Rakasz #116

záras időkapszulás

Sziasztok!

Itt a hónap közepe, lelkendezek egy kört. A Rakasz Extra az egyik legjobb projekt, amin dolgoztam, nagyon hálás vagyok a támogatóimnak, hogy lehetővé teszik ezt. Őrülten felszabadító, hogy egyrészt harminc embernek írok, akik bármikor elérhetnek, másrészt magamnak írok. Ha az ember egy újságnak dolgozik, akkor sokkal nagyobb távolságra van az olvasóktól. Még akkor is, ha válaszol a kommentekre, olvasói levelekre, ott van Twitteren, Facebookon.

A következő téma nagy szerelmem, a repülőcsónakok lesznek, a március 2-3-as hétvégén érkezik. Támogatónak itt lehet jelentkezni, de ugyanekkora segítség, ha ajánljátok a barátaitoknak a Rakaszt. És ha már itt járunk, harminc százalékkal többen vagyunk, mint az év elején voltunk. Azért is hálás vagyok, hogy vannak, akik ajánlanak barátaiknak. Sziasztok újak, sör a hűtőben, archívum erre.

Szabályok és megszegésük

Szeretek fotózni. Azért kezdtem el, mert a vándortáborban, ahová régen jártam, többen csinálták. És persze jó kifogás hegymenet közben megállni elkattintani egy képet. Aztán megmaradt technológiákon és gépeken át. Volt egy kihagyás, amikor filmre már nem fényképeztem, a digitális technika pedig még drága volt, de az első vad pénzemből vettem egy Canon pro-kompaktot, amit végigcígöltem a világon. Aztán egy Fujit, istenem, az egy csoda.

Azért a sok szöveg, hogy tudjátok, súlyosan elfogult vagyok. Szeretem a gépeket, a lencséket, még ha egyikre sem költöttem annyit, mint egy súlyos függő szokott. Az ún. művészetem erre van, de turistafotós vagyok, a net meg tele van igazán jó munkákkal.

A The Online Photographeren (TOP) volt a héten hét szabály a lencsékről. Az tetszik bennük, hogy ökölszabályok. Hogy nem technológiai meghatározottságúak. Helyette olyanokat ír Mike Johnston, hogy egy lencse attól is jó lesz, hogy szereted illetve hogy a kutyát nem érdekli, mivel csináltad a képet, ha jó. Nagyon sokat fotóztam a Prakticák alap 1,8/50-es Pentacon alapobjektívjével, nagyon tudtam mire lehet tőle számítani, azóta keresem, mi olyan a mostani gépemen. (Van tippem, még drága.) A TOP-t pedig érdemes olvasni, úgy blog, ahogy régen voltak blogok. Valami eszébe jut az írónak, lehet vele vitatkozni, jó a közössége.

Ugyanott van egy frissebb írás is, ami egy Instagram posztra irányít tovább, ami pedig rámutat arra, hogyan hibázik az iPhone portré módja. A cikket linkelem, kattintsatok kérlek tovább, mindkét oldal megérdemli, hogy belenézzetek. Kivétel nélkül minden technológiánál fel kell tenni a kérdést, milyen az, amikor elromlik, amikor bakizik, milyen egy glitch. Gyakran többet mond el, mint az üzemszerű működés.

A lakatokról

Mindig legyen gyanús, amikor egy biztonsági berendezés attól számít biztonságosnak, hogy egy céhes jellegű rendszer őrzi a hozzá kapcsolódó tudást. Pár évtizede van rendes titkosításunk, ezekre épülő biztonsági eszközeik. Van viszont pár zavaró kivétel. (És most az IoT-t, ahol a security komponensek megírására, frissen tartására stb nincs pénz, hagyjuk is kicsit.) Matt Blaze amerikai kriptográfia professzor a záraknak ment neki 2003-ban (PDF), amivel komikus módon fejére hívta a lakatosok haragját. A rövid és tök közérthető tanulmány a mesterkulcsos rendszerek hibáival foglalkozik A legfonosabb tanulság valószínűleg az, hogy a mesterkulcsot több sima kulcs ismeretében meg lehet alkotni.

A második, széfekről szóló tanulmányáért (PDF) pedig talán még jobban utálták, mert ebben a csak a szakmának szóló szakmai magazinokat is megrugdossa Blaze. A kritikája persze egyértelmű: nem lehet arra számítani, hogy csak a zárnyitók olvassák majd a cikkeket, a tolvajok illedelmesen becsukják vagy továbblapozzák. (Vö. Kerchkoffs-elv.)

Amúgy jó szórakozás a kanapén ülve, sorozatnézés közben tanulólakattal játszani. Természetesen Kína el is lát minden szükséges szerszámmal.

A jég

Orosz Péter épp egy japán szigetet sétál végig, amire közösségi támogatással gyűjtött pént. Igen, ez egy mélyen 21. századi mondat. Péter úgy tud írni, ahogy kevesen, ezért érdemes követni. Most épp azon a sztorin akadtam meg, ahol egy kajakos meséli neki, hogy egyszer ült egy este egy halásszal whiskeyk mellett, amibe olyan jeget raktak, ami az Antarktiszról származott. Az olvadás közben kiszabaduló légbuborékok öregebbek voltak, mint Jerikó falai. Kontextusba helyezi az ilyesmi az emberi létezést.

Meg is osztottam a sztorit egy életének egy jelentős részét Japánban lehúzó barátommal, aki érzékeny az ilyen finomságokra. El is mesélte, hogy ilyen antarktiszi mintával ő is találkozott, mert egy labortársa jelentkezett egy déli sarki munkára, amire ő volt az egyetlen jelölt. Visszafelé pedig túlbiztosították magukat mintákkal, így volt mivel hűteni a whiskeyt.

Egyszer egy Rakasz Extrában lesz idővonal, csak még ki kell találnom hogyan lehet szerepeltetni Jerikó falait, a Vosztok-tó befagyását és mondjuk Vak Bélát ugyanazon a skálán. Az eszköz megvan, a módszertan a kérdés.

Azt nem mondhatod

Lehet tudni, hogy az EU és a kisebbségvédelem témája nem az, amit az ember nagyon előhoz jó társaságban. Már ha arra bazíroz, hogy később is meghívják. Nyilván nem illendő a franciákra mutogatni ennyire nyíltan, de róluk van szó. Inkább lennék borz az Egysült Királyságban, mint nyelvi kisebbség Franciaországban.

Most épp a Language Logon jött szembe egy régebbi cikk, ami arról szólt, hogy egy breton párnak megtiltották, hogy Fañch-nak nevezzék a gyereküket. A bíróság azzal érvelt, hogy a névben olyan betű van, ami a franciában nem található meg. Ami akár elfogadható lenne, ha ilyen ügyekben nem lenne egyszerűbb szélsőségesen liberálisnak lenni, és ha a bretonban nem lenne tildés n betű. A gyereknek drukkolók megnyugodhatnak, a bíróság meggondolta magát, a kis Fañch pedig idén ősszel két éves lesz.

Adj pengőt huszárra

Megvan a magyar Men In Black, Fekete Mentéseknek hívják őket. Van köztük félszemű mesterlövész, zöldfülű katona, kackiás bajszú, mindent látott öreg, végülis 1918-ban vagyunk, a Nagy Háború végén járunk, ami borzalmat el lehet képzelni, azt nagyrészt kitalálták már. Azt pedig, hogy mi jön ki abból a poénnak indult történetből, amiben népmesei szörnyek, Chtulhu és huszárok is előfordulhatnak, az ingyen elérhető előzménysztoriból meg lehet tippelni.

A paranormális ügyekkel foglalkozó huszárokról szóló képregény az első pár célt már teljesítette a projekt. Lesz László Márk és Németh Gyula által rajzolt mini sztori, sőt szerintem mire megkapjátok a hírlevelet, összejön a pénz Nóthóf Ferenc sztoriszálára is. (Lapzárta előtt érkezett: de még mennyire, hogy meglett a pénz!) Ami még pénz és ennél kicsit fontosabb, hogy megkérdeztem Varga Bálint Bánkot, a sztori íróját, hogy mégis mi az a szint, ahol nem csak a képregény jön létre kultúrmisszióként, de már ő és Tuli Krisztián rajzoló és karakter tervező is pénzhez jut. Lassan ez is megvan. Ez pedig azért fontos, mert minden egyes önfenntartó projekttel, amivel az alkotók is jól járnak erősebb lesz a kulturális szféra. De legalábbis képregények meg a huszáros monszterölős zsáner.

Én máshol

Mostantól további értesítésig kéthetente feltűnök a G7-en is. Az első cikkem a mikromobilitásról szól. A kép nem teljes, 6-7 ezer leütésben az ember nem festi meg a Mona Lisát, de mi ez a technológia, mit mondanak a tech cégek és a hogyan fest ez a közterület használatának szempontjából érvrendszert körbejárjuk.

Apróságok

Kerner Zsolt cikke Ferenc pápáról nem azért érdekes nekem, mert körbejárja, hogy mi a baja a konzervatív keresztényeknek a pápával. Az is érdekes, különös tekintettel arra, hogy a pápai tévedhetetlenség dogmáját hogyan felejti el mindenki. De fontosabb nekem a szöveg eleje, ami a kultúrkereszténységben felnövő amúgy nem igazán hívő ember önmagával való vitáiról szól. Talán azért, mert ismerem a helyzetét. Mert a nyelvi fordulataimban nekem is ott a kereszténység, akkor is ha egy istenverte csavarról van szó vagy ha arról, hogy a pokol melyik körébe kellene küldeni a 13-as cikkelyt megszavazó EPP-képviselőket.

Vasák Bence Hétfőn hét hírevelére fel kell iratkoznotok, ha a Rakasz tetszik. A rendező elv más, tematikusabb, olyan kicsit mint a Sentiers, ami az egyik legjobb dolog a neten. Az éthosz ugyanaz: ezeket érdemes most elolvasni az internetről. A legutolsó szám építészeti linkjeit most húztam ki a jegyzeteimből, Bence remekül megírta, olvassátok nála!

Ha legközelebb megkérdezik, hogy mi a baj a sajtóval, akkor a Fortune magazin cikkét fogom linkelni az Orbán-féle családtámogatási tervről. Ez a címe: Hungary Encourages Citizens to Have Sex by Giving Women With 4 Kids Free Income Taxes For Life. Értem én, hogy sex sells, de mennyire gagyi már.

És végül. Felfigyeltem Twitteren egy trendre. Technológiával foglalkozó arcok beszélnek sokat arról, hogy az eBayen nem menő, nem gyűjtői iPodokat egy marék dollárért be lehet szereni. Ezek pedig egy személy és egy korszak időkapszulájaként működnek a rajtuk lévő zenével, podkasztokkal, névjegyekkel.

Ennyit a hétre!

Ádám