Rakasz #136

első, nemdohányzó tulajdonosos

Sziasztok!

Azt feszegeti a héten Ammar Kalia a Guardianben, hogy a “world music” kifejezést hogyan lehet lecserélni. Kezdetben marketing kategória volt, de mára többeket zavar - ide értve az előadókat is - hogy lényegében annyit tesz: majdnem minden ami nem nyugati pop. A kérdés jogos, a torokéneklő tuvaiakat és a tuareg rockereket leginkább csak az köti össze, hogy egyikünk sem amerikai vagy brit. Sajnos a javaslatnak bedobott “global music” is elég bénácskán hangzik, van egy We Are The Worldös csengése.

Idegen tájak

A kedélyesen csak MBS-ként emlegetett Mohammed bin Salman szaúdi koronaherceg nagy tervével: jövővárost kell építeni a sivatagban. Most ne menjünk bele abba, hogy Dubaj is ilyesmi, meg a ráadásul szaúdi földön lévő King Abdullah Economic City is pont ugyanez. Jövőváros kell, és pont. Talált is egy olyan helyet Egyiptomhoz és Izraelhez közel, ahol a kitelepítendő helyieken túl semmi sem zavarja a nagy álmot. Magyarul nincs ott semmi csak homok meg meleg. Na erről a Neom nevű helyről ír a Wall Street Journal némi fenntartással. Mondjuk nehéz nem kételyekkel közelíteni egy olyan tervhez, ami azzal kezdődik, hogy építünk 125 milliárd dollárból egy hidat Egyiptomig.

A tervben van még: teljeskörű megfigyelés, repülő taxi, robot Jurassic Park, a királynak felelő, saría bíróságok, és itt akár abba is lehetne hagyni a felsorolást. Az csak a hab a süti tetejére, hogy MBS volt az a figura, aki szakajtott bokros teendői között időt arra, hogy az országának török követségén felhentelje Dzsamal Hasogdzsi rendszerkritikus újságírót.

Máshogy idegen hely, amitől ráadásul az ember nem is üvöltözi a számítógépnek kontrollálatlanul, hogy na elmész te a… Ian McDonals sci-fi író vall arról, hogy a legutóbbi regénysorozatában - Luna -, ami a belakott Holdon játszódik, hogyan lett koktélkultúra. Röviden: ahogy a szocializmus + villamosítás = kommunizmus, úgy a szerény mezőgazdasági lehetőségek + berúgni vágyó emberek = rövid. Mert szőlőt meg komlót termelni nem hatékony. (Itt iratkoztak ki a Marsra költözős jövőképből a sörrajongók.)

Mást ígértek

Az internet egy csomó piacot átalakított azzal, hogy szabadon másolhatóvá tett mindenféle anyagokat. Ha nincs legális digitális piac, akkor a feketepiac szolgálja ki a fellépő igényt - állította Bodó Balázs, aki akkortájt még a MOKK-ban kutatott. (Most hogy kerestem Bodó Sobri Jóska Digitál (wayback link) című tanulmányát, szembe is jött a blogom egy 2010-es bejegyzésében az idézet pontosan:

“ha rés támad a jogosultak által biztosított kínálat, és a fogyasztók által megjelenített kereslet elvárásai között, akkor ezt a rést - jobb híján - kalózok fogják betölteni.”

Az alapelv szerintem most is igaz, viszont lehet találni olyan területeket, amelyeken nem működik. Mondom, honnan jutott eszembe. Egy megosztott fotó után kattingatva jutottam el Ed Van Der Elsken fotóshoz, illetve az ő Hong Kong albumához. A kötetet 2006-ban nyomták ki utoljára, elfogyott, most egy jó 130 font körül lehet használt példányokat találni. Fotóalbum kalózkodás nem nagyon van. Össze lehet guglizni pár cikket, amelyekbe jutott egy-két fotó. Vagy van még az 1990-ben meghalt művész oldala, amiről le lehet lesni, hol van épp kiállítás a képeiből, illetve vadászhatunk korábbi kiállítások mikroszájtjaira. (Az utóbbi mikroszájt amúgy remek!)

A végén viszont csak ott az ásító üresség. A Google az Art Project keretében, amit akkor csináltak, amikor még jelszó volt a “Ne Légy Gonosz”, de már jó ötletnek tűnt kisgömböcként mindent magukba olvasztani, befotózott egy raklap műkincset. Belenagyíthatok Van Gogh ecsetvonásaiba, ha akarok. Fotóból viszont ilyen jellegű gyűjtemény nem minden esetben van. Ha Van Der Elskent akarunk nézni, akkor meg nincs.

Erről jut eszembe. Azt ugye mindenki tudja, nem csak a magamfajta emberek, akiket süldő gyerekkorában megérintett Lawrence “Szabadkultúra” Lessig bácsi - nem mutatom meg a babán, hogy hol - hogy van az a szép Stewart Brand idézet, hogy

az információ szabad akar lenni

Azt meg még jobban tudjátok, hogy ez csak a mondat fele, mert Stewart azzal folytatta, hogy az információ drága akar lenni. A teljes sztori pedig így hangzik Brand szerint:

"In fall 1984, at the first Hackers' Conference, I said in one discussion session: "On the one hand information wants to be expensive, because it's so valuable. The right information in the right place just changes your life. On the other hand, information wants to be free, because the cost of getting it out is getting lower and lower all the time. So you have these two fighting against each other." That was printed in a report/transcript from the conference in the May 1985 *Whole Earth Review*, p. 49.

Más. Úgy rémlett, hogy a pekingi antirasszista skinheadekről készült fotógaléria már volt a Rakaszban, de feltúrtam az archívumot és nem találtam meg. Vagy nagyon ügyesen rejtettem el, vagy kimaradt. Erre tovább.

Alkalmatlan eszközökkel

Nagy fájdalmam nekem, hogy a blogok nagyrészt eltűntek. Mit kezdeni nem tudok vele, de zavarni zavar. Annál is inkább, mert a korábban blogokra megírt gondolatok ma is léteznek. Ezek részben beleömlenek a Facebook közel kereshetetlen itt-és-most elven működő hírcsatornájába. Ahol ugyan van Jegyzetek funkció, de nagyon kevesen használják, nem is nagyon ösztönöz rá az oldal. Részben pedig a Twitteren lesz belőlük több tíz bejegyzésben kifejtett majdnemcikk. Az ilyenek összerendezésére már van webalkalmazás, de ha egy valamit megtanultam a netről, akkor az az, hogy az ilyen egymásra épülő dolgok igen könnyen szétrohadnak, és a végén semmi sem marad belőlük.

Zárójel: a podcastok terjesztése tökéletes példa a fenti pesszimista elméletre. Elvben több tíz szolgáltatásból (Apple Podcasts, Google Podcasts, Pocket Casts, Stitcher satöbbi) lehet letölteni egy-egy adást. Gyakorlatban viszont egyikük sem tárolja a hangfájt, hanem az adás szerveréről húzzák be. Szóval, ha a forrás kiesik, akkor van metaadatunk tíz szolgáltatásban, hang meg sehol.

A Twitter-folyam iszonyú műfaj, de csak meg kell ilyeneket osztani néha. Kezdésnek ott van Ali A. Olomi threadje, aki az iszlám vallás angyalairól írt elég hosszan. Ami a kereszténység pár nevesített angyallal meg kerubokkal és szeráfokkal oldott meg, azt az iszlám kicsit jobban szétbontotta. Persze azt se feledjük el, hogy minden vallásra rakódnak utólag dolgok még. A Királyok Első Könyvében említett Adramelech-ből Jacques Auguste Simon Collin de Plancy 1812-ben kiadott démonológiai munkája a pokol szenátusának elnökét valamint a Sátán gardróbjának felügyelőjét csinált.

Aztán Annie Minoffnak is van egy korábbi, több twitre szétszedett beszámolója a Louvre alatt található részecskegyorsítóban tett látogatásról. Hogy miért van ott ilyesmi? Mert kor és anyagvizsgálatokhoz tök jól jön. És tényleg pici a cucc, szinte a kompakt szó is használható rá: 27 méter a nyalábhossz, ami ahhoz képest, hogy az LHC 26,7 kilométer igazán semmi. (Hosszabb cikk a témában.)

Aztán arra is lehet számítani, hogy Alex de Campi képregény és sokminden más író időnként odaül a gép elé egy sörrel-borral-pálinkával és történelemórát tart. Például a számszeríjakról.

Végül pedig Daniel Immerwahr arról írt, hogy Jared Diamond Guns, Germs and Steel (magyarul: Háborúk, járványok, technikák címmel jelent meg a Typotexnél) című könyvében hivatkozott esetleg meg is szólaló “random helyiek” gyakran olyan emberek voltak, akik már antropológusok tucatjainak játszották el a random helyit. Immerwahr állításait vitatják páran, a végére szépen lekerekednek az érvek. Azt meg mindenki eldönti magának, hogy ki érti jól a mondatot, amiből a beszélgetés kinőtt. Ez amúgy a twitteres beszélgetések előnye, van tere a válasznak, és néha működik is.

Régi cuccok

Amikor az ember azzal a kommentárral kap egy cikket, hogy azt hittem egy darabig, hogy te írtad, akkor különösen figyelmesen olvassa el. Na így olvastam a Qubitban megjelent űrórás cikket ami egy kecses vonalat húz Gagarin Strumanszkije órájától azokig az Omegákig, amiket idős űrrajongók mostanában vesznek maguknak státusszimbólumként. Aki még nem olvasott hivatalosan űrminősített órákról, meg így-úgy felcipelt, de nem űrminősített órákról, annak ez remek alkalom. (A cikket nem én írtam.)

Mi lenne, ha az Arab-félszigeten zárnánk? Előtúrtak ugyanis a sivatagból egy Maserati 5000GT Coupét, ami nagyon érdekes. A kocsit az iráni sah terveztette magának még mielőtt Khomeini ajatollah - vagy CIA jóváhagyással vagy nem - el nem távolította a hatalomból. A gép egy túraautó, amibe a Maserati legjobb F1-es motorját rakták bele némi átalakításokkal. Összesen egy maroknyi készült belőle, ráadásul azok is eltérnek ebben-abban. A most megtalált és hamarosan kalapács alá kerülő példányból, ami Ghia karosszériával készült, például egy darab van. Megrendelésre készült annak az olasz milliomosnak, Ferdinando Innocentinek, aki a Vespa versenytársának számító Lambretta robogókból lett kőgazdag.

Fotók

A Louvre részecskegyorsítója - CNFR // Christophe Hargoues / C2RMF / CNRS Photothèque (na az ő leokézásukra még várunk amúgy, de hát sajtófotó)

Maserati 5000 GT - RM Sotheby’s, ezek a drága emberek adtak sajtóakkreditációt a fotótárukhoz.

Ennyi a hétre!

Ádám