Több szöveg tőlem, kevesebb link.

Hajók és agresszió

A Magyar Régész Szövetség Facebookja nagyon megérdemli, hogy kövessétek. Magyar vonatkozású hírekben is jók és érdekességeket is szállítanak. Most éppen Kubiláj mongol kán - ugyanaz, aki a Coleridge versben - két megmaradt diplomáciai útlevelének egyikét láttam ott. A kör alakú bronz plaketten a felirat:

A kán küldötte vagyok. Dacolj velem és meghalsz.

Na az ilyesmikhez a briteknek egy egész csatahajót kellett előtte beparkolni a kikötőbe finom utalásféleképpen.

És ha már hajó. Áron szólt, hogy ismét két hajóra rúg a Monarchia hadiflottája. Az egyik ugye a Lajta monitor, ami a Parlament környékén szokott parkolni. Azóta viszont a szerbek felújították a sokáig csak rohadó hajótestként létező Száva ex-Bodrog monitort. A flotta jobb darabjait sajnos az olaszok kapták meg az első világháború után és a húszas évek végére a többségüket szét is fűrészelték.

A norvég haditengerészet elvesztett egy fregattot a héten. A KNM Helge Ingstad a kikötőben ütközött egy tankhajóval, miután megbeszélték rádión, hogy a tankhajó szerint ütközőpályán vannak, a haditengerészek szerint viszont faszán el fognak férni. Az első adag netes reakció, amit láttam, az oroszokat okolta, akik a magyarázat szerint zavarták volna a környéken korábban zajló NATO-hadgyakorlat miatt a GPS-t. Ezt a magyarázatot azonban mostanra haditengerészeti szakértők cáfolták. Még olyan cinikus válaszok is repkedtek, mint hogy az oroszok találtak egy módszert a norvég tengerészek szemének a zavarására. A Helge Ingstadot a parthoz rögzítették, hogy ne süllyedjen el, a tanker visszatért a kikötőbe. Lényegében mázli, ami történt, mert csak sérültek vannak, halottak egy se.

Sehogy se kapcsolódik, de szerettem a cikket, a japán haditengerészeti curry története.

Vegyen ön is holdkőzetet

Gyerekkoromban hatalmas ásványbolond voltam, úgy, ahogy egy gyerek tud lenni. Voltak csiszolt köveim az ásványbörzéről. Aki nem látott még tigrisszemet vagy malachitot, az valamit nagyon rosszul csinál. Meg persze az is, aki nem tud megnevezni legalább 2-3 szilíciumdioxid variánst. (Jáspis, achát.) Meg amúgy szedtem valami opált, csillámpalát satöbbi. Ahogy szeptemberben pakoltam otthon a garázsban, meg is találtam több cipősdoboznyit. Egyszer majd fotózok.

Megmaradt valami ebből a gyerekkori érdeklődésből. Egyrészt pár könyv otthon, másrészt meg még mindig felcsillan a szemem, egy érdekes ásvány vagy kőzet láttán. A legérdekesebb pedig, ami létezik az, ami nem is a Földről származik. Az Atavistnek pár éve volt egy cikke arról, hogy az amerikaiak szétosztogattak egy csomó holdkőzetet a népek barátsága sattara sattara nevében. Ezek egy része viszont elkallódott, viszont ma is vadásznak az eltűnt darabokra. A NASA nem teljesen engedte el ezeket a köveket. Ennek folyománya, hogy legálisan holdkövet birtokolni nem nagyon lehet.

Még érdekesebb, hogy most november végén kalapács elé kerül egy kis darab (0,2 gramm) holdkőzet, amihez nem járnak a vevőre vadászó NASA-nindzsák. A trükk: ezt az oroszok hozták vissza a Földre.

Na ennyit a kövekről. Felkészül, a fulgurit, ami amúgy szintén SiO2.

Ti írtátok

Geri hívta fel a figyelmemet a Rich Rebuilds néven youtube-ozó Rich Benoit nevű szerelőre, aki széttört Teslákat épít újjá. Abszolút a javítás jogához tartozó téma, annál is inkább, mert a Teslánál aztán tényleg nem egyértelmű, hogy milyen viszonyban van egymással az autógyártó, az autót megvásárló. Elég a távoli frissítésekre, követésre, stb gondolni. Ez nem az a tulajdonviszony, amit megszoktunk.

Gergő pedig arra hívta fel a figyelmemet, hogy a pittsburghi mészárlás túlélői között akadt egy holokauszttúlélő, Judah Samet, aki elkésett aznap a zsinagógából. Sametet Auschwitzba vitték volna hat évesen Magyarországról, ha szlovák partizánok fel nem robbantják a síneket, így viszont Bergen-Belsenbe került, amit sikerült túlélnie. Interjú vele a Times of Israelben.

Gergő feldobott egy másik gondolatot is:

Érdekes egyébként elgondolkodni, hogy nézne ki az internet, ha az álhírek kiszűrésére csak századannyi energiát fordítanának, mint mondjuk az internetezők vásárlási szokásainak nyomonkövetésére.

Az internet logikája

Van a hírek terjedésének egyfajta hullámtermészete. Egyrészt többször jön meg ugyanaz, ahogy különböző forrásokból tájékozódó ismerőseim találkoznak vele. Másrészt pedig eltérő feldolgozások jelennek meg idővel. A héten láttam erre nagyon jó példát, rakjuk el.

Kezdetben volt a hír: odanézz, ezen a videón az oktondi mackó majdnem lecsúszik a havon, de végül visszamászik az anyukájához. Aztán jött egy eggyel mélyebbre menő cikk Ed Yongtól a The Atlanticban, hogy az oktondi kis mackó és mamája nem is került volna bajba, ha nem menekülnek a videós drón elől.

Két dolgon érdemes szerintem elgondolkodni. (Na jó, két és fél, de az a fél, hogy a Youtube, a vírusvideók és a médiafogyasztás hogyan működik az egy folyamatos feladat.) Az egyik, hogy van egy olyan technológiai jövőképünk, amiben drónok repkednek mindenhol. A Kickstarter tele van a tulajdonosát követő szelfidrónokkal. Viszont ez egy eléggé intruzív, zajos, a többi embert (és a velünk élő állatokat) feltételezhetően zavaró technológia.

A másik pedig, hogy természetben/világban előforduló jelenségeket antropomorfizált motivációs tartalommá gyúrni micsoda botorság. Bár a motivációs kategória legjobb indulója továbbra is az az IRA-tól származó Margaret Thatcher felé irányzott fenyegetés, ami azóta naplementék és felhős képekre írt bölcsességként terjed.

Kommunista blokk

Az Aeon írt arról, hogyan tette tönkre a gamifikáció az amúgy szakszervezet és kollektív szerződés által védett Disney dolgozók életét. Akik késve érkeztek a partiba azoknak a gamifikáció az, hogy hagyományos munkákat a videojátékok eredménymérő eszközeivel tesznek játékszerűvé. Erre az ember akár fogékony is lehet, de nekem sajnos az ugrik be, amikor foci vagy kosár helyett “játékos kötélmászásra” vezényelt minket a tesitanár. Határozott véleményem volt az anyjáról.

Érdemes ehhez hozzágondolni, hogy az emberek értékelése különböző átláthatatlan algoritmusok alapján egy létező jelenség. Ilyen a sajátos szabályok szerint működő amerikai hitelminősítési rendszer vagy a kínai állampolgársági érték. Az utóbbi az 1984 szagúbb, gyakran emlegetik is miatta Orwellt. A rendszer kifutása az, hogy aki nem elég jó elvtárs, a még a gyorsvonatra sem jut fel, mehet vicinálissal.

Érdekes, hogy egyszerre szegünk meg olyan alapelveket, mint a Dűne túl tág, de jól hangzó ne csinálj gépet a emberi elme mintájára szabályát. Meg a ne kezelj embereket gépként szabályt is. Van némi hübrisz a levegőben.

A műfaj kedvelőinek

Úgy egy évtizede jött ki a Gangstagrass album, amit egy Rench nevű producer követett el, mert úgy gondolta, hogy sokkal több ember van, aki hallgat Jay-Z-t és Johnny Cash-t is, mint a zeneipar gondolja. Vicces is volt, ingyen is adták, nem is szólt rosszul, vitték a népek, mint a cukrot. Azóta megjelent a bandának több albuma, és mostanában már koncerteznek is.

Trollok és #metoo kategóriában indul a Garmarna egy kicsit sem új dala. A Herr Mannelig svéd népballada arról szól, hogy egy csinos fiatal férfi lepattintja a belé szerelmes trollt. (Ebből van egy verziója a súlyosan bolond nyenyerés folkmetált játszó In Extremónak is, ha esetleg.)

És ha már #metoo

A Platypuson jelent meg egy zsargonban nem szegény szöveg arról, hogy a progresszív fiatalok körében hogyan problematizálódott a szex és a nemi szerepek kérdésköre. A cikknek nem segít, hogy tényleg nem törekszik az érthetőségre, plusz hogy egy olyan túlzó állítással indít, hogy “közismert, hogy az y-generációsok nem dugnak”. A rárakódott rétegek alatt viszont van gondolkodnivaló. Meg úgy általában is szeretem, amikor a progresszív oldal baloldali kritikája kerül a szemem elé. Ez kell ahhoz, hogy a teljesen értelmezhetetlen “balliberális” szót egyszer csak szét tudjuk szálazni. (Aki így hétvégén nem akarja felhúzni az ideológiai telnyaskáját, annak az Aeon cikke befogadhatóbb lehet.)

Kapcsolódik ide a The Atlantic cikke arról, hogy a politikai korrektség mennyire elfogadott Amerikában. (Rövid összefoglaló: kevésbé, mint hisszük.) Az írás nem a számok miatt érdekes szerintem, hanem azért mert felhívja a figyelmet arra, hogy a politikai korrektség mennyire tág skálán értődik vagy mennyire definiálatlan fogalom. Az pedig, hogy nem tudni, pontosan mi a jelentése, mi az elvárt viselkedés - azaz ezen a héten feketét vagy afro-amerikait kell-e mondani - zavarodottsághoz és ellenérzésekhez vezet. Mindezek folyománya: egy bődületesen pici, amúgy az átlag feletti társadalmi helyzetű fehérekkel teli városi elit elidegenít egy csomó potenciális szavazót.

Na ezt az utóbbi jelenséget itthon is lehet látni, csak két sör után úgy szoktuk elsírni, hogy az ún. ellenzék már megint nem lát tovább a Keleti pályaudvarnál, pedig állítólag ott egy ország valahol kint.

Erő és ellenerő

A hét legjobb Twitter threadje arról, hogyan működik ugyanolyan logika szerint az ISIS-féle terrorizmus és a nyolcvanas-kilencvenes-kétezres évek amerikai keresztény terrorizmusa. Aki az utóbbi kifejezésre ugyanúgy felkapta a fejét, mint én, amikor szembejött, az szintén nem sokat olvasott az abortuszklinkákat gyújtogató, doktorokra lövöldöző Army of God nevű bandáról. Pedig elérték, hogy Kansasban egyszerre legyen törvényes, de elérhetetlen az abortusz. Nem sok jó magyar forrást találtam róluk, de a Nemzet és biztonságban (PDF) van egy összefoglaló cikk a single issue terrorizmusról, amiben szerepelnek.

Teljesen más fajta visszahatás, de illik ide: feltűnt nektek, hogy a világ antikváriusai sztrájkba léptek, hogy megvédjék a magyar kollégáikat? Az Amazon tulajdonában lévő Abebooks, ahonnan amúgy gyakran vásárlok, remek hely, ki akarta zárni négy ország kereskedőit a platformról, mert az új fizetési szolgáltatójuk nem működik ezekben az országokban. A négy ország között voltunk mi is. Na és erre, és két felháborodott cseh és egy brit antikvárius felhívására 600 üzlet összesen 3,5 millió könyvet vett le az Abebooksról. A jelzés elég erős volt ahhoz, hogy a cég elnézéskérések közepette hátráljon meg.

Ennyi a hétre.

Ádám