Rakasz #145

lencsés kémes

Sziasztok!

Kezdjük a rossz hírrel: csúszok a dolgaimmal, a Rakasz Extra csak jövő hétvégén tud kimenni. Tök jó témát találtam, de hét közben tartok egy előadást az Internet Hungaryn, és épp a felkészülés ideges fázisában tartok. Sűrű elnézést kérek. Amit kitaláltam, hogy az IH témám - pénz és “pénz” a videojátékokban - megírom Rakasznak is, kisbetűs extrának.

Kémesdi

Az idealistákkal csak a baj van. Nagyobb mennyiségű Homeland-et néztem meg az elmúlt hetekben. Leginkább azért, mert eddig azt hittem, hogy ezzel a címmel csak egy csillagos-sávos hazafias dolog lehet. Ehhez képest egy egészen klasszikus kémsztori, amit megpróbálnak elrontani egy olyan főhőssel, akit az első részben rúgnának ki egy LeCarré sztoriban.

Viszont még így is megvannak benne azok a kémmesterek, akik mosolyogva, bátorító szavakat suttogva kaparják össze az ügynökeiket a földről. Önbizalmat öntenek beléjük, elmondják, hogy minden jó lesz, aztán visszazavarják őket a darálóba. Nem egy A kém, aki bejött a hidegről, de van benne elég feszültség. És ez teszi elviselhetővé a főhőst is, hogy bármit is tesz és gondol magáról, pont ugyanilyen kémmester.

Itt-ott még egy kis hidegháború visszasírás is belefér a műsorba. Mert akkor még voltak szabályai a játéknak - mondják egymásnak az öreg kémek - nem robbantgattak csak úgy. Tán szóba kerül az egymás ügynökeinek nem öldöklése is, mint a régi szép idők egyik jellemzője. Ehhez azonban már hozzáolvasnám a Szkripal-ügy után megjelent elemző Lemil posztot.

Az a baj a kémesdivel persze, hogy ötleteket ad. Már vár rám a Tinker, tailor, soldier, spy (Suszter, szabó, baka, kém) 1979-es BBC-s verziója, amit Gazs ajánlott. És igazából újra kellene nézni az itthon azt hiszem teljesen ismeretlen The Sandbaggers sorozatot is. Meg újra ránézni a Greg Rucka által írt és többek által rajzolt Queen & Country-t. Egyik sem arról szól, hogy ügynöknek lenni nagy buli. Kémmesternek sem igazi, de őket azért csak várja este otthon a whisky és a kandalló. Vegyük csak elő Petrit.

Még kellemesen langyos
volt a kannában a tea.
A férfi, aki bejött a hidegről,
zavarban volt: hogy is lesz ez most?
Lehet, hogy többet nem kell fáznia?

Kis hamis

A hamisítás lenyűgöző dolog, pláne az, amikor kiderül, hogy olyasmit is lehet hamisítani, amiről nem is gondoltam volna. Bort mondjuk lehet, annak szép irodalma van, volt nagy lebukás is az elmúlt évtizedben. Vagy A burgkurvák stricije hangzatos című cikket kell elolvasni, vagy a Sour Grapes című dokumentumfilmet megnézni a Netflixen. Homályosan úgy rémlik, hogy ezeket korábban már ajánlottam is. Ha ismerősnek hangzik Rudy Kurniawan neve, aki több millió dollárnyi bort hamisított és adott el ínyenceknek, akkor igen, ez az a sztori.

Most viszont megtudtam, hogy égetett szeszt is lehet hamisítani. Van is olyan rövid, amiben őrületes pénzek vannak. Ilyen például a whisky. A Rare Whisky 101 brókercég szerint nagyjából 41 millió fontnyi hamis whisky kering a piacon. És a cég leginkább a száz évnél idősebb, gyűjtői darabokról van szó, nem a Loch Kistokaj (palackozták Castle Miskolcon) whiskynek tűnő dolgokról. A Rare Whisky 101 maga is bukik a hamisításon, a fent linkelt BBC cikk apropója az, hogy 55 üvegből származó mintát vizsgáltatott meg a cég és ebből 21 hamisnak bizonyult.

Olvasgatás közben találtam egy olyat, hogy az a dal, amit én Hobo és a M.É.Z. feldolgozásában ismertem - Fenn a hegyvidéken - és azt hittem, hogy egy Burns vers, az valójában népdal. Vagy legalábbis a The Irish Rovers játszotta fel először lemezre. Két néven is lehet ismerni, az egyik a Hills of Connemara, ami a zugszeszfőzés helyét jelöli, a másik pedig a Mountain Tay. Ez pedig nem csak hasonlóan hangzik a teához, de az is. Szóval a szlovákoknak van tátrateája, a skótoknak meg connemarateája, és mindkettő pálinka. (A dalok egy része van Spotify-on vagy Youtube-on, a M.É.Z. dal sehol. Abból sincs jó, ami tényleg Burns, hogy Az ördög elvitte a fináncot.)

Lencse által úgy ahogy

Azt azért figyelitek ugye, hogy csak egy közcím kellett, de megint Pál szeretethimnuszánál, azaz a Korintushiakhoz írott első levélnél vagyunk. Az eredeti textus persze tükör által homályosanról beszél, így:

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

Aztán ennek vannak így-úgy átalakított verziói. De hát az egész posztmodern irodalomnak az intertextualitás, a szövegek egymás közti kis kapcsolatai a legnagyobb trükkje. Zárójel vissza.

Jászberényi Sándor újságírói munkásságát nem mindig tudom hová tenni, viszont novellistaként csak elismerően tudok róla szólni, és a most a Facebookon megosztott háborús fotóival is így vagyok. Kamerával sokféleképpen lehet hazudni, de egy Kalasnyikov akkor is egy Kalasnyikov. Ezek meg ráadásul jó, fekete-fehér képek, akkor lenyomva az exponálógombot, amikor kell.

Van még egy érdekes, részben technológiai, részben művészeti téma. Ctein, veterán fotóművész, laborszakértő, szóval olyan szaki, akinek tényleg a kisujjában van a fotográfia színe és visszája. A The Online Photographeren írt a Topaz nevű cég mesterséges intelligenciával működő élesítő eszközéről. Az eszköz arra a problémára ad megoldást, amikor a kép egyszerűen nem lesz éles, bemozdul. Ezt millió dolog okozhatja, de leginkább azt, hogy elszalad a téma, az expozíciós idő meg túl hosszú ahhoz, hogy ezt hagyja neki. (Arról Michael Johnston, a TOP gazdája ír egy kicsit később, hogy az élesség eleve csak az egyik lehetséges jellemzője egy képnek.) A Topaz élesítő cucca egy olyan dolgot tud, amit ígér. Tényleg élesebbek a képek, amiket - amúgy isten erőforrását felhasználva - feldolgoz, és Ctein is erre jut. A cikk képei magukért beszélnek.

Belterj

Szórakoztató reakciók születnek arra, hogy Kőrössi P. József összeszerkesztette és kiadta Réz Pállal folytatott és emlékezetből leírt beszélgetéseit. Nem gyűjtöttem össze az összes linket, mert azt hiszem, hogy a Literán megjelent Kardos András cikk bőven elég az ügy megismeréséhez. Nyárikrisztianizálódik az irodalom, és még milyen vacakul viseli.

Vesd össze Bárány Tibor háygate vagy élesztőbotrány ügyi írásával, ahol még rá lehetett kenni a HVG-re, hogy ők bulvárosították el a vitát. (Persze azért örülök, hogy nem kell megvédenem a HVG cikkét.)

Ennyi a hétre!

Ádám