Rakasz #107

Sziasztok!

Hetek óta azért dolgozok, hogy az év végét laza semmittevésben töltsem, csak annyi munkát végezve, amit kis mosollyal terápiásnak lehet nevezni. Nemröhög! Szeretek írni, többnyire nyaralás közben is szoktam. Ha a téma nem is hever az utcán - ótvar nagy közhely - viszont az ember egy csomó új perspektívát talál, ha nem a szokott köröket futja. Na ehhez képest elkezdtek beesni a 2019-es projektek. A rohadt 2018 ilyen észrevétlenül akar eldiffundálni, de volt annyira vacak év, hogy ne hagyjuk neki.

Verslábak

A tök érdekes Rohambölcsész oldalán osztotta meg a Ken Kesey Olykor egy nagy ötletének magyar fordítója, Kőrös László, hogy neki bizony a regényben található két és fél sornyi vasutasnótát antik verslábakban volt kedve lefordítani, hogy ha már ríme nincs a töredéknek, ritmusa legyen. Így hangzik:

Csínján azzal a gőzzel, hé, masiniszta,
Mert ez a mozdony a leggyorsabb a világon,
Hát csak rajta tovább...

Nyilván boldog az ember, hallja, ha lüktet a versláb, mozdonyként zakatol. Izé, bocsánat, elvitt a lendület. Szeretem az ilyet.

Amivel nem foglalkozunk

Mindig gyanús kell legyen, amikor egy korábban legalábbis vitákat generáló téma hirtelen bevett igazsággá válik. Egyszerűen alaposabb cikkek születnek, amikor egy-két szakújságíró göngyölít fel egy ügyet, mint mikor mindenkinek és a kutyájának is van még egy cikkötlete a témában, amit meg lehetne írni. Mostanra elértünk ebbe a második stádiumba a Szilícium-völgy, a Facebook, a Google, vagy a siló úgy általában így rontják el a világot témában. Még Guy Verhofstadt is írt véleménycikket, pedig ő a negyedik legnagyobb (a másik oldalról számolva az ötödik legkevésbé jelentéktelen) EU parlamenti frakció vezetőjeként más eszközökhöz is nyúlhatna.

Érdekesebb amúgy a Foreign Policy cikke arról, hogy idén William Nordhaus kapja a közgazdasági Nobel-díjat. És ugyanő az, akinek a számításait és módszerét annyira szeretik a politikusok klímaügyekben használni, mert azt mondja, hogy most csak termeljünk ezerrel, a problémát majd megoldják a miattunk tök gazdag jövőbeli emberek. Majd amikor a zalalövői szabadkikötőből ki lehet hajózni az Adriára, ez a csávó jusson eszünkbe.

A cikk azt a hasznos kérdést is felteszi, hogy egyáltalán a GDP jó mérce-e. Nem meglepő módon arra jut, hogy a nagy társadalmi szakadék és magas GDP nem eredményez boldog országot.

Amivel foglalkozunk: szex!

Ugyanakkora köröket tesz a neten, mint a Facebook és a silók gonoszsága, de ez legalább érdekes. A héten a Tumblr, ami eddig rendkívüli módon szexbarát volt, bejelentette, hogy mostantól kezdve a 18+-os tartalom nem járja. Gyorsan el is kezdtek pornónak jelölni nagyjából mindent, mert kerítettek egy túlbuzgó gépi látás alapú programot, aminek még egy szakadt farmer is pornó. Eddig nagyjából meg is írtam a sztorit a Narancs online-ra.

A Tumblr nagy, váratlan és elsietett irányváltása önmagában is érdekes. Viszont abban a kontextusban meg még érdekesebb, hogy a… majdnem azt írtam, hogy felnőtt tartalom, de attól pornónak hangzana, szóval a szex visszaszorul az interneten. Nem azok a filmek, amikben emberek dugnak. Tényleg bénának kell lenni, hogy az ember ne találjon. De a szexről való beszéd, a szexmunkáról való beszéd, az erotika, a felnőtt fanfiction és ezer más helyzete kevésbé védett. Kattintós cím: Így KDNP-sedik az internet. (Zárójel: a szexmunka megítélése önmagában egy őrülten nagy vita, megragadom az alkalmat, hogy ne másszak bele.)

Yoni Rechtman a 99% Derisible hírlevélben szépen összeszedte a mostanában történt dolgokat. Vannak benne alt-rightos nőgyűlölők, fizetési szolgáltatók és előfizetéses szolgáltatások, és gyávaság. A végén arra futunk ki, hogy ha a fizetési szolgáltatatók nem állnak ki az ügyfeleikért, akkor egy-egy hecckampánnyal meg lehet fosztani a bevételi forrásaitól bárkit. Esetünkben azokat, akiket az alt-rightosok az internetről elüldözendő szajhának - az ő szóhasználatuk, nem az enyém - tartanak. Azaz, ha a Patreonnál nem lehet oldalad, ha a Paypal zárolja a fiókod, a Stripe nem tekint ügyfélnek, akkor hirtelen nagyon nehéz lesz megélned az interneten. Azt pedig már a Gamergate kampány során tesztelték az alt-rightos nőgyűlölő tömegek, hogy ezeket a cégeket nem nehéz megijeszteni.

Város

Az urbanisztikai kérdésekkel foglalkozó tizenöt éves kanadai Spacing magazin, különszámmal ünnepli a születésnapját. Tíz írót kértek fel, hogy képzeljék el a 2033-as évek Torontóját. A novellák itt érhetők el. (Köszi, Balázs!)

A Nesta brit innovációs nonprofit új kutatása egy gusztustalanul optimista jövőképet próbál felrajzolni. Például olyat, amiben az adatainkat nem csak úgy learatják, hanem a javunkra és a beleegyezésünkkel használják. A gondolatkísérlet neve: Sharetown.

A Failed Architecture pörög egy kört azon, hogy az új Blade Runner film ugyan brutalista városban akart játszódni, de kimaradt belőle a brutalizmus szociális érzékenysége. Grindrod ennek a mentén beszél külön a brutalizmusról és a csak annak a formanyelvében érdekelt nemzetközi stílusról. A cikk amúgy oda fut ki, hogy abban a korban élünk, ami egy vonzó jövőt sem tud kitalálni magának. Na ehhez képest az Aeon meg arról ír, hogy az űrkolonizációnak nincs meg a nemzetközi jogi, űrjogi szabályozása, és erre égető szükség lenne. Ugyanitt, amúgy az űrbányászatra sincs semmi ilyesmi, de ez nem akadályoz meg startupokat abban, hogy isten pénzét szedjék össze futurisztikus aszteroidaelfogó eszközökre.

Kultúrtermékek disztribúciója

Orosz Péter, egyik kevésbé ismert nemzeti kincsünk, Japánban szeretne sétálni, erre gyűjt pénzt. Egyszer már végigsétálta északról délnek (vagy fordítva?), épp most jött haza Iránból, és voltak még más dolgai is. Iszonyúan jól ír, olvassatok bele Instagramon bármelyik korábi projektjébe. A jutalmak között blog, könyv, fotók, ezer minden van.

Bujdosó Attila évek óta dolgozik egy olyan könyvön, ami a sikeres közösségi projektek receptjeit gyűjti össze. Olyanokról van szó benne, mint a meetup - ezzel kicsit elfogult vagyok, évekig szerveztem meetupokat -, a pechakucha vagy az OpenStreetMap. Volt már erről szó a #99-es Rakaszban. A könyv közösségi finanszírozási kampánya éppen zajlik, de már csak egy marék euró kell, hogy meglegyen a cél.

Megjelent a Kittenberger képregény második füzete. Magyar steampunk, szemét belgák, párduc, oroszlán, gorilla, wanawake. Érkezőben van Az utolsó előtti huszár című scifis, steampunkos, csillagszeműs, jánosvitézes első világháború képregény. Ebbe bele is lehet olvasni.

Én máshol

A heti Magyar Narancsban megjelent egy cikkem az okosvárosokról. Nem hiszem, hogy sok újdonságot találtok benne. Arról írok, hogy a városfejlesztések és a digitalizáció hatalmi és adatbiztonsági kérdéseket is felvetnek. De hülye lennék nem biztatni titeket arra, hogy vegyétek meg az újságot, ami munkát ad nekem.

Jövő héten (vagy azután) az SFMagon jelenik majd meg egy anyagom merre tovább sci-fi témában. Szólok még majd róla.

Apróságok

A New York Times csalhatatlan ösztönnel talál olyan jól öltözött jobbereket, akikről még nem írtak portrét. Most épp Gloria von Thurn und Taxis bajor hercegnőről lehet olvasni - ő amúgy 2012-ben már hősnek nevezte Orbánt - aki épp Bannonnal és konzervatív püspökökkel tervezgeti a Ferenc pápa utáni szép ortodox világot.

Van némi baj a jövő energiahálózatába építendő óriás akkumulátorokkal: túl drágák és nem bírják a strapát. A következő öt évben talán a csúcserőművekkel versenyre kelhetnek.

Hogyan működik az oda-visszajátszós kazettás magnó. A lúzerek ugye megfordítják a fejet és visszafelé forgatják a motort, a profik viszont építenek mechanikát vagy építenek 12 kazettás cserélőt. (Köszi, Eszpee!)

Szalai Feri interjú! Az egyik, ha nem a legokosabb ember, akit ismerek.

Ennyi a hétre!

Üdv,

Ádám