Rakasz #108

széftörős vitatkozós

Sziasztok!

Ez az év utolsó előtti (vagy utolsó?) Rakasza. Jövő héten karácsony van, biztosan nem lesz hírlevél. A két ünnep között pedig szinte biztosan lesz még egy. Ismerem magam, nem tudom befogni a számat. Évösszegzést ne várjatok. Az viszont érdekelne - és itt hívnám fel arra a figyelmet, hogy ha reply-t nyomtok erre a levélre, az hozzám esik be - hogy szerintetek mi volt 2018 három legfontosabb trendje. Addig is vissza a normál programminghoz.

Szívd még, szívd

Láttam a jövőt, feleim. Mármint egy e-cigiző embert a zebránál. Ami nem kellene, hogy nagy ügy legyen. Ezer éve, még az Origónál kipróbáltuk az akkor újdonságnak tűnő - értsd, minden sarki kínaiban megjelent varázsütésre - cuccot, és már akkor is volt négy szakértő, aki írt levelet, hogy mit kellett volna valójában tesztelni. Nade vissza a zebrához. Az volt a különleges a figurában, hogy miközben szívta a cigit, világított annak a kijelzője, és látszott, hogy mutatja a dátumot, az időt és még valamiket piktogramokkal. Szóval az idei annak az éve is, hogy a szánkba veszünk olyasmit, ami rendelkezik beépített naptárral.

Ahol a part szakad

Volt megint kardozás az interneten. Amerikai liberális körökben elég nagyot csobbant Angela Nagle - ő írta a Kill All Normies című kultúrharcot értelmező könyvet - cikke a nyitott határokról. Nagyon leegyszerűsítve annyit állított benne Nagle, hogy a mostani balosnak és liberálisnak mondott ellenzék el van tévedve. Az engedjünk be minél több bevándorlót egy olyan policy, amit korábban a Cato Institute-hoz hasonló libertariánus think tankek toltak. Ehelyett érdemes végiggondolni azt, hogy a munkaerőpiacra behozott olcsó bevándorlók mennyiben gyengítik az állampolgárok tárgyalási vagy gazdasági pozícióit. Emiatt viszont a baloldali megközelítés Nagle szerint az, hogy az ember felháborodik a migránsok cseszegetésén, de nem azért lép a barikádokra, hogy most aztán mindenkit be kell engedni. Ehelyett a munkaadók ellenőrzése, a feketemunka felszámolása a cél. És persze nem pálya letagadni, hogy a migráció krízist okozhat. Nagle mindezt amúgy írként mondja, ami egy olyan ország, ami a válság alatt egy generációnyi jó koponyát veszített el. Érdemes elolvasni a cikket, ez tényleg csak nagyon elnagyolva fedi a tartalmát. (Fontos zárójel: Nagle írása természetesen tartalmazza Trump kritikáját, az ICE ekézését stb.)

A reakciók változatosak. Nyilván voltak akik tíz másodperc alatt gyorsultak nulláról a nácizásra. Aztán voltak “igen, de” jellegű cikkek, köztük egy olyan, ami felvetette, hogy lehet, hogy Nagle csak trollkodott. Szerencsére ennél azért tovább megy az írás, például azzal, hogy megvizsgálja, hogy a globalizációt célzó, de nem gazdasági jobboldali programok, gondolkodás felsült-e. Meg hogy nemzetben/országban azért célszerű gondolkodni - bár egy régi, és egyesek szerint elavult struktúra - mert az létezik, szemben az utópista jövővel.

Thinking primarily in terms of the nation is easier, of course; it’s an older political form, and indeed, the default one. But it also betrays a lack of imagination, and, more worryingly, it misses what is really at the heart of the current crisis: The problem has never been globalization in and of itself, but that the globalization we have had puts the well-being of capital and capitalists over that of ordinary men, women, and children.

Aztán van olyan válasz, ami szerint az imperialista világrend az igazi ellenség. Ami viszont a felhővárak építése mellett behozza azt az érvet, hogy a mostani, amerikai migrációs kérdés összefügg az USA drogellenes háborúival Latin-Amerikában. És hát az, hogy az USA mikor mit csinált arrafelé és azzal hogy jártak a munkások, az nagyon egynemű történet. Meg olyan is, hogy alapvetően igazságtalan, hogy van, aki szegény országba születik, más meg gazdagba.

A kedvencem amúgy az a megfejtés, ezt Twitteren láttam, hogy Nagle egy ír Amerikában, nem értheti ezt a bevándorló dolgot.

Ehhez az egészhez persze hozzánézhetünk egy ki akarja a legkevésbé, hogy bevándorlók költözzenek az országába statot, amin Magyarország dobogós. És hogy a politikai klíma itt sem kedvez annak, hogy a bonyolult dolgokat a maguk bonyolultságában kezeljük.

Mi a baj az elittel?

Maradjunk abban, hogy egy ilyen Nagle-vita után másik hasonlóan hosszú szekció nem lesz. De ígérem, igyekszem ráunni a bal és a liberális álláspontok szétszálazhatóságára rámutató vitákról lekattanni. A Guardian november legvégén írt arról, hogy az elitbe vetett bizalom hogyan tűnt el. (Podkaszt verzió itt.) És szerintem érdemes hozzáolvasni a Tett cikkét pár nappal későbbről, amiben fiatal képzőművészek beszélnek az elitbe való bekerülés problémájáról. És hát tényleg nem mindegy, hogy az ember Athénban evett-e először giroszt vagy a nyíregyházi piacon.

A Guardian cikk eléggé brit fókuszú, de az a része mindenképpen érdekes, hogy az egymásra rakódó, rosszul működő intézmények (a HSBC-től a BBC-ig) okozta botrányok sokat ártottak az elit hitelének. A társadalmi szakadék növekedése talán több szót érdemelne még, de szerintem ezzel minden Rakasz olvasó tisztában van.

Néznivaló

Hatvan tonna demokrácia a címe a 990px.pl galériájának az M1 Abrams platformról. Azért platformozom le a szegény harckocsit, mert azóta, hogy 1980-ban rendszeresítették, egy raklap verzió készült belőle. Apropó, a War Stories podkaszt első évada a páncélosokról szól az első világháborútól a Star Wars AT-AT lépegetőjéig.

Még mindig nem tudom, mit gondolok a fiktív történetről, amit ehhez a galériához írtak, de a van itt egy csomó vitorlázó repülőgép, kit érdekel a többi. És persze Fortepan, ami az egyik legjobb dolog a magyar interneten.

A Messy Nessy Chic egy régi favoritom, legalább annyira jól válogatnak, mint az Atlas Obscura. Most éppen Alfred Percival Maudslay brit régész üvegnegatívjairól készült képekkel szórakoztatják a nagyérdeműt. Maudslay volt az, aki először látta a maja romokat.

Azt hiszem pár levéllel korábban volt már a Cadillac Ranch, ami több minden mellett egy művészeti installáció is. Most találtam egy nagyon hasonlót, amúgy tök véletlenül. A tucsoni Pima Légimúzeumban kért és kapott pár gépet kifesteni Eric Firestone és az általa meghívott vendégművészek.

Luxemburg úgy döntött egy ideje, hogy az eddigi pénzkereső tevékenysége mellett, amit a legjobb indulattal is pénzügyi szolgáltatóiparnak lehet hívni (ld. LuxLeaks), csak kéne valami más is. Ez pedig az űripar kiszolgálása lett. Szóval, aki szét akar bányászni egy aszteroidát, az ott alapít céget. Nem mintha ennek a tevékenységnek lenne nemzetközi- és űrjogi szabályozása. Ezio D’Agostino ezen felbuzdulva fotózta végig Luxemburg ipari múltjának emlékeit.

Folkkocsmák világa címen készül videósorozat, nos, a folkkocsmák világáról. Nem tudom mi lesz benne, de rossz bulin a Fonóban még nem voltam, úgyhogy meg fogom nézni. (Kapcsolódó interjú, amiből az is kiderült, hogy Horváth Dániel, egykori remek kollégám volt az operatőr a projektben.)

Itt van a város, vagyunk lakói

A Pentagon jövőkép videója szerint a 2030-as évek városai valahol a Menekülés New York-ból és a Robotzsaru között fognak mozogni. Ami egyrészt remek alkalom Judge Dredd képregényt olvasni. Pár újabb sztorit olvastam, csodás dolog, és még Ózd is vonzó helynek tűnik utána. Másrészt pedig meg lehet fontolni, hogy vajon a hadseregnek hiszünk, vagy annak, a fenti cikkben megszólaló szakértőnek, aki szerint nincs külön megavárosokra alkalmazható spec ops taktika, és nem is lehet kikutatni úgy, mint a Civilization-ben egy új technológiát.

Van egy Darran Anderson cikk is a héten a városokról és a háborúról. Andersonon nagyon érezni, hogy nem katonás író, hanem városos, és ez piszok jót tesz a cikknek. Én legalábbis szeretem azokat a szövegeket, amelyek száz éveket ugrálnak jobbra-balra a kultúrtörténetben egy utalásért. De igazából nem ezért jó, hanem mert az etikus és arányos csapásokat is megkérdőjelezi, mert tud extrapolálni a korábbiakból, és tud annyira csúnya képet festeni, amennyire egy katona nem.

Dan Hill, a képregényszerkesztő, nem az urbanista - mindkettő érdekes figura - dobta be a Ganzeer-fórumon egy 2016-os, részben a BLDGBlog ihlette cikkét arról, miért sült fel a katonai FPS műfaj. Azzal a felütéssel kezdi, és ez ma és nekünk is érdekes, hogy a mumbai terorrtámadások alatt a támadók központja közösségi médiából, híradóból, tájékozódott, és ehhez hozzácsaphatjuk, hogy biztos volt megnyitva még pár Google Maps is. Tehát ugyanazt az opensource hírszerzési módszert használták, amit annyira szerettünk a Bellingcattől, csak itt offenzív módon. A cikk oda fut ki, ahová a Pentagon és Anderson is, a hadszíntér nem egy külön földrajzi hely. Nem D-day van éspartvidék, hanem város és Google Maps.

Az FPS-ekről szóló fejtegetése is jó Hillnek, de az kevesebb újdonságot tartogat. Persze ma is sajnáljuk, hogy a Six Days of Fallujah nem jelent meg, és rutinból emlegetem olvasandó, felfejtendő, intertextuális játékszövetként a Spec Ops: The Line-t, de ezek megszokot hivatkozási ponttá váltak szerintem. Akárhogy is, jó cikk, érdemes elolvasni és elrakni.

Közben a fent emlegetett BLDGBlog szerzője, Geoff Manaugh, írt egy színes-szélesvásznú sztorit egy Los Angeles-i széftörőről. Olyan fajtáról, akit akkor hívnak, amikor van egy kinyitandó mackó kulcs és kód nélkül. Csak történetek, olyan amerikai magazinosan megírva, de lehet szeretni.

Hogy került ki Amerikában a brutalizmusból a szociális funkció? Úgy, hogy a stílust importáló Philip Johnson gyakorló náci volt, szerette a fennálló rendet és utálta a szegényeket. A cikkhez érdemes hozzáolvasni Johnson wiki szócikkét, ahol gyönyörűen el van kenve minden.

Hogy mi a baj a japán metabolista építészet alapépületével, a Nakagin Capsule Towerrel? Röviden: minden. Például asztbeszt a szigetelése, emiatt a beépített hűtő-fűtő-szellőztető rendszert nem szabad bekapcsolni, ami miatt pedig nyáron forrók, télen ellenben hidegek a lakások. A Failed Architecture cikke egy év bentlakás tapasztalatait osztja meg nem kevés melankóliával, mert ha máskor építik, ha nem a első-és-egyetlen épület lenne, akár jól is sikerülhetett volna.

http://disruptors.fm/31-overcoming-existential-risks-by-redesigning-civilization-with-daniel-schmachtenberger-of-neurohacker-collective/

Citrus citrussal

Ha találkoznánk, joggal kérdezhetnétek meg, hogy miért van ablakmosó (esetleg szemüvegpucoló) illatom. És jogos kérdés lenne. Pedig csak az a helyzet, hogy kipróbáltam azt a kölnit, ami miatt a kölnit így hívják. A teljes neve 4711 - Original Eau de Cologne, párezer forintos tétel, az a fajta, ami kíváncsiságból is megvehető. A történet szerint egy kartauzi szerzetes keverte ki egy Wilhelm Mülhens nevű kereskedőnek, aki viszont bizniszt alapított a remek citrusos illatra. Napóleontól, Wagneren át a német tengeralattjárósokig - igen, ott lent ritka a fürdőkád - akadtak nagy felhasználói az illatnak, ami amúgy tényleg az izomból citrusos tisztítószerekre hasonlít első nekifutásra. Nem rossz, csak nagyon nem a parfüm jut róla az ember eszébe.

És ha már az elsőség. Bár a 4711 az echt originál kölnivasszer, az első kölnit természetesen korábban és teljesen máshol gyártották.

Apróságok

A Szemlélek korábban közölt egy interjút a Politikai Iszlám Tanulmányok Központja (CSPI Magyarország) nevű vagy kártékony hülyékkel (vagy persze a destabilizáció harcosaival) teli szervezet hazai vezetőjével, Incze Nikolettával. Erre jött egy tisztázó reakció Sayfo Omartól, aki amúgy migránssimogatással nehezen vádolható, lévén évekig a Magyar Demokrata külpol rovatvezetője. Most pedig egy szélesebb körű tisztázó szintén Sayfotól cikk arról, hogy a CSPI miért nem ért ahhoz, amiről sarkos megállapításokat tesz, illetve egy raklap hazai iszlámkutató levele ugyanerről. És hogy ez miért érdekes? Mert a Szemlélek egy olyan keresztény fórum, aminek az álláspontja ugyan nagyon gyakran közel áll a kormányéhoz - a Balog emberminiszterrel készült interjújuk meg védhetetlenül gagyi - viszont nyitott a vitákra és mintha beismerne tévedéseket.

Nem hittem, hogy van sztori, amit Twitteren nyomoz ki egy Marosvásárhelyi előadásokat a nyomozás miatt lemondó katalán rendező egy segesvári szász és egy odavetődött katalán család fiainak a szerelméről (a második link a sztori angol fordítására mutat), akiket aztán annak rendje és módja szerint elvisz a világháború. De van.

A Stasi nagyon érdeklődöt az NDK számítógépes klubjai iránt a Die Zeit cikke szerint, de nem nagyon tudott velük mit kezdeni azon túl, hogy indexre tették a Raid Over Moscow című játékot. Azért érdekes ez a bénázás, mert az NSZK hackerek beszervezésében KGB-s legjobb barátaik nem voltak ennyire rosszak. (Kapcsolódó hosszú, unalmas és kicsit csapongó poszt.)

Namégyegy: a héten lerobbantan, majd jártam az ukrán guggolóst a kocsi mellett átfagyva, míg nem jött valaki, aki be tud bikázni. (Közterületesek, kösz!) Utána elkezdtem utánaolvasni, hogy mit nem tudtam eddig. És így futottam bele a Becsületesnepper új projektjébe, amiben roncsokat indítanak újra. Itt az első két videó, amiben egy 25 éve egy helyben álló, “fa nő belőle” típusú Golfot próbálnak beröffenteni.

És egy utolsó autós: két erdélyi magyar fickó, apa és fia, vett egy Dacia Logant, felspécizték kicsit, majd elmentek vele a Csendes-óceánig, meg kerülőúton vissza. Bertici Attila és Bertici Norbert a nevük, megérdemlik, hogy ezt megjegyezzük. A link alatt egy hazaértünk, mesélünk videó van, de lehet még vadászni más anyagokat is.

Hosszú cikkek

Ganzeer Restricted Academy fórumán dobta be valaki az Image Comics oldalán megjelent, Warren Ellis fórumáról szóló cikksorozat első részét. Rögtön nagy nosztalgiázás is kezdődött, amiből leginkább arra jöttem rá, hogy 1, fiatal vagyok (nem) 2, későn lett netem (végülis). A WEF ugyanis 2002-ben zárt be, viszont az akkori aktív résztvevők, ott felnövő arcok közül nagyon sokan lettek mára meghatározó képregényes arcok. A sztorik is érdekesek persze, de az, hogy egy jó fórumnak, iskolának, műhelynek milyen hatása tud lenni, az még lényegesebb.

Mark Fisher írásainak válogatott kiadása a közelmúltban jelent meg a Repeaternél, ennek apropóján ír a szerzőről a New Yorker. Olyan élmény ő nekem, mint Kieron Gillen britpopos képregénye, a Phonogram. Nem minden utalás ér célba, de úgy érzem, valami naggyal állok szemben.

Kreditek

Vitorlázógép - Lajtai László / Fortepan
Nakagin Capsule Tower fotó - Scarletgreen / Flickr CC-BY
Lada - Puste Blümchen (JOP) - Flickr CC-BY-ND

Over and out

Akinek karácsonyt, annak azt, mégpedig boldogat. Akinek hanukát, annak abból a legboldogabbat. Aki nyugira vágyik végre, legyen meg a vágya. Aki pörgésre, az meg csak megoldja magának.

Vigyázzatok magatokra.

Ádám