Rakasz #139

a tenger törvényés

Szerelmes brátim!

Vimádjomuk az egyelőre még működő globális postát. A Mateusz Urbanowicz kötet, amiről a múltkori Rakaszban írtam meg is jött. És gyönyörű. Urbanowicz festményei is, de a kötet is. A védőborító belső oldala, amit az ember meg sem néz normális esetben, na az egy térkép. Talán már tudjátok, hogy térképekkel lehet elvarázsolni. A múltkor is lomtalanítás volt, a barátnőmmel turkáltunk egy csomó nyolcvanas évekbeli autósatlaszt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő talált értelmes dolgokat is. Én meg örültem a hatrészes Nagy-Britannia atlasznak, mint Vak Laci a fél szemének.

Múltkor úgy került szóba Urbanowicz, hogy egy “nem kell spórolni a kultúrán” jellegű definíciót adtam a középosztályra vagy a jómódra. Attila, akinek időnként járna rovat a hírlevélben erre elküldte nekem a Kiszámoló két bejegyzését (1, 2), aminek annak idején csak a felét olvastam. Ezek az írások az én ízlésemhez mérten nagyon pénzközpontúak - a második magyarázza az elsőt, nekem meg amúgy általában nincs bajom a pénzzel, csak nem önmagában való cél - ráadásul a kultúrafogyasztáshoz vagy a megélt élethez kevés a kapcsolódásuk. Elolvasni viszont mindenképpen tanulságos őket, mert jó szövegek több kényelmetlen igazsággal. Vannak persze más, hajlékonyabb definíciók is. Kezdve Péter tettestársam epigrammai rövidségű “középosztály az, aminek van vesztenivalója” legyen ez státusz vagy anyagiak meghatározásával.

Apróhírek

Az élő, felnőtt - azaz nem csecsemő - kakapók száma átlépte a kétszázat. Legutoljára nagyjából hetven éve volt ennyi belőlük. Tudom, hogy sok szar történik a világban, én ezt az állatot választottam ki arra, hogy néha halljak jó híreket is. Meg amúgy szimpatikus lények is.

Tévé az interneten kategóriában indítom: egyrészt kaptam egy teljesen jó műsort a szegedi informatikai múzeumról. Aranyat ér, ha a riportert érdekli a téma.

A másik tévés meglepetés, hogy úgy három évvel mindenki után én is eljutottam oda, hogy belenézzek a Dalfutárba. Most is megy fél képernyőn, hogy a Hajós András által összeválogatott random szakemberek dalt szögelnek össze.

Fotó

Ezen a héten apróságok kerültek csak a kezembe, de azok legalább érdekesek. Például egy pár kép az 1977-ben megjelent Hal Fischer Gay Semiotics című könyvéből. Az anyag ott van a MoMa-ban is, itt a katalóguscédulája nekije.

I was exposing something and I was celebrating it by using text and a certain way of photographing in a very deliberately artificial way to disarm it, to not make it threating. This isn’t Mapplethorpe doing S&M work, this is a 180-degree opposite.

Ezt a fentit Fischer mondta a saját megközelítéséről, a korról, amiben fotózott, a céljairól. Még több kép erre. Természetesen tartalmaz meztelen férfiseggeket is, ami mondjuk csak akkor fontos infó, ha a főnök ajtajára néz a monitorotok. (Ültem így, nem jó érzés.)

Csak a képek erős helyhez kötődése a párhuzam a következő anyaghoz. Miquel Gonzalez képein nincs semmi, és az a lényeg, hogy mi nincs ott: tömegsírok a spanyol polgárháborúból. A legtöbb hely jelöletlen, egy kivétellel. Ez utóbbi felé odaépítették kényszermunkával Franco sírját.

Hazai projektet nem tudok pont ilyet, de a Groszmann Lili emlékséta és a dél-borsodi dokumentációs munka a környékbeli zsidóságról azért nagyon hasonló.

Jason nyugszik

Játszottatok-e szerepjátékot? Nem a plüssbilincses rendőrnőset. Nem mintha azzal baj lenne, de nem nagyon érzem, hogy rám tartozna. Kockadobálós, közösen szőtt mesés asztali szerepjátékra gondolok. Azért a kérdés, mert van egy játéktervező, Grant Howitt (itt a Patreonja), aki időnként egyoldalas nagyon vicces játékokat tesz közzé. Az egyoldalas azért érdekes, mert a legtöbb szerepjátékhoz tartozik vaskos alapkönyv, ami egyrészt a játékmechanikát, másrészt a világ leírását tartalmazza. Azaz leírja, hogy lehetsz lovag, bárd, tolvaj meg varázsló, ezek hogyan működnek, mit tudnak tenni, honnan származhatnak, és milyen szörnyeket mennek együtt megölni hová. És még így is őrülten sok múlik a mesélőn.

Howitt egyoldalas játékai a világ nagy részét adottnak veszik. A Hackers - ami minden idők legjobb hackerfilmje, kevés dologban vagyok ennyire biztos - alapján készült játékot láttam tőle először, amiben a világ New York, az ellenfelek FBI ügynökök és gyanús vállalati arcok. Ráadásul az egész nem komoly. A másik játék, ami miatt fontosnak tartottam írni Howittról, a Jason Statham nyaralni megy, is mindent adottként kezel. Az ismert, kopasz akciófilmsztár nyaral, a játékosok túravezetőt, testőrt, inast alakítanak, az ellenfél pedig Wesley Snipes, aki mindenféle bajt szabadít rájuk, amit kockával dob ki a mesélő. Hogy hülyeség-e? Persze. De rendkívül mókásnak tűnik. Az önmagában mókás pedig nagyon ritka esztétikai minőség.

Tengerre

Beszéljünk már a tengerről. A Rakasz úgyis ilyen elméleti tengerészeti fókuszú hírlevél többek között. Azaz nálam csak több időt lehet hajón tölteni, de a koncepció lenyűgöz.

Ez az érdekes, amit Anderson is, akinek az új könyvét nagyon várom, ír. A tengernek meséi vannak, törvényei, saját élete. Olyan területen kívüli hely, ahol bármi megtörténhet még ma is. Aki okos, tiszteli.

A közelmúltban volt egy cikk a Guardianen azokról a szicíliai halászokról, akik kihalásztak egy erősen süllyedő hajónyi menekültet. Majd pedig dacolva a Salvini elnök által kilátásba helyezett büntetéssel a partig vitték őket, ahol átadták a csapatot a parti őrségnek. A cikk azért érdekesebb az átlagos hajón jövő menekültes anagoknál, mert a szerző szicíliai és kontextusba tudja helyezni a dolgokat. Két kiemelés:

“No seaman would ever return to port without the certainty of having saved those lives,” says Carlo, whose family has sailed the Mediterranean for four generations. “If I had ignored those cries for help, I wouldn’t have had the courage to face the sea again.”

és

“Those men were our heroes, with their tired eyes, sunburnt skin and ships overflowing with fish. We wanted to be like them, because in my hometown those men – heroic and adventurous like Lord Jim, rough and fearless like Captain Ahab, stubborn and nostalgic like Hemingway’s “Old Man” Santiago – are not simply fishermen; they are demigods, mortals raised to a divine rank.

Fishermen in Sciacca are the only ones authorised to carry, barefoot, the one-tonne statue of the Madonna del Soccorso during religious processions. Legend has it that the statue was found at sea and therefore the sea has a divine nature: ignoring its laws, for Sicilian people, means ignoring God. That’s why the fishing boats generally bear the names of saints and apostles – except for the Giarratanos’, which is called the Accursio Giarratano.

“He was my son,” says Gaspare, his eyes swelling with tears. “He died in 2002 from a serious illness. He was 15. Now he guides me at sea. And since then, with every rescue, Accursio is present.””

Azaz nem volt opció otthagyni a menekülteket, nincs halász, aki egy ilyen tett után újra tengerre merne szállni. És a halászok azok az emberek, akik a helyi társadalom egyik kiemelt csoportja, a vallásos meneteken ők cipelhetik mezítláb a Soccorso-i Madonna egytonnás szobrát, amit a legenda szerint a tenger vetett partra. Babona? Persze, hogy az, de a tenger törvényeit nem vonják kérdésbe, az is öngyilkos dolog lenne. Ha belegondoltok, ugyanerről szól az Antigoné is. Salvini menekültellenes törvénye nem betartatható a tengerparton.

Bencénél - exkolléga, szabadúszó újságíró - találtam egy harmadik hajós sztorit, ami a mélyén arról szól, hogy a kereskedelmi utak története a kultúra története. Azt ugye már tudjuk, hogy az elkülönített nagy civilizációk elmélete nem igaz. Végül is mi magyarok is idekeveredtünk Európa keleti részére. Most bolgár hajósok azt próbálták ki az Abora IV nevű lélekvesztővel, amit dél-amerikai mesterek építettek nekik, hogy el lehet-e hajózni Várnából Egyiptomba.

A terv Hérodotoszban gyökeredzik és van némi köze a piramisokhoz is. Azt a kérdést akarják megfejteni a kísérleti régészet eszközeivel, hogy kerülhetett-e Egyiptomba vas a Kaukázusból tengeri úton. Az egyiptológia amúgy mintha nem nagyon hinne abban, hogy a nagy piramisokat vaseszközök segítségével építették volna meg az egyiptomiak. Ezért annyira érdekes az Abora projekt honlapja. Aztán meg le lehet kísérni egy Wilbur Smith ponyvával, mondjuk A folyó istenével.

Képek

Turkált skót térkép kopott mecsboksszal - rakasz exkluzív tartalom ;)

Kakapó (haveroknak: Ralph, a kakapó) - Jake Osborne CC-BY-NC

Hackers (Adattolvajok) still - Metro-Goldwyn-Mayer Studios

Elhagyott halászhajó Portopalo di Capo Passero-ban - Paul Keller CC-BY

Legyen ennyi a hétre. Végül is van mit néznetek, olvasnotok. Taitát üdvözlöm.

Ádám