Rakasz #147

európás kémes

Sziasztok!

Két dologgal nem nagyon szeretnék foglalkozni. Az egyik Borkai, bár én is eltöltöttem a magam pár óráját annak a kiderítésével, hogy mégis milyen katamarán lehet a képeken. (Lagoon 450 - kösz Marci!)

A másik pedig az, hogyan hajtanak fejet Kínának a divatmárkák vagy éppen a Blizzard játékstúdió. Igen, a kínai soft power így működik, nagyon nagy témát ér egyszer, nem most két mondatot.

Helyette van egy cikk, amit Twitteren találtam, arról, hogy milyen egy étterem konyháján dolgozni. Tudom, erről el lehetne olvasni tűnt mesterünket, Anthony Bourdaint is, rajta is van a listámon, de egy jó szakácsos blogbejegyzésre mindig vevő vagyok. Pláne, ha ilyen leírások vannak benne:

Guiseppe, or Joe as he liked to be called, was our grill man, a throwback to the substance-abusing pirate days of restaurant kitchens.  He was in his late thirties when I met him in 2001, content to work as a line cook, with an almost citywide reputation as a guy you wanted in your kitchen when shit went sideways, and a guy you wanted next to you in a bar fight.  From the ponytail sticking out of the back of a grease-stained Mets cap, Fu Manchu mustache, and tattoos of his favorite Italian obscenities on the backs of his hands, to the ever present pint bottle of vodka in his back pocket, he was the poster child for a cook who needed an intervention.

Nem mindig igazságos szöveg, benne van a végletekig hajtott szakács dühe is azok iránt, akik miatt változtatni kell egy ételen. Ezek a laktózérzékenyek hogy mernek egyáltalán létezni, merül fel egy ponton. Vagy a pincérek miért panaszkodnak az eleve csak jófejségből nekik főzött ebédre? De végig érthető, hogy talán még az uránbányászás is nagyobb móka, mint étteremben dolgozni, és a szerző mégis érez nem kevés büszkeséget.

Ejrópa

Tamástól kaptam egy remek játékot, európai városneveket kell benne felidézni. Meghatározott cél nincs, de egy pár statisztikát azért ad a játék: hány egymilliónál nagyobb város van még hátra, hány 500 ezres, hány országból mondtunk már legalább egy települést, és hogy Európa lakosságának hány százaléka él az általunk megnevezett helyeken. Egy darabig egyszerű a dolog, az ember beírja Londont, Párizst, Berlint és azt hiszi, hogy eljutott valahová. Aztán kiderül, hogy még mindig sok hiányzik.

És jönnek a heurisztikák. Ahol jártam, ami ismerős a történelemből, ahol van katedrális, ahol autóversenyt rendeznek - pluszpontért, történelmi városok, ahol autóverseny is van! - könyvcímek, gyerekkori emlékek. Az utóbbiakkal együtt pedig megérkezik, a nyelvem hegyén van, de nem tudom kimondani érzés. Remek játék! (30 egymilliós város van meg, 60 félmilliós, hiányzik három ország és Európa lakosságának 82 százaléka. Van még dolgom!)

Ki Zeppelinen száll felé

Időnként rákeresek a Fortepanon a Zeppelin szóra. Tudom, hogy 1931. májusának végén Budapesten járt a Graf Zeppelin léghajó. Jó széllel jöttek tán Friedrichshafenből, ezért egy darabig jaszkariztak még a Balaton felett is, hogy a meghirdetett időre érjenek Budapest felé, ne hamarabb. A gép le is szállt a Weiss Manfréd Művek csepeli repülőterén. A történelmi oldalak nagyrészt mind megírták ezt egyszer-kétszer - pl. Múlt-kor cikk - de a képanyag többnyire ugyanaz ezekben a cikkekben. A Fortepanban viszont megvan a lehetőség, hogy egyszer csak kerüljenek bele eddig ismeretlen Zeppelin képek. És a héten meg is történt!

Esetleges, fotók persze egy olyan jószágról, amit egy 35 vagy 50 milliméteres gyújtótávolságú lencsével amúgy sem nagyon lehet befogni. De ott a Zeppelin, ami eddigre már a náci birodalom egyik propagandaeszköze, szállítja Horthyt és az útról tudósító Karinthyt. Harmincezer ember nézi a léghajó landolását. Most végre vannak róla amatőr felvételek is a kezemben.

Menjünk tovább egy másik városra, ahol szintén jártak Zeppelinek, de nem nagyon örültek neki. Gáspártól kaptam egy cikket Elanor Crow festőről, aki londoni boltk utcafrontjait fesi meg. Mateusz Urbanowicz (R#) stílusa egy kicsit jobban tetszik, de arra is szívesen szánnék egy-két napot, hogy a Crow festményein szereplő üzleteket megkeressem.

Felmelegített mocskosbelgázás

Meséltem már a kedvenc sztorimat, amiben vérgőzös belgák lemészárolják az ENSZ-főtitkárt? Van egy új dokumentumfilm, úgyhogy elmesélem, maximum kétszer halljátok. Na, nem teljesen így történt, ahogy a kérdésben szerepel, de majdnem. Úgy esett, hogy Dag Hammarskjöld főtitkár 1961-ben Kongóba tartott, hogy megpróbálja rendezni a kongói krízis nevű zsoldosháborús, bábállamos, polgárháborús történetet. A krízis azért volt, mert az egykori belga gyarmatból Kongóból - 1908-ig egészen konkrétan királyi tulajdon volt az állam, annak minden hátrányával, utána lett Belga-Kongó - kivált egy Katanga nevű rész, ami gyorsan partnerségi szerződéseket is írt alá belga bányavállalatokkal, meg behúztak egy csomó belga katonai tanácsadót.

A nagyhatalmak nagyrészt hátratett kézzel nézték a dolgokat. Egy ír ENSZ-csapat tűz alá került, róluk szól a The Siege of Jadotville című egész jó Netflixes film. Hammarskjöld DC-6-osát pedig egy felfegyverzett Fouga Magister gyakorlógép lelőtte / rejtélyesen lezuhant. A pilóta személyazonossága nem biztos, de az idén bemutatott Cold Case Hammarskjöld című dokumentumfilm (trailer lent), megtalálni vélte a zsoldost. A film szerint szerint egy, a brit Royal Air Force-ban kiképzett belga zsoldos vezette a gépet. Más kérdés, hogy az Index kritikája szerint a dokumentumfilm sem teljesen komolyan vehető.

Hammarskjöld repülőgépe Észak-Rodéziában zuhant le, ami egy teljesen máshogy problémás hely volt. Kezdésnek azért, mert az meg ex-brit gyarmatnak indult. A konfliktus végjátékában a kongói kormányt egy államcsínnyel megbuktatták - a függetlenségpárti és az kongói krízis megoldásában az amerikai és brit nem után orosz segítségért folyamodó Patrice Lumumba miniszterelnököt megyilkolták és Kassa-Vubu elnököt házi őrizetbe csukták - a helyükre Mobutu Sese Seko Kuku Ngbendu Wa Za Banga (röviden Mobotu) került, aki egy igazi mocskos gyilkos volt, de amerikabarát mocskos gyilkosként hosszú pályát futott be.

A szakma trükkjei

Nem tudok rendes magyar változatot a nagyon jó angol tradecraft szóra, ami egyszerre jelenti a kémmesterség trükkjeit, technológiáját, finom fogásait. Szóval a fojtóhuroktól a hamis életrajzokig, az ügynök megnyugtatásának és a melóba való visszazavarásának finom pszichológiai húzásaitól az információ elrejtésének informatikai módszereiig tart. (Obligát wiki oldal.) Tele van vele az összes kémregény, mert amúgy a “ha látod, felismered” kategóriás dolog.

Ennek ellenére nagyon meglepett, hogy Coleen Rooney brit médiaszemélyiség - és amúgy Wayne Rooney focista felesége - nagyon szép dezinformációs kampányt tervezett és vezetett le, csak hogy megtudja, ki szivárogtat az életéről a bulvárlapokról. Tradecraft volt a javából: letiltott mindenkit az Instagramjáról, csak egy ember láthatta a bejegyzéseit, majd figyelte, mi jelenik meg a bulvárban. Végül pedig tetemre hívta Rebekah Vardyt, aki amúgy szintén focistafeleség, hogy tán abbahagyhatná a szivárogtatást. Nagyon szép, példás művelet, olvasni is jó volt róla.

Képek

Zeppelin - Fortepan / Révay Péter

Zeppelin Raid - Wikimedia Commons / közkincs, brit plakát volt az első világháború alatt

Crown & Cushion - saját

Minox III kémfotógép - Matt Blaze CC-BY-NC-SA / Blaze amúgy is figyelemreméltó figura

Ennyi a hétre!

Ádám