Rakasz #105

opensource orángután

Sziasztok!

Van egy kedvenc Tumblrem, ami az Y2K esztétikát dolgozza fel. Lehet már írtam is róla, az egészen biztos, hogy egyszer, ha találok rajta fogást, fogok. Azért jó ez a kifejezés, mert ad egy egyszerű, passzoló nevet egy csomó dolognak, ami tinédzserkoromban hasonló volt, de akkor nem kötöttem össze. Olyanokról beszélünk, mint a Sony-Ericsson telefonok formavilága, a TLC klipek belső terei, átlátszó PVC-táskák. Szóval a teljes ugrálóvárból készült jövő, a tetején Kathryn Bigelow Strange Days című sci-fijével, ami legalább annyira érdekes vizuálisan, mint öt évvel korábban a Johnny Mnemonic volt.

Két irányba tudunk innen továbbmenni. Egyrészt szerintem fontos leszögezni, hogy a legjobb hackerfilmek bőven azelőtt készültek el, hogy igazából menő lett volna a net. A Sneakers minden hibájával - és a sztori közepén lévő mindenfeltörő chip nem kicsit hihetetlen - egy klasszikus. Ó és hát a Hackers. Persze ez mind öregemberszöveg. Idén alapvetően abba kell belegondolni, hogy jövőre lesz húsz éves a Mátrix.

Másrészt, és ez tán az érdekesebb, elgondolkodtam, hogy volt-e magyar Y2K esztétika és ha igen, akkor mi volt az. CD-borítókban biztosan megjelent, az volt az első gondolatom. Aztán viszont beugrott a Jövő Háza, amiről csak őrülten vacak felbontású képeket lehet találni, de teljesen hozta a buborék alakú műanyagokkal telenyomott teret. Na innen egy gugli keresés volt előtúrni, mi ment annak a környékén kavarásban.

Repülarepüla

Felszállt a héten a Soványmalac. Játékokra nem szoktam nagyon ráfüggni - egyetlen kivétel a Spelunky című metroidvania játék, abban nagyon sok időm ül - viszont évi egy-két alkalommal felrakom az Elite: Dangerous űrszimulátort, hogy elkamionozzak a bolygók között. Nem vagyok különösebben jó pilóta, harcos meg pláne, de szórakoztató elrepkedni az űrben, felmérni pár bolygót, leszállítani pár tonna kargót. És hát ez a játék az én nem túl friss gamer gépemen is szép.

Kultúrtörténeti érdekesség még, hogy az én játékom távoli rokona a nyolcvanas évek nagy brit játékbummja alatt született Elite című játéknak. Nem tudnék mondani még egy olyan játékcéget, amelyik ennyire ugyanazt az ötlete csiszolja tovább harminc éve, úgy hogy még ráadásul jó is. (Kötelező sláger hozzá: Give Me 40 Acres (To Turn This Rig Around), hazudnék, ha azt mondanám, nem éreztem még magam így űrállomásban.)

Az elfek IP-je

A héten egy beszélgetés miatt előtúrtam egy tizenkevés éves Doctorow novellát, ami a Welcome to Bordertown antológiában jelent meg. Arról szól, hogyan próbálja egy tinédzser geek, szóval egy nagyon tipikus Doctorow-hős behúzni az internetet Tündérországba, ahol a számok, a matematika és úgy általában a világképünk alapjai nem működnek.

Ugyanide kapcsolódik, hogy a Wired megpróbálja megválaszolni azt a kérdést, hogy a srác, akinek a gépi látásos projektjét használták a “Milliókért kelt el a mesterséges intelligencia festette kép” című sztorihoz, miért nem kapott egy fillért se a pénzből. A sztori röviden: az Obvious nevű párizsi művészcsoport felhasználta a Robbie Barrat által betanított képgeneráló neurális hálót, az egyik így születő képet eladták a Christie’s aukcióján 123 millió forintnak megfelelő dollárért. A cikk foglalkozik egy keveset azzal, hogy ilyenkor az MI-művészetben mégis kié a kredit. A szerzőség kérdésénél jóval érdekesebb, egyáltalán születik-e műalkotás kérdését vagy azt, hogy mennyire siet a fiatalabb gyűjtőket megszerezni/kinevelni próbáló art world kanonizálni az MI-festményt. Felesleges talán mondani, de ugyanez a kérdés az önmagát a kalapból kihúzó Banksy festménynél is kérdés volt.

Pálmával az orángutánok ellen

Kezdetben volt a hír: a brit tévében nem mehet le az Iceland hirdetése, nem akarják látni, hogy csengő-bongó rímekben elmondja a női hang, hogy a pálmaolaj miatt gyilkolják az orángutánokat. A betiltott hirdetés szerintem mindenkinek szembejött valahol a neten. A sztorija viszont szerintem nincs mindenhol teljesen kifejtve.

Az augusztus 19-én kezdődik, amikor a Greenpeace benyújtja a brit önszabályozó reklámtestületnek, a Clearcastnek, a reklámot. Aztán kötnek egy üzletet az Iceland kereskedőlánccal, akik szintén benyújtják a reklámot, hogy ez lesz a karácsonyi hirdetésük, filmben említés sem esik a Greenpeace-ről. A Clearcast fennakad azon, hogy egy lobbiszervezet, egy környezetvédő csoport esetleg egy áruházlánc videóját nézi-e. A kérdés azért nem mindegy, mert a 2003-as brit reklámtörvény tiltja a politikai reklámot. A Greenpeace nem tisztáz, a Clearcast nem üti rá a pecsétet a reklámra, és meg is van a klasszikus sztori: itt valami be van tiltva, el akarják hallgattatni, mentsétek meg orángutánjainkat. Az, hogy ha a Pálmaolajjal A Brexiért Polgári Kör jött volna egy ellentétes tartalmú reklámmal, az se ment volna ki, a kutyát se érdekel.

Péter küldött még egy linket az ügyhöz: az International Union for Conservation of Nature - ők publikálják a veszélyeztetett fajok vörös listáját, így biztos meglesz - szerint, ha azonnal leállnánk a pálmaolaj használattal, az az erdők nagyobb pusztulásához vezetnek. Hogy miért? Mert egységnyi földre ültetett pálma több olajat ad, mint egységnyi földre ültetett repce például. A megoldás a fenntartható pálmaolaj termelés, ami a termékek árának növekedésével jár.

Ami igazán széppé teszi az ügyet, hogy a fenti cikk szerint egyszerűbb kussolni arról, hogy egy cég fenntartható pálmaolajat használ, mint arról beszélni, hogy lehet fenntartható módon is termelni. Nem lesz egyszerű ezt kibogozni.

Zárójel: Franciaországban épp 6,5 centnyi dízel áremelés miatt (is) tüntetnek, illetve lövik vízágyúval a tüntetőket.

Opensource hírszerzés

Több helyen szembejött mostanában a nyílt forrású hírszerzés, egy olyan trend, eszközkészlet, megközelítés, ami nagyon sokáig egyszerűen nem volt a radaromon. Mea maxima culpa. Röviden arról van szó, hogy annyi adatunk, műholdképünk, fotónk, térképünk és tudásunk van, illetve a gazemberségek annyira valós időben dokumentálódnak, hogy az előbbiek használatával az utóbbiakat csinosan nyomon lehet követni. Régen ez úgy nézett ki, hogy egy Forsyth könyvben megjött egy kicsit kipirult csávó a legfrissebb űrfotókkal, majd az elemzők azt mondták, hogy rossz lesz a szovjet búzatermés, ez akár Andropov helyzetét is meggyengítheti. (A nevek és a tények tök randomok.)

Ma ezzel szemben az van, hogy a dzsihadisták - vagy hivatalosan ott sem lévő orosz csapatok - Instagram fotóiból és VK üzeneteiből ki lehet deríteni hol nincsenek is egyáltalán ott. A búzatermésre meg azóta vannak űrcégek. Na de ezt a Bellingcates Eliot Higgins sokkal jobban elmondta az Impakton.

És ha már nyíltforrású hírszerzés: Jake Hanrahan Popular Front podcastjába is érdekes belehallgatni.

Ennyi a hétre.

Ádám