Rakasz #11

Meglepően sok cipővel

Sziasztok!

A tavalyi év végének az egyik hosszan futó poénja volt, hogy George R. R. Martin írta a 2016-os évet, azért haltak meg annyian. Ami persze marhaság, ha ő írta volna, akkor még 2013 lenne, és ez csak a sok szóba jöhető kifogás egyike. Viszont a játék ettől még jó, különösen azért, mert lényegesen többet mond el arról, hogy mit gondolunk alapszövegeknek, mint a világról magáról. William Gibson, aki az én alapszövegeim egy részét írta - a többiekről is lesz szó egyszer - tagadja, hogy a jelen cyberpunk lenne, inkább LeCarrét és Terry Southernt lát benne. Az első válaszoló szerint Norman Spinrad és a sor folytatódik.

Egy másik kedvencem, John Naughton, aki hihetetlen erudícióval képes nagyjából bármiről írni, a frankfurti iskolától elindulva, Tim Wut értintve oda jut, hogy Don De Lilóé az idei év. Ez sem rossz tipp. De azért itt a Balkánon - vagy ha áltatjuk magunkat, akkor a Balkán közelében - nem árt, ha Sterling Leggy Starlitz sztorijai is ott vannak az éjjeliszekrényen.

Az utca és a dolgok haszna

Apropó Balkán, két remek színes, szagos new aesthetic fotó is kering a neten, amiknek itt a helye.

Az első a nerdcore.de és az internetes közvélekedés szerint chilei kalózpiac, ahol pendrájvnyi zenéket lehet venni adott stílusokból. Akár az is lehet, ennél lényegesen izgalmasabb dolgokat is termelt már ki a kalózkodás. A második kép pedig kínai App Store értékelés csaló műhely a kínai internet szerint

A cipő, mint kultúrtermék

Azóta csodálkozom a sneakerkultúra szón, amióta először szembejött évekkel ezelőtt. Leplezetlenül, a szó semleges értelmében vetten szégyentelenül kereskedelmi az egész, és pont emiatt remek dokumentumfilmek készülnek a sportcipőgyűjtőkről, -szakértőkről, -művészekről. Pár hete még a régi kedvencemet, a Just for Kickset hoztam volna példának, de aztán szembejött a Neftlix sajátmárkás Sneakerheadz című filmje is, amit egyszerűbb beszerezni. 

A két film nagyrészt hasonló forgatókönyvet követ. A Kicks Franciaország felé néz ki főleg, amikor nem Amerikával foglalkozik, a 'headz Japán felé, de egyik sem időzik sokat az USA-n kívül. A velejét azok az amerikai gyűjtők adják, akik több száz, esetenként több ezer edzőcipő között élnek. Nyertesnek számít, aki bevallja, hogy elképzelhető, hogy vannak problémái. Összehasonlításként, Imelda Marcos, a Fülöp-szigetek legendás diktátorának nem kevésbé legendás felesége háromezer párból álló cipőkollekcióval rendelkezett, ami maga volt a vérlázítás és az egzotikum. Igaz, egyik se volt Converse vagy New Balance.

Ha van akinek két film nem elég, a Monocle - a lap önmagában érdekes is érdekes, olyan vérprofi reptéri sznobmagazin, amiben illiberális országok befektetési lehetőségeit taglaló melléklet és ugyanezen országok fővárosainak futópályáit a Nike vagy az Adidas támogatásával bemutató cikk is van - dizájnpodkasztja épp most csinált sneakeres adást

A limitált kiadásos bohóckodás új állomása az Alexander Wang x Adidas Originals kollekció piacra dobása volt. Na ott aztán volt félrevezetés, gerilla plakátolás, sejtetés meg minden.

A beton, na az örök

Van egyfajta divatja a brutalizmusnak, lehet végre szeretni a monumentális betonépületeket. Meg lehet vitatkozni arról, hogy van-e helyük a megőrzendő múltban. És amúgy az egyáltalán nem magától értetődő, hogy ez egyáltalán kérdés. A Tokyo Reloadeden novemberben volt szó a japán helyzetről, ott csuklóból bulldózerrel oldják meg az ilyesmit.



A héten került a kezembe a régi anyagait egészen kiszámíthatatlan módon újrahasznosító Atlas Obscura egy régebbi cikke a tudományos szuperprojektek után maradó épületekről és lyukakról. Ezek többnyire elég nagyok ahhoz, hogy ne lehessen betömni és elég egyediek, hogy nehéz legyen újrahasznosítani őket.

Zárójel: megemlítendő fontos kivétel a Nagy Hadronütköztető (LHC) a kivétel, amit direkt a Nagy Elektron-pozitron Ütköztető (LEP) alagútjába terveztek. Upcycling!

Az igazi nagy leletek - Kola Superdeep Borehole, a legjobb! - van pár kisebb cucc is, de szombati képnézegetős magazincikknek jó ez. Utána pedig el lehet menni még használt létesítményeket nézni a Flickren: AreciboJodrell BankALMA

A szuperprojektes cikk nyitóképe önmagában még egy okból érdekes: a teufelsbergi hidegháborús amerikai lehallgatóállomás egy olyan dombra épült, ami nagyjából a szétlőtt Berlin törmelékeiből építettek Speer náci hadiakadémiájának romjaira. Mert a rohadt beton, az tartós. 

Szedjünk szét ünnepelt filmeket rovat

Jól kezeli-e a Zootopia/Zootropolisz a rasszizmus kérdését. Erre a zsigeri válasz az, hogy igen, sőt, arról szól a film. Ezzel szemben a BirthMoviesDeath szerint a metaforákba keveredik annyira bele, hogy abból veszélyes katyvasz lesz, és Gavin cikke sem dicséri agyon a biológiai tények és metaforák összekeveréséért. A probléma nagyon röviden: a nem-fehérek vadak és buták jellegű biológiára hivatkozó rasszista hülyeség allegóriájának állítani azt, hogy a ragadozók régen megették a zsákmányállatot, nem szerencsés. Mert hát a ragadozók tényleg megették, na. 

Pedig lehet ezt az állatosdit jól is csinálni. Nem is kell az ókori görögökig vagy legalább Orwellig visszamenni, karácsonyra jelent meg a Blacksad első része magyarul.

A hét sátánja: az agribiznisz

Pár nappal ezelőttig tényleg nem tudtam, hogy az Unilever nevének is szerepelnie kellene a fejben vezetett 'igazán mocskos múltú cégek' listámon azok alapján, amit az akkor még belga gyarmatként működő Kongóban csináltak. Aztán a gyarmat függetlenedett, a belga mezőgazdasági cégek helyett a kanadai tulajdonú Feronia játszik új gyarmatosítósdit. Ha ez nem elég, van ugyanilyen sztori Monsanto magokkal és Tanzániával, csak ott még a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok is belekeverednek.

És végül egy régebb óta tartó sztori: Oregonban 13 éve elszabadult egy golfpályákra tervezett génmódosított fűfajta. Elindult szétnézni, nincs kedve hazamenni satöbbi. A gyártója mostanra vonogatja csendesen a vállát, hogy ha eddig nem sikerült megállítani a terjedését, ők nem nagyon próbálkoznának tovább, illetve MVP. Mármint nem minimum viable product, hanem másvalaki problémája. 

...lives matter

Van az a sztori, amiben poszttraumás stressztől szenvedő katonákat küldenek egy különösen embertelen háború után rendőrködni egy megszállt országba, ismeritek? Írország, huszas évek, Churchill remek ötlete volt, hogy frontkatonákból szervezzen rendőrséget oda. Az egyenruhájuk után black and tansnek nevezett csapat neve a mai napig szitokszó, annyi háborús bűnnek számító dolgot sikerült elkövetniük két év alatt. Onnan ugrott ez be, hogy a tavalyi év a rendőrök katonaként kezeléséről szólt, legyen szó a különböző amerikai tüntetéseken feltűnő Terminátornak öltözött emberekről vagy a minket a terrorizmustól védő géppuskás arcokról, akik miatt hónapokig éreztem magam kényelmetlenül a Deákon. 

És, csak hogy megtegyünk egy teljes kört, egyet tippelhettek, mi volt a beceneve annak a limitált kiadású sportcipőnek, amit a Nike 2012-ben Szent Patrik napján és alkalmából dobott piacra Amerikában? Az nyert, aki a Black and Tanre tippelt. Szeretem, amikor nagy cégek nekifutásból szaladnak neki a pofonnak.

Ennyi a hétre!

Ádám