Rakasz #142

tollak és konfliktusok

Sziasztok!

Van kedvenc tollbetétetek? Jó, tudom, hogy ez egy hülye kérdés így. Kedvenc betétje csak a durva tollrajongóknak van. Viszont az biztos feltűnt már, ha nem csak reklámtollakkal írtok, hogy van, ami egyszerűen csak jobb. Ilyenek például az amúgy nem drága - többnyire nem is szép - Jetstream betétes Uni-ball tollak. Ezekben “a sima golyóstoll tintánál valamivel hígabb, a rollertintánál sűrűbb tinta van”, amivel egyszerűn jó írni, nem üt át a papíron és nem kenem el írás közben. (Ennél többet és részletesebben ír a Golyóstoll blog a Jetstreamről.)

A probléma ott van, hogy a kedvenc tollaim viszont többnyire Parker betétet esznek. Caran D’Ache tollat még nem vettem magamnak, abba egy harmadik típusú betét kéne. Mielőtt túl hosszúra nyúlna: van Parker betét formájú Jetstream tintás tollbetét, csak hosszan kell vadászni, hogy hol lehet megvenni.

Kitérő: karandás, Caran D’Ache és a j’accuse

Akik tanultak oroszul - én nem - azok tudják, hogy a ceruza ezen a szép klasszikus nyelven úgy van, hogy карандаш azaz karandás. Aztán van egy olyan írószermárka, nem is olcsó, hogy Caran D’Ache. Ilyenkor az ember már sejti, hogy ez nem lehet véletlen. Felmerül a gyanú is, hogy köznevesüléssel állunk szemben. Ilyen gyakran megesik márkákkal, még ha ők nem is örülnek neki, mert bizonyos jogrendek szerint a védjegy felhígulásához vezet.

Amíg kiderítettem, hogy a “trademark dilution” angol jogi szakkifejezés védjegyhígulás magyarul bele is futottam egy érdekes doktori értekezésbe (PDF), amiben remek példakincs van a köznevesülésről. Szalai Péter a klasszikus walkman, termosz vonallal kezd - ide passzol a fénymásoló jelentésű xerox is, aminek van igésült változata is, idősebb egyetemi oktatók még élnek tán vele - de aztán leleplezi a mirelitet. Amire én azt hittem, hogy külföldi, de nem: Csepel Mezőgazdasági és Ipari Rt. plusz az elite szó, mert hát mekkora menőség már a fagyasztott zöldbab.

Vissza a karandásokhoz. Az a helyzet, hogy nem köznevesült, hanem. Emmanuel Poiré francia szatíraíró és karikaturista családjában ott van a történelem. A nagyapa, Napóleon egyik gránátos tisztje 1812-ben Borogyinónál megsebesült, és Lengyelországnál tovább nem is vonult vissza, helyette azt tette, amit egy franciának ilyenkor tennie kell, beleszeretett egy lengyel nőbe, és ott maradt. A kis Emmanuel szüleiről még ennyit sem tudni, ami biztos viszont, hogy a fiú Moszkvában született, ott is tanult, de úgy döntött, hogy ha már van egy jó francia neve, ő mégis inkább ott élne. Pechjére az állampolgárságot elvesztette az apja, aki egy percet sem volt Franciaországban, de Emmanuel belépett a seregbe, azt meg Rejtő óta tudjuk, hogy mindenre megoldás.

Karikaturista viszont nem a saját neve alatt lett, hanem választott egy művészi álnevet. Fogta az orosz ceruza szót, átírta franciásra, így lett ő Caran D’Ache. Ezt a nevet vette aztán fel a karikaturista halála után hat évvel alapított svájci luxusírószer cég.

Még egy kanyar. Caran D’Ache a 19. századi francia hírlapi illusztráció nagy neve volt. És mint ilyen, történelmi jelentőségű ügyeket is illusztrált. A Dreyfus-ügyben, ami azért csak egy egészen ocsmány koncepciós per volt antiszemita felhangokkal, a hadsereg és az antiszemiták oldalán állt. Ezt csak azért kevertem ide, mert azt az árulást, amivel Dreyfust vádolták valójában egy hamisított - na jó, opportunistán felvett nevű - Esterházy, - a teljes neve Charles Marie Ferdinand Walsin Esterhazy - követett el.

Potter és a sátán

Bocsássuk előre, hogy ha valami vagyok, akkor újságíró. Ennek ellenére, vagy pont ezért, van hogy nagyon haragszom a sajtóra. Ez a mai - hétfő van - pont egy ilyen nap. Körbement a neten, hogy egy nashville-i amerikai iskolában egy tanár arra figyelmeztette a szülőket, hogy a Harry Potter sorozatban igazi átkok vannak, meg talán a sátán is. Erre lecsapott a helyi lap, átvette az Independent, onnan meg a Könyves blogig mindenki. Megbecsülni sem tudom, hányan olvasták a hírt. Ilyenkor rutinból megnézem, hogy mégis kit hangosít ki a sajtó. A Nashville-i St. Edward Catholic Schoolnak nagyjából 330 diákja van idén és ehhez egy kábé harminc fős tanári gárdája.

Azzal persze lehetne érvelni, hogy egy nagyobb trendre mutathat rá az iskola lelkészének, Den Rehillnek a kommünikéje. Esetleg arra is, hogy Magyarországon a közoktatás válságát - nincs rá pénz, ami miatt nincs tanár - az egyházi iskolák dotálásával illetve párhuzamos, fizetős intézményrendszer létrehozásával próbálja kezelni az állam. De ez munka lenne. Ehelyett egy amerikai színes hírt kaptunk, amin el lehet háborogni és keresztényezni egy ideig. Ha van bűnös hanyagság, ez az.

Az pedig már egy továbbmutató gondolat, hogy ezt a helyenként vacak sajtót ingyen kapjuk. Kifizetik a reklámok, ami miatt a felháborodás, továbbosztás, méltatlankodás az üzleti modell része.

Kakapó hírek

Rég volt kakapó. Aki esetleg úgy feliratkozó, az eddigiek röviden: a kakapó egy nagytestű, zöld, új-zélandi papagáj, ami repülni nem tud, bénán udvarol, de megpróbálják megmenteni. Már újra kétszáznál több ilyen madár van. A Newsroom hosszú cikket közölt arról, milyen tárhelyen - Amazon AWS - tárolják a világ összes kakapójának genetikai adatait. A tech része szerintem érdektelen - mesterséges intelligencia meg felhős adattárolás -, de a madár DNS-es bekezdésekben vannak elszórva infók. Nem egyszerű életben tartani egy kihalófélben lévő fajt, de ezt eddig is tudtuk.

Továbbá a szaporodási időszak és az aspergillosis fertőzések után a kakapók hivatalos mennyisége 208 darab. Idén májusban még csak 142 kakapó volt, szóval minden hátráltató tényező ellenére is remekül alakult az év. Ez még mindig egy olyan mennyiség természetesen, amit egy katasztrófa is el tud söpörni. Még így is van minek örülni.

Épített környezet

A tévé előtt száradtam valamelyik fantázianevű (Spektrum, History, National Geographic - figyeltétek már, hogy egyik se ad olyat, aminek köze van a nevéhez?) csatornát nézve, és véletlenül elcsíptem egy érdekes műsort. Arról beszéltek, hogy a londoni Fenchurch Street 20. cím alatti felhőkarcoló, amit egyszerűen csak Walkie-talkie-nak hívnak. Ez ugyanaz az épület, ami a nap bizonyos szakában Jaguart olvasztott meg tojást sütött. A műsor arról szólt, hogy az épület alakja miatt viharos erejű szelet gerjeszt az utcaszinten.

A héten jött is a hír, hogy a City of London új építési szabályzatot ad ki, ami szerint az ilyesmire figyelni kell. Érdemes kiemelni, hogy csak a Cityről van szó, ami a pénzügyi cégek felhőkarcolóit és a Worshipful Company of Money Launderers jellegű középkori céhek székházait tartalmazó elég kicsi, de legalább vadul független városrész. A kezdeményezés azért izgalmas, mert számolni kell a már létező szélfolyosókkal. Bonyolult gép a város.

Már most sem lehet tudni, hogy a klímaváltozás miatt mennyi kár fog keletkezni. A biztosítótársaságok egy ideje próbálják csökkenteni a kitettségüket. És ez még a helyzet. A linkelt cikkben az AXA korábbi vezére azt nyilatkozza, hogy a 2 Celsiusnál nagyobb globális hőmérséklet emelkedés megszüntetné a biztosítási ipart. Más szemüvegen át nézve, Greta Thunbergnek hirtelen lett egy csomó szövetségese öltönyben és kockás füzetekkel felszerelve.

Még nincs viszont mindenki meggyőzve. A NYT írt egy tanulmányról, amely szerint több áradásveszélyes, óceánparti államban is rendkívül sok part menti ingatlant építenek. Van, ahol az ilyen építkezések száma magasabb, mint a veszélytelen területeken.

When the state has instead tried to acquire some of those flood-prone homes itself, with the purpose of reverting the land to open space, local officials have resisted, she added, fearful of losing the property tax revenue. “We tried this after Sandy,” Ms. Ifkovic said. “There is a lack of political will.”

Félreértés ne essék, olyan területekről beszélünk, amiket egyszer már a Sandy vagy a Kathrina hurrikán szétcsapott. A biztosítók rághatják tovább a körmüket.

A Places Journalnak van mostanában egy egyenlőtlenségi krónikák című sorozata, ami érdekesnek tűnik az első cikk alapján, amit olvastam róla. Ez az anyag Philadelphia Nicetown nevű részének a felújításáról, illetve annak a különböző kudarcairól szól. Kezdve rögtön azzal, hogy a várostervezők történelmileg nem gondolkodtak azon, hogy különböző fejlesztési ötletekkel (pl. soksávos út) mennyit ártanak egy-egy városrésznek. (Nagy zárójel: na ilyen városi riportot ritkán látni. Példaszerű!)

Amikor ilyen sztorik jönnek szembe, akkor azért elgondolkodtat, hogy a nyolcadik kerület dzsentrifikációját ki írná meg itthon normálisan. Mert azt a részét több helyen olvastam, ami a cuki fiatalok töltik meg a teret narratívára építenek. De a régebb óta ott lakók történetei jellemzően nem jelennek meg.

Végül még egy link. Darran Andersonról tudjátok, hogy régi kedvencem. Most a Citylab hogyan változtatta meg egy térkép az életemet kihívására írt arról, hogyan jött rá egy kitalált lényekkel teli tengeri térképekből, hogy egy véres konfliktus közepén él. Anderson ír, a britek által gyengéden csak The Troubles-nek nevezett időszak - ekkor robbantotta fel az IRA például a London közepén található BT Tower egy részét - közepette nőtt fel.

Fotó

Rotring Newton - Fiok / Rotring (remélem sajtófotó)

Caran d’Ache - közkincs

London, sárkányok jelzik a City határát - saját

Falfestmények Derryből - NH53 CC-BY

Ennyi a hétre.

Ádám