Rakasz #123

nagyrészt olyan dolgokról, amelyek nem tudnak mp3-at lejátszani

Sziasztok!

Furcsa élményem volt a héten. Egy remek, a Rakaszba elspajzolt linkem ott volt a Hétfőn Hétben. Ez egy dolgot egészen biztosan jelent, aki most ezt olvassa, az biztosan talál érdekeset Vasák Bence hírlevelében. Erre tovább!

A cikk a Maproomon egyébként arról szólt, hogy az algoritmikus butaság egy új csodálatos jelét fedezték fel a The Daily Southtown újságírói. (Az eredeti cikket Chicago Tribune és a GDPR összjátéka miatt nem olvashatjuk.) Az újságírók azt próbálták kideríteni, hogy az Illinos-beli Gillets, ami egy rég nem használt megálló egy iparvágányon, hogyan tűnik fel a térképes keresőkben. Talál a közelben szállodát a Booking, lakást a Zillow, még állásokat is ajánlanak a környéken a megfelelő szolgáltatások.

A helynevekről azért tudjuk, hogy tartós jószágok. Mindig a kányi csárdát szoktam példának hozni - amit amúgy nem dob ki a Google Maps, de a Geocaching igen - ahol huzamosabb ideje nincs csárda, de a neve ez. Na ha az ilyen ragadós neveket összekapcsoljuk a netes adatbázisokkal, akkor születnek újra iparvágányok menő kerületként.

Van, hogy mindez fordítva történik. A Medium újság jellegű részén - ilyenből talán a negyediket fogyasztja a cég -, a One Zerón jelent meg egy cikk arról, hogy Buffalo egyik régi, túlnyomórészt feketék lakta környéke átneveződött a Google Térképen.

Ez egyébiránt létező jelenség. Budapesten a Deák Ferenc utca így változott Fashion Streetté, a hétker vagy az egykori gettó egyre gyakrabban hívódott bulinegyednek, nagyobb városokban és nagyobb ingatlanfejlesztések környékén még nagyobb átnevezések vannak. Az pedig ugye mindenki tudja, hogy az angyalföldi Foka-öbölnek mi a modern neve? Hát ez a Marina Part.

Űrtechológia otthonra

Túl egyszerű megoldás Fisher Space Pent venni, bár kétségkívül űrtechnológia. Illetve az Omega Speedmaster is egy kitűzhető cél, de az meg drága. Az egyik igazán őrült lehetőség a Space Shuttle űrsiklókon használt szoftver beröffentése valami régi vason vagy emulátorban. A lemezkép fájlért ásni kell egy keveset, de a Wayback Machine-on még fent van (img, VirtualBox képfájl itt). Trükkös a feladat, mert eredetileg Grid Compass laptopok voltak saját OS-sel. A munka oroszlánrészét lelkes emberek már elvégezték, de így is el lehet vele szórakozni. Utána pedig el lehet villogni, hogy ugyanaz a rendszer fut egy ablakban, mint az űrsiklón, és igen, még egy mp3-at sem tud lejátszani. (Kösz, Gazs!)

Aztán kaptam egy legalább ennyire jó linket az Ördögi Roytól arról, hogyan kell a marsi időt mutató órát készíteni. Ez elméletben nem nehéz, csak a másodperc hosszát kell átállítani 1,0274912510416665-re. Más kérdés, hogy ilyet a legtöbb órával nem lehet csinálni, de a Texas Instruments Chronos ez430-assal igen. Meg persze lehetne rá appot is írni, de az a probléma lecsalása.

Apropó probléma: senki nem panaszkodhat a munkakörülményeire, akit nem lő közben aknavetővel a szerb hadsereg és folyamatos áramellátással rendelkezik. Hogy miért? Mert a Warajevo Spectrum-emulátor ilyen körülmények között készült. (Kösz, Eszpee!) Azt azért jelzem, hogy az írás a nyugalom megzavarására alkalmas. Én például megint vágyni kezdtem egy duálprocesszoros Tualatin P3 gépre, bármennyire is értelmetlen lenne összerakni egyet.

És ha már így belementünk az értelmetlen hardveres nosztalgiába, van még egy linkem a 3dfx Voodoo gyorsítókártyáról is, amiért a kilencvenesek közepe-végén mindenki eladta volna a saját vagy bárki más lelkét, aki gamernek tartotta magát. Igazán gyors gépem sose volt, akkor se, azóta meg van eszem olyan vasat építeni/venni, ami kiszolgál, de nagyon éreztem még én is, hogy a “vudukártya” a csúcs.

Oszama összevonja a szemöldökét

Azért szeretem a Twittert, mert bármennyire is vannak mocsok sarkai, vannak sztorik, amik ott íródnak meg. És ha elég jók, akkor annak ellenére is eljutnak hozzám, ogy nem ismerem az írót, de még csak rá se látok közvetlenül. Például így tudom, hogy Oszama bin Ladent 1994-ben nagyon zavarta, hogy a szomszédai túl hangosan hallgatnak Portisheadet.

Egy másik kedvenc műfajom az a fajta túlgondolása vagy szőrszálhasogatva megvizsgálása a dolgoknak, amit csak egy-egy szakma képviselői tudnak végrehajtani. Minél nagyobb a távolság az adott mű és a hétköznapi realitás között, annál jobb szokott lenni az eredmény. Az Angry Staff Officer blogján, aki amúgy korábban a War Stories podcastban egyszer már szinte rezzenéstelen arccal mondta végig, hogy a Star Warsban miért tré minden páncélos egység, megjelent egy vendégírás arról, hogy Wakanda csatájából mindent meg lehet tanulni arról, hogyan nem szabad gyalogságot bevetni. Röviden: nem használták ki a mozgékonyságból fakadó előnyüket, nem volt tartalékjuk, vacakul használták a légierőt. Még azt is megengedi magának a szerző, hogy megjegyezze, kész szerencse, hogy Amerika Kapitányt sose léptették elő századosnál magasabb rangra.

Az istenadta nép

Na ki tudja, hogy a közmondás szerint mi a szapora csók vége? Igen, akik a baszásra gondoltak, jól tippeltek. Legalább is a Magyar közmondások nagyszótára így fejezi be a mondást. Majd még hozzácsapja azt a jászsági rigmust is, hogy:

Lakodalom, kërësztëlő,
Ëgyütt mëngyën mindakettő.

Na nem mindenki ilyen szókimondó. Erdélyi János 1851-ben kiadott Magyar Közmondások Könyve című munkája csak kérdő formában - “Szapora csóknak mi a vége?” - közli a mondást. A szintén Erdélyi szerkesztette, de már 1869-ben kiadott Válogatott Magyar Közmondások pedig “Szapora csóknak gonosz a vége” formában közli a mondást, ami természetesen teljes nonszensz.

És ha már nyelvészkedünk. Kezembe került egykori kedvenc professzorom - bocsássuk előre sose voltam nyelvész, de az ő óráit szerettem - Kis Tamás dolgozata a kocsmák nevezéktanáról (PDF). Névtani dolgozat, szóval első hallásra érdekesebb, mint amilyen valójában, de a bőséges példaanyagon még az is elszórakozhat, akit amúgy nem érdekel, hogy a kocsmanevek milyen hányada születik az épület egy-egy jellemzője után és milyen hányad a tulajdonosról. Külön említést érdemel a Körülszaros csárda, amelyet vagy azért neveztek így, mert a vendégsereg nem volt túl igényes, vagy a mellette tartott libák miatt, akik szintén teleszarták a környéket. Már csak azért is, mert minden idők legjobb magyar focis cikkét is megidézi, amiben pedig a Márianosztrai fegyház mellett csörgedező Rabszaros patakról esik szó. Na az ilyesfajta nyelvi szabadszájúság miatt gondolom, hogy Erdélyi azzal a gonosz véggel ótvar nagyot hazudott.

Én máshol

Még januárban adtam le egy cikket a Green European Journalnak, ami most jutott el a megjelenésig. Úgy voltam vele, hogy olyan lapba, amibe Cory Doctorow és Julia Reda is ír, annyira nem lehet vacak megjelenni. Ráadásul egy korábbi kollégám beajánlott, onnantól pedig már csak azt kellett megbeszélni a szerkesztővel, hogy az optimista jövőkép nem az én műfajom, pláne ha az internet következő évtizedeiről van szó. Írtam egy kicsit net governance, egy kis fake news, némi merengés azon, hogy az internet eleve sebezhető hálózatnak épült, amire utólag szögelik rá a biztonsági rétegeket, meg az, hogy az EU a felzárózásra játszik. De tényleg, mondjatok kritikus tech sajtót, ami nem amerikai. Ráadásul mottóként előrángathattam a kedvenc Brautigan szövegemet.

A héten még egy amerikai tanulmány kapcsán írtam arról a Magyar Narancson futó - igen, ezt márciusban hanyagoltam, egyszer majd mesélek miért - blogomon arról, hogy a sajtó elhanyagolja az archiválást. Elég arra gondolni, hogy tudjuk mi volt a címlapsztori 1920. január nyolcadikán a New York Times-ban, viszont ugyanezt nem tudom megmondani a múlt hét kedd, este nyolcas Index címlapról. És ez még az apróság része a dolognak. A poszt élesítésének a másnapján a KESMA néven emlegetett groteszk kormánypárti médiaholding kihúzta egykori munkahelyem, a VS.hu szervereit a falból, úgyhogy az elméleti panaszkodás nagyon gyakorlativá vált. Kitalálok majd valamit, hogyan lehet feltámasztani azokat a cikkeimet, amiket sajnálok.

Aztán bővebben és valamivel visszább menve az időben - kinek mond bármit a Magic Lantern szoftver Canon kamerákra? - írtam a komputációs fotográfiáról is a G7-be. A virtuális filmekig nem húztam el az ívet, helyette oda fut ki, hogy az egy, igazi, mosatlan, nem dűlőszelektált valóság, amiről szeretjük azt hinni, hogy a Photoshop vagy a mesterséges intelligenciával felütött mobilos kameraappok előtt uralta a világot, na az soha nem létezett. Ez nem baj, a képalkotás egy őrülten kreatív dolog, fotózgatni remek, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy valamelyik nap fotós appal a telefonján sétáljon haza, sőt csavarogjon le a szokott útvonalról. De a valóság ábrázolásának kérdése bonyolultabb annál, hogy X időpontig a fotó ezt tette, majd utána nem.

Errata

A múlt heti Rakaszból kimaradt az algoritmusos link, ez. A felelősöket keressük!

Fotók

Grid laptop a Space Shuttlen - NASA / Wikimedia Commons

Tualatin P3 - SIC66SIC66 / közkincs

All Watched Over… - Brautigan.net / Wayback Machine / közkincs

Ennyi a hétre. Jövőhéten kevésbé teches kör jön, de most valahogy akadt egy csomó régi vas.

Ádám