Rakasz #106

Sziasztok!

Ahol dolgoznak, hullik a forgács. Na, a heti hírlevél egy halom forgácsot is tartalmaz, mert nem szeretek olyan információkat kidobni, amiket valamihez egyszer már előtúrtam.

A jövő szakmái

Van egy gyakran hangoztatott mondás, ami szerint azok a munkák, amik a legkeresettebbek lesznek tíz év múlva még nem is léteznek. Ha angolul rákerestek százas nagyságrendben vannak cikkek, amik felhasználják, magyarázzák, érvként használják. Ez a bonmot-k “az adat az új olaj”-a. Amúgy így hangzik:

We are currently preparing students for jobs that don’t yet exist, using technologies that haven’t been invented, in order to solve problems we don’t even know are problems yet.

A mondatot többnyire Richard Riley-nak, a Clinton-kormány oktatási miniszterének tulajdonítják. Az viszont, hogy hol mondta és pontosan hogyan legalábbis zavaros. A StackExchange akadémiai aloldalán van is egy remek kérdés a témában, ahol szintén nincs definitív válasz. Benjamin Doxdator egészen az 1950-es évekig tudta követni a gondolatot, megállva például Clintonnál, aki szintén beszélt arról, hogy nem tudni mit hoz a jövő. (Újabb közhely.) És ha már ennyire utána ment, azt is megvizsgálta, hogy milyen ideológiák megtámogatására használták a remekül hangzó mondatot. Röviden és nagyon összecsapva összefoglalva: a végén csak jó arra ez az idézet, hogy a szülőre és a munkavállalóra hozza a félszt, hogy valamit elronthat és ő vagy a gyereke munka nélkül marad. Ha pedig ez bekövetkezik, az ő baja, a társadalmi berendezkedést ne tessenek piszkálni.

Egyszer interjúztam Kevin Zollmannal, aki könyvet írt a gyerekek jövőbiztossá tételéről, ami ennek a félelemhalomnak a része. Ő viszont olyanokat mondott, hogy:

A szülőség tele van okokkal a szorongásra, és új gazdaságban nem lehet tudni, hogy a gyerekeid mit fognak csinálni. Nem az van, hogy ha a gyereked nem jó matekból, ha nem tud zongorázni, akkor kudarcra van ítélve. Sok lehetőséget kínál az új gazdaság akkor is, ha valaki analitikusan gondolkodik, ha kreatív, ha képes dolgokat kombinálni. Ezek a képességek mind hasznosak lesznek. Arra lehet biztatni a gyereket, hogy csinálja azt, amiben jó.

Ez azért jobban hangzik, még ha az új gazdaságot meg is kellett volna piszkálni, ha több időnk van beszélni.

Még van három, statisztikák felől közelítő írás, amit szerintem érdemes idecitálni. Az egyik egy blogbejegyzés, hogy mik a legkeresettebb munkák most. Meglepő módon mindegyik létezett tíz éve is. Igen, tudom, a mondat szellemét kéne vitatni, de hát olyan csini, kompakt, határozott állítás. Aztán az NPR amerikai közszolgálati rádió Planet Money műsorának van egy adatsora interaktív térképpel arról, hogy mi volt az egyes államokban a legtöbbek által űzött munka. Ha más nem, az biztosan látszik rajta, hogy a személyi számítógép megjelenése után titkári állások szűntek meg. Vagy ugyanakkor lett sokkal népszerűbb a kamionozás. A Bloomberg házassági adatokat feldolgozó interaktív anyagából pedig az derül ki például, hogy kiket vesznek feleségül a katonák. (Kozmetikusokat és fodrászokat.)

Közjáték: ux-fail

Ez amúgy a Near Future Laboratory zine-je, de elkapkodták a papír verziót.

Et in Arcadia ego

Az újságokat meg lehet különböztetni az alapján, hogyan szerkesztenek. Ez kifelé nem látszik. Arról, hogy mit csinál a szerkesztő, amúgy sem sokat beszélünk. Kénytelenek lesztek elhinni, hogy a szerkesztők átment és a beérkezés után a szerkrendszerbe bekopipésztelt cikkek között ég és föld a különbség. És ez nem csak a több szem többet lát, hanem több szem érthetőbbé tesz egy szöveget. A héten leadtam a Magyar Narancsnak egy 12 ezer leütéses szöveget, visszajött 9 ezer leütésesként, kérdésekkel, amit visszaküldtem durván 11 ezer leütésesként, bővítésekkel. Kimaradtak dolgok, amiket bele akartam zsúfolni, például egy remek Le Corbusier idézet, viszont érthetőbb, követhetőbb. Eddig a szerelmeslevél. Amúgy a Mancsban lesz okosváros cikkem.

A fenti cikk egy mondata miatt néztem utána - római lakosként, na jó Óbuda, de nem törődünk az ideiglenes magyar megszállással :) - hogy a Flórián téri CBA-ban pontosan milyen római faldarab látható. Eleve lenyűgöz, hogy a Flóriánon felüljárót, négy sávot, villamosmegállót és szocialista plázát építettek a legio tábor egy részére. Ezt:

A legió tábor középpontjában, a castrum négy kapuját összekötő főutcák kereszteződésében állott a táborfórum a parancsnoki épülettel. (…) A castrum parancsnoki épületéből csupán az épület bejáratát díszítő diadalkapunak, a tetrapylonnak három falcsonkját sikerült emlékeztetőül megőrizni az óbudai üzletközpont Flórián téri épületének alagsorában; kettő a raktári részben van, egyet pedig az élelmiszerbolt eladóterében láthat a közönség, befoglalását az elkészült tervek módosításával Törőcsik Sándor tervező oldotta meg (1976).

Goto rómás régészem van, Bence - ezer éve barátom egyszer beszéltem is vele roncsolásmentes diagnosztikáról egy cikkhez - aki gyorsan elő is túrt még egy tudományos forrást az aquincumi legiotáborról. Egy, maximum két mondat miatt. Remek szórakozás ez, még ha a cikkben nem is nagyon fog látszani.

Amikor ezt kitúrtuk Bence kérdezte, hogy tudok-e forrást, amin a Sió-csatorna folyamkilométerei vannak úgy ábrázolva, hogy arra hivatkozhat tudományos munkában. Ugye tőletek is szoktak ilyesmit kérdezni. Ezt fél óra közös guglizás követte, aminek a végén megtaláltuk a Sió-csatorna nagyvízi mederkezelési tervdokumentációit, amihez remek folyami térképek tartoznak. Közben amúgy került nagyobb mennyiségű magyar vízrajzi térkép is, és rájöttem, hogy a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat térképszerverén további remek dolgok vannak.

Az ésszerűség határán túl is hajlandó vagyok védeni az iskolákat. Mert tudom, hogy atomrossz bérért dolgoznak emberek benne, akik a kontraszelektált idióta és az elhivatott őrült skálán mozognak. Szóval alapvetően tisztelet a tanárnak. Viszont én vagyok az ember, aki felnőtten, a VS.hu újságírójaként, jött rá arra, hogy a földrajz őrülten érdekes dolog. Tizenévvel korábban jobb lett volna.

Közjáték #2: szekuritibörd

Hamisítások

Attól, hogy valami nem valódi, még lehet érdekes. Szilágyi János Györgynek van egy vékony kis könyve hamis görög vázákról, az tökéletesen bizonyítja a tételt. Akit érdekel, Legbölcsebb az idő a címe, de megvan az írás a Szirénzene kötetben is.

Azt viszont még a Szilágyi szöveg ismeretében sem gondoltam, hogy egyszer hamis paradicsomról fogok olvasni, és még érdekes is lesz. A sztori nagyon röviden a következő: a Vezúv lankáin terem az eredetvédett San Marzano paradicsom, amiben kevés a mag, remek húsa van, és állítólag ettől olyan a nápolyi pizza, amilyen. A paradicsomból készül konzerv is, ami az olaszok szerint remek, az amerikai piacon viszont nem verte le a léceket. Amikor ezt az ellentmondást megpróbálta feloldani a Taste magazin újságírója, Mari Uyehara, arra kellett rájönnie, hogy az olasz DOP eredetvédelmi minősítést nem nagyon kell betartani az Egyesült Államokba. Szóval bármire és a kutyájára is ráütik a DOP pecsétet, még ha az a jószág képeslapon se látta Olaszországot. Így alakult ki az a helyzet, hogy az USA-ban kapható San Marzano paradicsom termékek 95 százaléka hamis.

Azt, hogy az eredetvédelem kemény dolog egy korábban olvasott cikkből gyanítottam. Az addig általam celebként kezelt, de az Indexnek tök érdekes interjút adó Gianni beszélt arról, hogy az olasz gazdaságnak tök jót tenne, ha a német cégek nem nyomnák tele a piacot olcsó mozzarellával például. (Szereti ezt a témát!) Innen csak egy kattintás a Chef’s Table első évadjának olasz sajtos része.

Na most jön a dupla csavar, mert egy kaliforniai startup kitalálta a brand nélküli brandet. Nem úgy, mint a Muji, ami a minimalista logótlan stílusból csinált védjegyet. Hanem egy általános név - esetünkben Italic - ami azt állítja magáról, hogy ugyanazokkal a gyártókkal dolgoztat, mint a nagyok. Julie Zerbo, a The Fashion Law blogon azt írja, hogy remek átgondolatlan ötlettel van dolgunk. A megnevezett nagy márkák perelhetnek három-négy ok miatt, és a legrosszabb, ami történik velük, hogy melyek azok a beszállítóik, akik megállapodtak a hátuk mögött az Italic-kal.

Ugyanott volt egy másik érdekes brandes-jogos történet is: le lehet-e foglalni egy törvényen kívüli motorosbanda bejegyzett logóját úgy, mintha jármű vagy ingatlan lenne. Tíz éve megy erről a vita, nem egyszerű kérdés.

Egy-egy link

Lehet, hogy volt már Markó Béla szonettkoszorúja, de a héten megint kezembe került.

A legjobb ábécéskönyv angolul beszélő gyerekek totális összezavarására.

A románok még ma sem tudnak mit kezdeni Brâncuși művészetével.

Apropó románok, ma van a százéves évfordulója Erdély elszakításának. Az Azonnalin találni érdekes cikket is arról, hol tart az ország a száz év után.

Ennyi a hétre.

Ádám