Rakasz #128

képek és csillagok

Szerelmes barátim!

Képben és Erdélyben nehéz hírlevél a mostani, mert valamiért ezek jöttek. Illetve mert persze az emberre rákenődik valami, ha a jó Görömbei profnál hallgatott irodalmat.

Negyedik fal

A negyedik fal áttörése, amikor először találkozik vele az ember, hatalmas truváj. Mi az, hogy a színész kibeszél az előadásból vagy a filmből? Ilyet egyáltalán lehet? nekem ugyanez volt a helyzet a remixszel is. Hát mekkora ötlet az, amikor egy ifjúsági regénybe bekevered a teljes görög mitológiát (Percy Jackson) vagy amikor a kisebbségi élethelyzetet egy Vörösmarty átiraton keresztül. Ráadásul egy olyanon, ami eleve Gutenberget idézi meg. (KAF: Erdélyi iskolák falára, ez volt már párszor, de nagy kedvencem.)

A héten megnéztem a Spider-Man: Into the Spiderverse animációs filmet, amit egyrészt jobban élveztem, mint bármelyik képregényfilmet a közelmúltból. Párhuzamos világos, van benne még borotválatlan, mackónadrágos, középkorú Pókember is, aki úgy érzi elszúrta az életét. Borotválatlanul, mackónadrágban néztem, még ha az életemmel rendben is vagyok. Nem beszél ki a filmből, de a történések egy része azt mondja, hogy “figyelj, most játszunk”. Ugyanúgy, ahogy a jobban sikerült Lego filmek is tudják suttogni a felnőtteknek, hogy “nem kell restellni, hogy neked is tetszik”.

Fotós legendák

Még április végén volt kisebb, a fotós oldalakon kívülre talán ki sem jutó, botrány arról, hogy a Leica brazil leányvállalatának reklámfilmjéről. (A YouTube Leica The Hunt keresőszóra dobja ki, gyakran töröltetik, de újra visszakerül.) A film pazarul néz ki, egy baj van vele, hogy úgy állítja be, mintha a világ egyik leghíresebb fotóját, a kínai tankok elé álló embert, Leicával fotózták volna. Azt a képet több fotós megcsinálta, de úgy jött ki a lépés, hogy mindenki Nikonnal dolgozott aznap. Például azért, mert a távmérős technológia megbízhatatlanabb nagy távolságon, ráadásul nagy gyújtótávolságú lencsék sem igazán voltak emiatt a Leicához - írja a Petapixel.

A reklám amúgy felhördülést keltett a kínai közösségi médiában is. Ennek az összefoglalóját a South China Morning Postban lehet elolvasni, hozzátéve, hogy az SCMP az Alibaba tulajdonában van, szóval nem független hang teljesen.

Sokkal elterjedtebb legenda, hogy Robert Capa egy Leicával a kezében kúszta végig a D-napon a francia tengerpartot, majd Londonban egy béna laboráns elszúrta az egészet. Egyrészt, ha kúszott volna, akkor egy Contax és egy Rolleiflex hátráltatja ebben. Másrészt egy igen érdekes nyomozás szerint inkább azért nincs több kép, mert Capa elkattintgatta az ismert 11 darab képét, majd húzott vissza Londonba leadni az anyagot.

A hosszú cikket azért is érdemes elolvasni, mert kifejti, hogyan változott a Capa a D-napon legenda. Van egy olyan verzió, hogy a laboráns rontotta el a hívást. Van egy olyan verzió, hogy víz tette tönkre a kameráit. Capa maga is nagy költő volt, ha a háborús kalandjairól volt szó, és a hagyatékát kezelők sem segítettek a cikk szerint. További elemzés, szintén Colemantől, a fenti cikk szerzőjétől erre.

Mi változik ettől? Capa nem lesz kisebb fotós, az életművét nem semmisíti meg. Ellenben teljesebb lesz a kép a karakterről, akiről eddig is tudtuk, hogy nagy mesemondó. És lehetőség arra - ez Coleman legerősebb érve - hogy a képek valódi szereplői megkapják az elismerést.

Az a csillag nem ott van

Az internet népe annyi mindent tud, hogy az tényleg lenyűgöző. Ez hol az open source hírszerzésben nyilvánul meg - ilyen a Bellingcat, rossz példának meg ott a Reddit, amikor épp terroristavadász üzemmódba kapcsol - hol meg egészen meglepő hibákat szúrnak ki. Például azt, hogy egy Botswanában készült éjszakai fotón túl sok a Tejút.

Apropó internet és nép. Egy, a fenti linkből fakadó beszélgetés miatt megint elkeveredtem a Ponticulus Hungaricusra, ami a magyar net legjobb közepesen ismeretlen oldala. Humán témák reál vonatkozásait és reál témák humán oldalát megvilágító cikkekkel van tele. Például arról, milyen csillagokról írhatott epigrammát Janus Pannonius.

Utolsó fotós dolog. A Wireden jelent meg egy cikk a VSCO nevű, fotós filtereket gyártó cégről, illetve arról, hogyan digitalizál hagyományos filmeket. Sajnos hónapokkal vagyunk az után, hogy a VSCO megszüntette a desktop termékeit, de annyira, hogy a korábban beszerzett filmcsomagokat sem lehet letölteni. A digitális fotós része tényleg lenyűgöző a dolognak, de tartsuk fejben, hogy a digitális jószágokra vigyázni kell. Nem úgy van, hogy megvesszük és mindig a rendelkezésünkre áll.

Környezetbarát cucc a világ végéről

A Rakaszban talán még nem mondtam, de a Pohly Ferivel közös műsorunkban, a Meti Heteorban előkerült már, hogy a Facebook hirdetésekkel elégedett vagyok. Megtanulta, hogy kínai boltos vackokat és teches Kickstarter projekteket kell nekem ajánlgatni. Meg persze írószert minden mennyiségben. Ritkán vásárlok, de minden ami jön tartalomnak tűnik.

Mostanában viszont sereglenek a zöld vagy még inkább a zöldnek mondott termékek és hírek. Lenyűgöző kávéspohár, amit a kávé valami korábban kidobott részéből csinálnak, elmosható, beveszik a top kávésznob helyek. Épp csak Ausztráliából szállítják ide. Kickstartolt kis fémdobozba csomagolt összecsavarozható kanál és villa a műanyag evőeszközök helyettesítésére. Amiket megint a világ másik sarkából hoznak. Ebben a formában a zöldség nagyon könnyen válik középosztálybeli hóborttá.

Stan Muraczewski tavaly márciusi írása egy fenntarthatónak mondott kickstarteres cipőről jó kezdőpont. A kampány kritikája mellett azt is felvázolja, milyen kérdéseket kell megvizsgálni mielőtt elhisszük valamiről, hogy zöld.

Játszanivaló

Múlt hét végén rendezték a Steam platform streaming szolgáltatását használó Ludonarracon nevű konferenciát. Az esemény követhetőségét nagyban hátráltatta az eszközválasztás, hol kép nem volt, hol hang. Már beszereztem a felvételeket, játékokat, írni is akarok a konferencia témájáról, majd szólok, ha megjelent. A téma amúgy remek, minden résztvevő alkotó sztorimesélős játékokban utazott.

A hét két játéka nekem viszont két olyan program, aminek a sztorija egy-egy tőmondatban összefoglalható. A Traffixban közlekedési lámpákat üzemeltetünk úgy, hogy a tőlünk teljesen függetlenül mozgó autók ne ütközzenek. Egy hatalmas irritáló mozgó puzzle az egész. A lassan hat éves Hoplite-ban pedig szörnyek között navigálva a hoplita harcosunkkal egyre lejjebb haladunk Hádészban, hogy visszaszerezzük az aranygyapjút. Véges típusú ellenfél van, véges típusú fejlesztési lehetőség és az időnk körökre van osztva, szóval taktikázni kell. Mindkét játék öt perc alatt megtanulható és hetekig játszható. A Hoplite-hoz teljes stratégiai útmutatókat is lehet találni.

Székely zsidók

Az Udvarhely.ro Spierer Alexa (Elek) interjúja után pár nappal a kezembe került egy interjú a kilencven éves, Birkenaut megjárt Erdélyi Lajos fotóművésszel a Transindexen. Két durván eltérő sors, az előbb a város eltűnő zsidóságáról szól.

Akkor már alig találtak a környéken 11 zsidó férfit, hogy a hagyományos szertartás szerint helyezzék örök nyugalomra, a déli harangszó előtt, csendben. Gyergyóból, Vásárhelyről, Medgyesről, Segesvárról kellett hívni őket, hogy segítsenek, annyira megfogyatkozott az udvarhelyi közösség. Utána már csak Stein Györgyöt temették zsidó szokás szerint, 4-5 éve. Akkor egy ember hiányzott a temetésről, ezért egy fát neveztek ki tizenegyediknek, hisz az is élőlény, gondolták.

Az utóbbiból pedig egy szemérmesen elhallgatott holokauszt epizód után peregnek ki az olyan nevek, mint Kányádi Sándor, Sütő András, vagy a folklorista Nagy Olga. Szóval a huszadik századi erdélyi kultúrtörténet egy nagy része így-úgy belelóg, mintha csak A százéves ember, aki kimászott az ablakon és elűntet olvasnánk. Ráadásul felbukkan szereplőként Gáspár barátom nagyapja, Körtesi Károly fotográfus - esetleg a testvérei - is.

Érdemes megjegyezni, hogy az interjú a Transindex és az Azopan közös sorozatának első darabja. Az Azopan pedig az erdélyi és román verziója a Fortepan oldalnak. Mélyen hiszek abban, hogy a köz számára megnyitott archívumok őrülten hasznosak, jó látni ennek a bizonyítását a gyakorlatban.

Fotók

Robert Capa - Gerda Taro fotója, közkincs

Tejút - Rockwell McGellin, CC-BY

Sütő András Daciát szerel - Török Gáspár / Azopan

Ennyi a hétre. Mindjárt kezdődik az Eurovízió, ami remek alkalom elgondolkodni azon, hogy egyáltalán mi is az az Európa.

Üdv,

Ádám