Rakasz #120

farsangos versenyautós

Sziasztok!

Lesz-e valamikor kilencvenes évek és Y2K nosztalgia? Foglalkoztat egy ideje a kérdés, ami viszont torzítja azt, hogy mi tűnik fel. A héten már feltűnt egy cikk, ami a Hulu Pen15 sorozatának korai internetes, Y2K-esztétikához passzoló elemeiről szólt. Most pedig a Ssense-en van egy egészen jó cikk a terminálzöld színről, ami persze nem is egy szín, hanem inkább egy színhatás, a fekete háttér előtt megjelenő, fluoreszkáló, CRT-monitor zöldje.

Hagyd örökül, ha kihunysz

A digitális gyűjtögetőkről jelent meg cikk a Gizmodón. Azokról, akik olyasmikből építenek archívumot, amiket a levéltárak most még nem nagyon akarnak eltenni. Azt hiszem ez a jelenség teljesen érthető, az internetezés egyik alapélménye, hogy valami, ami tegnap még megvolt, mára nem található meg, nincs ott a helyén, eltűnt, vagy csak lehetetlen kibányászni abból az adatsilóból, ahol pedig láttuk. Két merevlemezzel ezelőtt még megvolt a Jazzékiel 2001-es demólemeze, azóta is zavar, hogy nem figyeltem rá eléggé.

A Guardian azokról a szakértőkről írt, akik rendőrségi nyomozásokban nyújtanak divat és ruházati tanácsadást. Mert a ruhák nagyon jól datálhatók, különös tekintettel - ez engem is meglepett - az alsóneműk. Ugyanitt ajánlják a BBC A Stitch At A Time című műsorát, ami szinté divat és szintén érdekesnek tűnik.

Fotók Erdélyből

Régi tettestársamtól Gazstól kaptam Körtesi Sándor fotósorozatát, a kibédi farsangról. Az egy dolog, hogy ez hagyományőrzés - a hatvanas években élesztették újra -, sokkal fontosabbnak tűnik a sztoriban, hogy ez bulinak tűnik. Emberek mosolyognak, hülyülnek, és a képek szélén van egy marok fotós is, de az az érzésem, hogy nem nekik megy a játék. Akit esetleg érdekel, hogy mit kell látni a képeken, és mi köze az egésznek a székely lakodalomhoz, az a Krónika 2016-os cikkében megtalálja az infót.

Valamiért és valahogyan a világháború után Kolozsváron kötött ki a Mercedes két Grand Prix győztes ezüst nyíl versenyautója. A Transindex azt szedte össze, hogy milyen úton módon jutott Galacra, Bukarestbe vagy Brăila roncstelepére a két kocsi, aztán onnan milyen úton ment tovább. Van a sztoriban egy Rejtő regény is, de egy édes-búsabb kelet-európai történet is.

Zene: a free jazztől a kibernetikáig

A Gombapresszóban találtam a Ground Zero japán noise, free jazz, kísérleti zenekar feldolgozását Víctor Jara El Derecho De Vivir En Paz dalából. Jara az a chilei folkzenész volt, akit Augusto Pinochet USA-segítette hatalomra jutása után öltek meg különös kegyetlenséggel, mert az épp megpuccsolt elnök, Salvador Allende lelkes támogatója volt. A gyilkosságért és annak eltussolásáért 2018-ban ítéltek letöltendő börtönbüntetésre több chilei katonatisztet.

Innen több irányba is el lehet kanyarodni. Vegyük sorra. Egy. Allende volt az a szocialista elnök, akinek regnálása alatt Stafford Beer brit operációkutató nekilátott kiépíteni a Cybersyn nevű feedbacken alapuló gazdasági vezérlőrendszert, ami nagyjából a Star Trek és a szocializmus gyermekének tűnik a mából nézve. A rendszer nem készült el teljesen, például mert a rendelkezésre álló technológia napi egyszeri adatközlést tett lehetővé. Ettől teljesen függetlenül nagyon érdekes és tényleg előremutató kibernetikus kísérlet volt, pláne egy ötéves, ‘így lesz, béláim’ típusú tervvel összevetve.

Kettő. Jara volt az egyik fontos képviselője a Nueva Canción, azaz új dal mozgalomnak, ami a folk újraélesztésével és balos témákkal való megtöltését célozta. (Kapcsolódó interjú magyarul.) A fenti számban és az azonos című albumon a szegénységtől Ho Si Minig sorakoznak a témák. Azt hiszem érdemes párhuzamba állítani, legalább egy huncut pillantás erejéig a táncházmozgalommal, ami nem a dalszövegekben újított, hanem azzal, hogy a valahová tartozás eszközévé tette a népzenét. (Meg persze népzenéről nem lehet úgy beszélni, hogy az államhatároknál megállunk a gondolkodással.)

Három. A stadiont, ahol Jarát meggyilkolták ma a Víctor Jara Stadium nevet viseli.

Négy. Egyszer egy vasárnap délutánt megér végigolvasni a huszadik századi latin- és dél-amerikai történéseket. Tele van igazi mocskos sztorikkal. Lehet hozzá hallgatni a Clashtől a Washington Bulletset, ami pont ugyanerről szól.

Zene: calypso csak úgy

A Kobo Town régebbi kedvencem, még az első albumuk megjelenése körül találtam rájuk, és azóta néha rá-ránézek, épp mit csinálnak. Amire most rájöttem, hogy az első album slágerszámából, a Kaiso Newscastból, van egy pár érdekes élő verzió a YouTube-on. Például egy kicsit zajos, a térben szanaszét lévő, de nagyon királyul szóló darab, amit egy hajón vettek fel Bristolban. Az elején a frontember elmondja, hogy amit ők játszanak az hogyan viszonyul az eredeti, ironikus calypsóhoz. (Ska/calypso példa a Congo War Lord Brynnertől.)

A másik sokkal rendesebben szól, és ad annyit az albumverzióhoz képest, hogy nyugodtan berakjam azt is ide.

És akkor most tényleg vége a zenéknek. Aki nagyon akar még keresgélni, az a Cumbancha kiadó oldalán csak talál valamit.

Bruce elnök úr

Már napokkal ezelőtt megtartotta a SXSW konferencián a záróbeszédét Bruce Sterling, de sokat kellett várni rá, hogy elérhető legyen. Végül a nap YouTube streamje elérhetővé vált végig, de én is most találtam rá. Egyszerre ugorhatunk neki.

A SXSW nem az a konferencia, ahová vágyom. Vannak akik igen, ők azok, akik szeretik a hatalmas, ezer dolog történik egyszerre rendezvényeket is valószínűleg. Ha egy mód van rá, akkor a FOMO - azaz Fear Of Missing Out vagyis a valamiből való kimaradástól való félelem - élményeket nem gyűjtöm. A Soundcloudon egészen jó gyűjteménye van az eddigi záróelőadásoknak. Nincs mind fent, de mondjuk a 2006-os előadás, amiben az internet of things kütyükhöz hasonló, csak annál lokalizálhatóbb, mobilisabb és alakíthatóbb spime nevű eszközökről fantáziált, az megtalálható. Meg persze 2012 óta az összes. Az előadások mindig az aktuális év értékelése, már csak azért is érdemes sorban végighallgatni párat, mert végig lehet követni, hogyan kopik ki a csillogószemű optimizmus a mi kis netes világunkból.

Erről jut eszembe, a héten lett 30 éves a web. A CERN-ben rendeztek is ünnepséget, ahol az alapító atyák is szóhoz jutottak, meg olyan hangos és fontos kritikusok is, mint Zeynep Tufekci. A közel két és fél órás beszélgetést közvetítették is, úgyhogy visszanézhetjük. Úgy az első óra környékén van egy bejátszás, amiben David Bowie beszél arról valamikor a kilencvenesekben, hogy az internet egy idegen életforma. Azt ne hagyjátok ki!

A évfordulónak szomorú apropót adott a christchurchi mecsetek ellen elkövetett támadás, amelyben negyvenkilencen haltak meg és húsznál is többen sérültek meg. Hogy miért? Mert egy internetes megosztásra tervezett támadás volt, jól meghatározható közönségnek szólt, netes mémeket hivatkozott meg közben az egyik támadó. Szóval ezer szállal kötődne az internethez még akkor is, ha a gondolkodásra szánt időt megspórolva rögtön elkezdenénk keresni, hogy ki a hibás. Ehelyett viszont Ian Bogost írását érdemes elolvasni az Atlanticból, aki oda fut ki, hogy egy nagyon érdekes/veszélyes média ökoszisztémát hoztunk létre, ami népszerű anyagok terjesztésére valós azok ellenőrzése vagy a következmények végiggondolása nélkül. És ez nem csak a YouTube-ra vagy a Facebookra igaz, hanem a netes sajtóra is.

A másik cikk, amit talán érdemes elolvasni az a Bellingcaten jelent meg és Robert Evans írta. Ő arra figyelmeztet, hogy a terrorista kiáltványa tele van csapdákkal, félrevezetéssel, kikacsintásokkal. Azaz olyan elemekkel, amelyek a közönségének, a netes trolloknak, szólnak. Éppen ezért ésszel kell hozzányúlni, nem szabad úgy olvasnunk, mint egy hagyományos kiáltványt. És még egy dolog, ezt már én teszem hozzá, sokkal jobban kell figyelni a netes trollokra, a 8chanre, az interneten radikalizálódott fiatalokra, akik nem megtéved vagy bolond vagy nehéz életszakaszban lévő gyerekek, hanem esetenként terroristák.

Én máshol

Múlt héten a Rakasz kilövése után élesedett a G7-en a javítás jogáról szóló cikkem. Van benne kis Apple, kis Tesla, és az a nehezen megválaszolható kérdés, hogy a vásárlás és a bérlés közti elmosódott határ mit tartogat a vásárlóknak. Ahogy most állunk, egyelőre semmi jót. A fogyasztóvédők egy része ráadásul még a tervezett elavulás vs. élettartamra tervezés csomóját próbálja szétvágni - Mérnökszemmel István posztja jó alapozó -, miközben a kopó alkatrészek helyett egyes területeken már a kihúzott szerverek okozzák a problémát.

Na melyik az a hajótípus, ami őrülten nagy szerepet játszott a második világháborúban, és egy huncut szót sem beszélünk róla? Természetesen a Liberty. A februári Rakasz Extra, amelynek a létrejöttét a támogatóim teszik lehetővé, ezúton is hálás köszönet érte, a repülőcsónakokról szólt. Egy utánlövésben viszont, amit bárki elolvashat, tettem egy kitérőt a Libertyk felé, mert a sorsuk nagyon hasonló a Boeing 314-esekéhez, a Dornier Wal-ekéhez vagy az olasz Macchi csónakokéhoz.

Mi lesz az Extrában?

Hónap közepe van - juteszembe, Kossuth Lajos azt üzente, amihez ugye kapcsolódik egy Székely Csaba drámaíró által feltett fontos kérdés - időszerű elmondani, mit találtam ki a márciusi Rakasz Extrába. Arra jöttem rá, amúgy Gulf Racing versenyautókat nézegetve, hogy bár a színeket és a mintát bármikor felismerem, meg nem tudnám mondani, hogy eszik-e vagy isszák a Gulf Oil céget. És ahogy ebbe elkezdtem beleolvasni magam, lett a sztoriban katonai puccs, oknyomozó újságírónő, Rockefellerek, iparmágnások. Szóval a havi téma az olajipar.

Köszönöm a támogatóimnak, hogy lehetővé teszik, hogy olyan témákat írjak meg, amikhez kedvem van. A mindennapi munkámban is nagy szabadságot élvezek, de nem volt még lap, ahol elsüthettem volna az internetről is lelógó hosszúságú cikket a repülőcsónakokról vagy a termoizotópos generátorokról. Köszönöm! Támogatni itt lehet az Extrát, annyiba kerül, mint egy korsó izmosabb kézműves sör, ellenben tovább tart.

És természetesen azoknak is köszönöm, akik olvassák ezt a hírlevelet, akik linkeket küldenek, témákat ajánlanak. Azt a jelszót, hogy hozzon mindenki még egy embert már véglegesen elhasználták, de szóval van még hely. Sör a hűtőben! Megyünk tovább!

Fotók

Kibédi farsang - Wikimedia Commons / Közkincsnek jelölve a legviccesebb szöveggel: “Kibédi havertől kaptam, akinél a családban hanyódik egy jo ideje”

Mercedes W154 - András Killyéni / Azopan.ro

Itt született a web tábla a CERN folyosóján - ez speciel saját

Liberty ship - U.S. Navy Seabee Museum / CC-BY

Ford GT-40 Gulf színekben - Denis Markovic / D-15 Photography / közkincs

Ennyi a hétre!

Ádám