Rakasz #110

állott pezsgős újéves

Sziasztok!

Isten hozott mindenkit az új évben. Jelentkezzen, aki érzi már, hogy elkezdődött. Én egyelőre még sepregetek, olyan projekteket fejezek be, amikről már tavaly decemberben is tudtam. És ez nem panasz, szabadúszóként jó, ha az ember lát előre egy-két hónapot.

Hasonlóan kiszámítható, de az új évhez kapcsolódik, hogy Bruce Sterling és Jon Lebkovsky szokásos év eleji világmegfejtése elkezdődött a Well fórumán. Idén például az a James Bridle is a beszélgetők között van, aki az egyik kedvenc művészem volt tavaly, és akinek a New Dark Age című könyvét épp olvasom. Az évkezdő Well fórum, Sterling SXSW záróbeszéde, valami év közbeni Ellis előadás, a Boring Conference és a Talks podkaszt, az Impakt Festival, ezek azok a nagyjából kiszámíthatóan érkező fontos intellektuális stimulusok, amikre számítok év közben. Mostanában - karácsonyra fogom - Ganzeer fóruma, a Restricted Academy volt még ilyen. Egyszerűen jó benézni és csevegni arról, hogy kit mi nyugtalanít a világban, mit olvasott, milyen zenét talált.

Zárójel, és nem kell nyilvánosan, vagy akár levelet küldve válaszolni, de gondolkodjatok el rajta: emlékeztek, amikor a szórakoztatóelektronika érdekes volt? A héten majdnem vettem egy bászt, ami arra jó, hogy az okos (ld. még állítható fényerejű és színhőmérsékletű) villanykörtéimet ne csak a saját távirányítójukkal lehessen vezérelni, hanem telefonról is. De nem volt az Ikeában ilyen, meg mondjuk polcdeszka sem, amiért valójában mentem, ami egyrészt felvet ellátási lánc kérdéseket. (Polcdeszka sokadszorra nincs.) Másrészt meg lehetőséget ad arra, hogy elgondolkozzak, valóban kell-e egy doboz a hálózatomra, amire eleve csak azért vágyok, mert tudom, hogy az okoskörték milyen szabványon beszélnek (Tradfri a körte, Zigbee a szabvány), és ha még rászórnék a problémára 10-15 ezer forintot, akkor egy szombat délutánt boldogan eldrótozhatnék velük. Igen, ez egy csapda, tudom. De csak vonz.

Do not spindle, fold or mutilate

Ganzeer The Solar Grid képregényéhez, aminek a negyedik részét még mindig nem olvastam időhiány miatt, pedig kickgogo vagy indiestarter támogató is vagyok, készült egy soundscape. Nem teljesen háttérzene, nem is csak hangeffektek. Tök érdekes dolog, csak egyszer érjek el oda, hogy újraolvasom a képregényt az elejétől, be fogom rakni hozzá.

Lehet, hogy már említettem, de van a BoingBoingon egy The Bureau nevű rádiójáték jellegű dolog, ami egyszerre érdekes, és nem tudok vele mit kezdeni. Elképzelhető, hogy egyben kellene meghallgatni.

Síkra vetített városok

Végre még egy olyan projekthez tudok arcot kötni, amit követek egy ideje. A Facebookon Mapmaker néven lehet megtalálni egy fickót, aki csinos, nappaliba kiakasztható, falon jól mutató térképeket szokott közzétenni. Például a Fülöp-szigetekről, nagysági sorrendbe állítva azokat. (Illetve a nagyobbakat, mert az ország 7641 darab szigetből áll.) Most egy Medium posztban be is mutatkozott, David Garciának hívják, egykori tanár, Openstreetmap önkéntes, épp közösségi térképekből ír doktorit, és azt is elmondta, hogy ez a váltás hogyan függ össze egy tájfunnal.

A Guardian közben feltett egy új célpontot a térképemre. Ha legközelebb Londonban járok - az idei Boring, attól tartok kimarad a Brexit miatt - akkor meg kell nézni a Stanfords térképboltot. Többek között Openstreetmap adatokból tudnak bármilyen térképet generálni és nyomtatni normális méretben. Szép dolog a telefonos navigáció, kényelmes is, Hongkongban a Google Maps volt a bédekkerem is, de azért lehet örülni a papír térképnek. Nem lenne brit tájékozódós cikk, ha nem kerülne szóba az anyagban a The Knowledge, az a tudás, amivel egy igazi taxisofőrnek rendelkeznie kell. (Ubert és minicabet bárki vezethet.)

A mostani amúgy a régi cikkek hírlevele. Nem tudom figyeltétek-e, de mértékadó nyugati magazinok teljes szívnyugalommal osztanak meg akár egy-két éves cikkeket is újra. Így jutottam a Wired 2015-ös anyagához, ami a szovjet papíros világtérképről szól. A Red Atlasként is emlegetett anyagról biztos volt már szó a Rakaszban, de ezt a cikket még nem olvastam. Nem is az az igazán lenyűgöző, hogy a szovjeteknek volt egy egészen pontos, több forrásból összekompilált térképe. Sokkal érdekesebb - a Wired cikk is erre fókuszál - hogy különböző emberek, különböző források nyomán találtak erre rá. Olyan a történet, mintha egy Gibson regényből esett volna ki. Csak könnyebb elképzelni, mert míg titkos ruhamárkát még soha nem találtam, katonai térképlapok már jöttek szembe régiségvásáron. (Úgy be tudnám venni Bélapátfalvát, mint a pinty!)

Na aztán vannak térképek, amiket nehéz meglovasítani. Ilyen például San Francisco fából készült modellje, ami 13*11,5 méteres és apró darabokból áll. 1940-ben készült el, szóval nem teljesen pontos már, de még így is megéri benézni az oldalra, ahol bele lehet nagyítgatni egészen utcaszintig. Érdemes abba is belegondolni, hogy ha nem is San Francisco-ban, hanem a környékén két nagy változás is volt a modell elkészülte óta. Egyszer felépült egy komoly hadiipari zóna az öbölben, mellételepült a számítástechnikai ipar, majd ezek durván beszennyezték a talajt és talajvizet, és az emiatt olcsón megszerezhető ipari területre költöztek be a mai Szilícium-völgy cégeik. Erről jóval bővebben Debbie Chachra és társainak kutatási projektje, a Situated Systems írt.

Destruktív, a várost legyőző, átszabó modernizációs programokat ismerünk. Marwa al-Sabouni cikke a Renovatióban azt feszegeti, hogy a közel-keleti városokat hogyan lehet modernizálni. A szerző szerint a régi iszlám városokról a modernizmus lepattant, előtte volt egy kolonizáló, európaiasító újratervezés, ami több módon pusztította a közösséget, most pedig leginkább egy nagy kérdés van, hogy milyen stílusban lehet folytatni.

Moreover, the Islamic old cities had the unique quality of a layering approach—namely, the use of other civilizations’ elements, structures, and techniques to produce a new outcome. This philosophy of encompassment mirrored the encompassment of the religion. For instance, most of what remains in the old cities in Syria belongs to the Ottoman era, some to the Mamluk, and some to the Ayyubid Islamic styles; amazingly, you also will find elements belonging to the Hellenistic or Roman eras incorporated within these structures. These buildings were embodiments of what the term urban fabric means: acts of interweaving society as well as stone.

Remek szöveg, remek és alkalmazható kérdések. Akár azt is végig lehet gondolni a használatával, hogy mi milyen városban élünk, mit gondolunk a neoklasszicista Budapest megőrzéséről vagy mit lehet szeretni egy betonépületben.

Apróságok

Kit érdekel, hogy építettek a gótikus tornyokat? Így. Bereczki Zoli, aki amúgy civilben a Honek-ker zenekar gitárosa is, megtervezte-modellezte-rajzolta. Aki ez után nem akar Tamás mester lenni a Katedrálisból, magára vessen.

Szó szerint is apróság: van nevük azoknak a jobb szó híján felszíni fisfosoknak, amiktől egy-egy épület, gép, masina valóságosabbnak tűnik. Ez a greeble. A linkelt szócikk azért is érdekes, mert tovább lehet kattintani a kitbashingra, ami a különböző modellkészletek összegyógyítása. Másrészt meg nehéz ellenállni annak, hogy az embernek ne jusson eszébe a Pompidou központ.

Én és az autóm

Van valami az autórajongásban, ami nem hagy nyugodni. A dolog kulturális, esztétikai, irracionális oldala. A technológiából például nem sok van benne. Hozzá lehet guglizni és wikipédiázni, de nem szükséges. Az a része érdekel a rajongásnak, ami a klasszikus 911-es Porschében vagy egy Iso Grifóban nem azt kérdezi, hogy mi van a motorháztető alatt vagy hogy “mennyi van beleírva”, hanem a formát nézi. Azért ez, mert az ilyen őrültek tesznek meg mindent, hogy az érdekes autók az utakon maradjanak.

A héten a kezembe került egy cikk, amire naiv módon azt hittem, hogy friss. Olyan vállalkozásokról, tuningolókról, otthon barkácsolókról szól, akik klasszikus autókat szerelnek át elektromosra. A végén tekertem fel a cikk tetejére, és vettem észre, hogy 2016-os az anyag. Ez magyarázza azt is, miért nem említik meg, hogy az Aston Martin bejelentette még december elején, hogy elektromos konverziót is vállal. A program egyelőre egy típust - DB6 MkII Volante - érint, de előbb-utóbb csak lesz villanyos James Bond autó is. Azért az látszik az elektromos konverziós cikkekből, hogy lényegében egy teljesen új autót építenek a régi kasztniba, de még így is izgalmasabb az eredmény, mint egy Tesla, nem?

Én máshol

A Green European Journalba írok egy cikket, jövő hét elején kell leadnom, az internet jövőjéről. Megjelenési időpontot még nem tudok. A lapot nem ismertem, de egy volt kolléga beajánlott. Amióta figyelem, azóta viszont már láttam Julia Reda német kalózpárti politikus által linkelve, illetve lejött ott egy Cory Doctorow cikk. Szóval méricskélem, hogy mekkora cipő van előttem. Félreértés ne essék, ezek a jó projektek.

Hasonló poén, hogy a többször emlegetett RWB Porsche cikkem, amit a Kreatívba írtam még tavaly, decemberre eljutott az ausztrál dokumentumfilmeshez. Megígérte, hogy visz a magazinból egyet az autóépítő mester Japánban lévő garázsába, és küld képet.

Legyen Rakasz Extra?

Kedves olvasóm! Köszönöm, hogy olvasod a Rakaszt, linket küldesz, megosztod és a többi, remélem maradsz velem 2019-ben is. A hírlevél továbbra is ingyenes lesz, ahogy eddig. Mivel mindig is szerelemprojekt volt, nem tudom mennyi időt töltöttem vele, a fene se méri ezt. Viszont egy ideje szerettem volna létrehozni egy támogatói kört, hogy a Rakasz saját lábára állhasson. 

Az ötletem a következő: ha az olvasók tíz százalékának (26,9 ember, a kilenctizedtől eltekintünk) megérne havi négy dollárt (kábé ezer forintot), ami nagyjából egy folyóirat ára, vagy egy kézműves sör bármelyik kocsmában, akkor létrejöhetne a havi Rakasz. Ez egy-egy témát járna szorosabban körül, folyóirat jelleggel. Természetesen az extrát csak a támogatók kapnák meg. Kíváncsi lennék, hogy mit szóltok hozzá. Írjatok! Ha pedig már ennyivel meggyőztelek, itt be is lehet szállni rögtön.

Ennyi a hétre, mert valahogy el kell kezdeni az évet, és máris csúszásban érzem magam.

Üdv,

Ádám