Rakasz #124

kisebbséges és bójás

Krisztusban kedves testvérek!

Csak húsvét van, még ha a hírlevélben nem is nagyon tartjuk. Épp azon gondolkodom, hová lehet lepattanni a városból olyan helyre, ahol mások nincsenek. A számítógép előtt az nyilván egy ilyen hely, de egyben rossz válasz is.

Én inkább ufót mentem nézni.

Űrrakéta

Miért nem gyárt újra az Apollo-programhoz használt F1 rakétahajtóműveket a NASA ahelyett, hogy valami újat próbálna kifejleszteni, ami sose sikerül? - ezt a kérdést szerintem valamilyen formában mindenki feltette már magának. A lenti videóban ott a válasz csinos archív klipekkel: más volt a gyártástechnológia a számítógépes tervezés, CNC-marás, kompozit anyagok satöbbi előtt. Ma egy F1-es legyártása olyan, mint viking hajót építeni, az se egy bonyolult dolog, de nem sok ember kezében vannak ott a mozdulatok. (Kösz, Lali!)

Az F1 amúgy az a hajtómű, amiből felhozatott a víz alól egy példányt az Elon Muskhoz képest fontolva haladó Jeff Bezos a víz alól. Bárhonnan nézzük, ez egy szerencsés vas. Csendesen istenítik. Ehhez képest a Wired most hozott egy anyagot azokról a népekről, akik az orosz gyorsítórakétákat szedik össze a tajgáról. A legtöbb ilyen rakétát a Pleszeck űrrepülőtérről bocsátották fel, a gyorsítók pedig az Arhangelszki területen és a Jamali Nyenyecföldön értek földet. (Utóbbi helyen drága nyelvrokonaink, a nyenyecek és a hantik is élnek. Ezek ugyanazok, akik esetleg vogulok és osztjákok néven rémlenek a finnugor nyelvfáról. Ha nem rémlik, az se baj, mert 1, ott van a link alatt 2, hosszú életem során buktam finnugrisztikából.)

Sehogy nem kapcsolódik, hacsak úgy nem, hogy mi zajlik a tajgán. A Szabad Európa legjobb anyaga az elmúlt pár évből: hogyan bányásznak “etikus elefántcsontot”, azaz mamutot a jóisten háta mögött.

Némó nyomában

Valamiért a tengerből előtűnő jujsárga bója, amin valami fjúcsör történik, egy toposza a sci-fi művészetnek. Chris Foss 1978-as, a Men Only magazinban megjelent Napóleon tengeralattjárója című festménye pont ilyen. Egy nagyon futurisztikus hajó jellegű dolog, sárga bója, ömlő víz, az a stílus, ami alapján Boros-Szikszai is lehetne a rajz.

Nekem azért érdekes, mert rögtön beugrott róla az egy-két évvel ezelőtt, az AKQA London dizájnstúdió által megalkotott a jövő munkáit bemutató képsorozat egyike. Itt azt is megírják, hogy mit mutat a kép. A vízhatlan cipős technikus a bitcoinbányász bóját javítja, majd később elevez a szolgálati jetskijén.

A bója egy nagyon sci-fi tárgy. Valami olyan, amit otthagyunk egy helyen, hogy figyelmeztesse és irányba állítsa az arra járót, hogy adatot tároljon, satöbbi. Szóval minden a világítótoronytól a kalózok térképén át az óriásplakátig. Persze az is lehet, hogy kijött az Elite:Dangerous elvonásom.

Haza a szóban

Nem sok standupot nézek, valamikor úgy döntöttem, hogy nem az én műfajom. Ez valószínűleg szűkít a látóteremen, de van, amikor ilyen heurisztikákkal szűrjük a világot. Viszont anyám felhívta a figyelmem arra, hogy Bödőcsnek van egy mondata (14. perc körül), amit hallanom kell. Valahonnan onnan indul, hogy a tértivevény egy faramuci szó, és ide fut ki:

Ki volt az, aki kitalálta azt a szót, hogy tértivevény? Olyan, mint egy Lázár Ervin mesefigura. Tértivevény és Zsalugáter elindultak Koponyányi Monyóhoz karpaszományban az ámbitus alól egy rahedli vájlinggal. Nagy rössel nagy garral caplattak a kőröndön át tirádákkal kimarjult kezekkel nyakló nélkül tőgymelegen.

Na ez viszont a kalaplevéve a himnuszt énekelve tisztelgős. Itt valaki tudja, hogyan működik a nyelv és nem fél használni. Itt basszus otthon vagyunk. Ő is, én is. Ez már maga a haza a magasban meg szavak, amiket engedtek hozzám jönni. Meg még ide tudnám citálni azt a KAF verset is, amit mindig idézek, a Rakaszban is volt már vagy párszor.

Ez meg amúgy visszavisz oda, hogy bár MSZP-zni olcsó dolog, de lassan meg kéne tárgyalnunk, hogy mit gondolunk azokról, aki az ország fizikai határain kívül élnek, de magyarok. A londoniakról egyszerűbb beszélni természetesen. A magyar baloldaliság történelmi bűne - és nem fogok kettősállampolgározni - hogy amennyire látszik, még csak véleménye sincs a dologról. Eddig a majdha és a hamajd.

A britek I.

A héten elkezdtem nézni a Black Bookst, amiben egy nem egyszerűen embergyűlölő és hát némiképpen alkoholista antikvárius csinál dolgokat. Vagyis Dylan Moran nagyjából Dylan Morant adja. Sztorija nem nagyon van, de rendkívül vicces a mindennapi nyomorával.

Ezzel elérünk oda - és az igazi sorozatrajongók az ilyen végig nem gondolt dolgok után szoktak megdobálni bébirépa konzervvel - hogy a britek valamit nagyon tudnak a tévézésről. Például a Black Books véget ér 18 darab félórás rész után, a Luther, amiben ameddig láttam Idris Elba sír a padkán ülve, öt évadból és húsz részből áll. Szóval tudnak tömöríteni. És ez azért lehet, mert csak ott voltak a tévé feltalálásakor. Igaz, ez nem pont úgy sült el, ahogy kellett volna:

When John Logie Baird went to the Daily Express to tell them he’d invented the television, the news editor famously declared Baird a lunatic for claiming he’d made a machine for seeing by wireless, and had him ejected, saying “Watch him - he may have a razor on him.”

A fenti idézet Ellis Cunning Plan előadásából származik. Biztos írtam már, de mindenképp hallgassátok meg.

A britek II.

Carole Cadwalladr az egyik ember, aki addig rugdosta a brexitet, a Vote Leave-t és a Cambridge Analyticát, amíg el nem kezdett összeállni egy kép. Igaz, a képnek egy része az, hogy a Metropolitan Police elfelejtette kinyomozni a legnagyobb választási finanszírozási botrányt, az elmúlt évtizedekből. (Legalább ennyire érdekes, hogy a BBC milyen labdákat hagyott elszállni az elmúlt két évben.) Cadwalladr most tartott egy előadást a TED-en, ami a klasszikus egy érvet kifejtős - “a moszkító rossz, értem” - előadás helyett nagyobb ívű. Mindenesetre a miért szavaztak Wales-ben az EU elhagyásárától eljutott oda, hogy miért gáz az, ha Zuckerberg megteheti, hogy nem válaszol a brit parlament kérdéseire.

Míg a brexitet bottal se nagyon meri piszkálni a BBC, tényleg úgy közszolgálati helyenként, mint az M1, szekunder szégyent érzek, addig vannak témák, amiket meg érdekesen dolgoz fel. A héten kezdődött például James Bridle, kedvenc brit médiaművészem, sorozata arról, hogyan változtatja meg a látásunkat/észlelésünket a számítógép. Jövő héten pedig indul egy ötrészes sorozat a keverés művészetéről. Mindegyik rész egy-egy keveréssel előállított jószágról szól a teától a parfümig.

Divat és kisautók

Korábban említettem, hogy lesz Supreme x Hot Wheels kisautó. Ráadásul csinos darab, egy Fleet Flyer teherautó beletömve gyerekkorunk 1992-es BMW M3 versenyautója, és az egész lekenve csinos Supreme-pirosra. De még a csinosságot és a Supreme rajongást beleszámolva az egyenletbe sem hittem, hogy pár óra alatt elkapkodják a készletet és három-négyszeres áron tűnik fel az aukciós oldalakon.

A Hot Wheels amúgy ügyes, hogy van az apu turkál a teszkóban a kiakasztott bliszteres kisautók között vonala. Ezek között is vannak gyönyörűek. És van a drágább, de még megfizethető, sőt drága hobbinak sem számító, szebben festett gyűjtői darab. A világ nem ér véget, ha azzal gurigázik a gyerek. De amikor kinézi és beszerzi az ember a prémium kisautót (nagyságrendileg 4 ezer forintért), akkor elengedi, hogy neki valaha Audi Quattrója, Lancia Stratosa, első generációs Volkswagen Caddyje, Land Rover Series 3-asa legyen. A túlgondolást abbahagyva itt vannak a Statista számai a Mattel kisautóügyi részlegéről.

Erről jut eszembe, az egyik kisautóügyi szakblog írt arról, hogy a Silhouette nevű idén megjelenő sorozat - ami leginkább a benne foglalt Rauh-Welt Begriff Porsche miatt érdekes - milyen versenyautók festését követi. A Rauh-Weltről az egyik tavalyi Kreatívban írtam, már az ő tuning Porschéik is elhagyják a normalitás talaját.

Notre Dame

Bukovics Martin, Azonnali főszerkesztő jól körbejárta a Notre Dame kérdéskört. Szerintem európaiként mindannyiunk vesztesége, és szűkkeblű dolog azt számolgatni, hogy hány kilométer inkubátort lehetne visszacsábítani Angliából az árából.

Nagyon sokan, lényegében mindenki, próbál valamiféle értelmet találni abban, miért válaszolunk így a Notre Dame leégésére. A privát magyarázatom az, még ha ezzel be is csúszok arra a területre, amit az alt-arch foglal el, hogy a gótikának van ma is idenditásképző szerepe. Mi vagyunk az emberek, akiknek az ősei katedrálisokat építettek. És amúgy itt csúsznak félre azok az amerikaiak, akik magyarázatokat gyártanak. Nem mind, de nagyon sok. Nem tudok okosabbat, mint belinkelni Bereczki Zolinak, a Honek-ker zenekar gitárosának, doktori dolgozatát a gótikus tornyok építéséről. Meg persze Darran Anderson írását, aki szerint nem egységes szöveg, hanem palimpszeszt a Notre Dame, és épp ezért kell vigyázni az újraépítésével.

A Notre Dame kapcsán beszélgettem Csaba barátommal, aki megkérdezte, hogy tudtam-e hogy volt kasztrendszer Európában. Nem tudtam. Azt igen, hogy a franciákat és a kisebbségi nyelvi jogokat egy mondatban nem nagyon szabad említeni. Na de azt nem tudtam, hogy a cagot nevű kaszt egészen sokáig létezett. Értsd: a középkortól a huszadik század elejéig, már ha elhisszük, hogy ma már nem beszélnek róla és megszűnt a kirekesztés.

Rakasz Extra: Háztartástan

Hosszú hónapok óta rakok el okoso tthonos és okos városos linkeket, hogy majd egyszer lesz egy ilyen fejezet a Rakaszban. Most jutottam el ahhoz a mennyiséghez, hogy ha kicsit meghúzom az anyagot, akkor csak egy hosszú hírlevélnyi van. A havi Rakasz Extra az okos szóról fog szólni.

Ennyi a hétre. Vigyázzatok magatokra húsvét hétfőn.

Ádám