Rakasz #148

gyorshajtós verselős

Sziasztok!

Amikor a heti Rakasz kimegy, akkor gondolkodok el, hogy mi maradt ki, milyen addig bujdosó hiba tűnik fel. Mindig akad valami. Például lassan hónapok óta nézek két cikket, amikből igazából csak egy-egy idézet érdekel engem. De nektek lehet a teljes anyag értékes. Az első Lacanról és az autókról szól, a másik pedig arról, hogy Roald Dahl bizony egy elég szemét ember volt. Igaz, Lacan is, rendes embernek nincs két családja párhuzamosan, egymás elől eltitkolva. De jöjjenek a szövegek.

Hogyan dobta ki Dahl a szerkesztője, miután az levélben hisztizett egy bizonyos típusú ceruzáért.

The publishing history is hilarious, and happy young Dahl readers should not be told that their favourite books (Charlie, The Witches, Fantastic Mr Fox, The BFG) were almost entirely replotted and sometimes rewritten by his various editors, who sweated over his first drafts until such time as his imperious vanity was no longer tolerable. Robert Gottlieb of Knopf finally had to invoke his ‘Fuck-You Principle’, which held that he’d put up with difficult authors only until he could take no more, and then, business or no business, fuck them. The final straw for Gottlieb was an offensive stream of letters from Dahl in England, announcing he was running out of pencils. They were to get him six dozen Dixon Ticonderoga 1388 – 2–5/10 (Medium) and send them airmail. Unable to find the essential pencils, they sent the best they could find, but received a diatribe. Gottlieb cracked. ‘In brief, and as unemotionally as I can state it ... you have behaved to us in a way I can honestly say is unmatched in my experience for overbearingness and utter lack of civility ... unless you start acting civilly to us, there is no possibility of our agreeing to continue to publish you.’ Apparently, everyone at Knopf stood on their desks and cheered as the letter went off.

A másik pedig Lacan, a gyorshajtó témájú.

Lacan’s son-in-law, Jacques-Alain Miller, wrote a biographical text on Lacan and speaks about his intolerance of red lights, how he ran them all the time. Even when Lacan was merely a passenger, if you refused to run a red light, he would get out of the car, walk through the crossing, and have you pick him up on the other side. Apparently, this behavior was a source of great anxiety for his daughter, who had to devise ways to avoid stopping when driving. 

Lacan himself drove fast. Once, he took Martin Heidegger and his wife, Elfride, on a day trip to Chartres to visit the cathedral. Though Heidegger was a hero of his, Lacan continued to drive at his characteristic high speed despite Elfride’s frantic protestations. As the story goes, Lacan was completely silent on the long drive back as he pressed harder and harder on the gas pedal. 

És ha már így belementünk az interjúkba, akkor van még egy érdekes anyag John LeCarréval.

Anyámat egy poénért

Mostanra valószínűleg már tudjátok, hogy a kötött formával meg lehet venni kilóra. Rendes ember azért olvas verset, mert az pengeti a lelkén a húrokat balzsamos szellőkkel, én meg részben azért és úgy, mint a krimit, nézem, hogy kijön-e a metrum, meglesz-e a trükk, összegyűlik-e végül mindenki egy ebédlőben, ahol a költő elmondja mi az utolsó sor. Ez magyarázza azt is, miért az egyik kedvenc versem a Villanelle Sandwiches című webképregény epizód. Nekifutottam amúgy, de fordítson verset az, aki ért hozzá, nem kell, hogy én legyilkoljam.

Teljes kiőrlésű rozskenyér pirítva
Vastag sonkaszelet mézfénnyel csillanó
Két levél saláta frissiben szakítva

Aranyló pisztránghal a hekkestől hozva
Öbölvíztől nedves friss fésűkagyló
Teljes kiőrlésű rozskenyér pirítva (…)

Úgyis arról akartam inkább írni, hogy a tavaly megjelent, előbb ünnepelt, aztán megköpködött új angol Odüsszeia fordítást jegyző Emily Wilson unatkozott, ezért a mű pár pillanatát megírta limerickben. Zárójel: közkeletű bölcsesség ugye, hogy limerickből három fajta van. Az első, amit el lehet mondani nők és papok társaságában, a második, amit nők előtt nem, de papok előtt még el lehet mondani, és végül van a limerick. Na Wilson limerickjei az első kategóriába tartoznak. De aztán beszálltak mások is a verselésben, és ott már akadtak zaftosabb darabok. (Angolul nem beszélő honfitársaink kedvéért ebből is legyilkoltam egyet. Na ilyen azért nem lesz gyakran.)

Meztelen sodródott a partra
Izgalmát nem nagyon takarta
A mosás elfeledve
Hancúr lett helyette
A hercegnő is így akarta

Továbbkattintgatni például erre lehet: limerik.hu. De persze küldhettek is, különösen ha odüsszeiás, vagy egye fene íliászos.

Technológia

A technológiakritika szerintem őrülten fontos. Ha másért nem, azért mindenképpen, mert a tech nem szeret (nincs ideje, nincs kedve) belegondolni abba, milyen társadalmi hatások okozója. Ez utóbbit már nem csak az aktivista lapok feszegetik, hanem mondjuk a forradalmárkodó baloldalisággal nehezen megvádolható Financial Times is. Ráadásul ott az az Adam LeBor, akinek az autokrácia felé forduló Magyarországról szóló regényét elég nehezen fogadtam öt-hat éve. Aztán kiderült, hogy igaza lett, még ha ettől a regény nem is lesz jobb.

LeBor cikke a retorika mesterműve. Nem mondom, hogy nem dob fel valid dolgokat, de azért az iPhone és a kognitív/megfigyelés kapitalizmus összefésüléséhez a Stasival több kell, mint valid dolgok. (Azt persze tudjuk, hogy az Apple által nagy hangon emlegetett magánszféra védelme egészen a kínai határig igaz.) Ráadásul megoldásként a butatelefonra váltást vagy legalább a digitális magánszféra védelmét biztosító funkciók átfutását javasolja. Pedig természetesebb, de az államba/hatalomba vetett bizalmat feltételező lépés, hogy állj össze emberekkel és cseszegessétek az EU-t addig, amíg nem teszi alappá az átlátható adatkezelést, bünteti szénné az ezt megszegőket, azaz úgy viselkedik, ahogy választóként elvárjuk.

Ennyire pedig nem kéne alulbecsülni az akaratot a megfigyelésre. Vannak úgy ahogy megfelelő rendszerek - őrületesen sok múlik az adatbázison, amin betanították - és politikai akarat az alkalmazásukra.

Pajzsot használni?

A múltheti levélből kimaradt Titkos Földalatti Bálint videója arról, milyen módokon nyilvánul meg a hazai játékstreaming homfóbiája. Azt fogadjuk el ténynek, hogy a magyar nyelvű Twitch homofób. Ráadásul a férfiasság megnyilvánulási módjait kereső tinikhez szól. Atom fontos, hogy erről szó legyen.

Erről jut eszembe - játékok, de másként - a héten a G7-ben lesz cikkem arról, hogy különböző kínai vállalatok milyen mélyen vásárolták be magukat a nagyobb játékcégekbe. A múltheti Narancsban pedig volt egy írás arról, hogy lehallgatnak-e a nagy techcégek, ha asszisztens eszközöket (Google Home, Amazon Echo satöbbi) rakunk a lakásba. (Röviden: igen, de nem azért, amiért gondolják.) Illetve leadtam egy másik MI-s magyarázós cikket arról, hogy miért van értelme programok kapcsán rasszizmusról beszélni. Két-három hét múlva meg is jelenik majd.

Rakenroll

Nóvé Soma és társai Mordái nevű projektjéről már esett szó (R#113). Kicsit Tom Cora and The Ex-esen hangzó - szakértőbb ismerősöm, a Gombapresszó műsorvezetője, Rakusz Tamás szerint meg The Thing-esen szóló - zenekar népdalokat dolgoz fel freejazzesen, karcosan és zúzósan.

Jó tíz éve voltam egymás után két Watcha Clan koncerten is, átlag évente rákeresek, hátha van tőlük valami új. És négy év szünet után egyszer csak megjelent egy dal. Az ilyen kis költségvetésű autót észszerűtlen irányokban tuningolós zenéket - vagy bármit, ami jó ahhoz, hogy egy panel árnyékában lógjon az embere szombat délután - tudom szeretni.

Ha már autók. Ismeritek a GM Firebird III nevű kocsit? Ha nem, az sem baj, nem voltak vele tele az utak. Nem csak itt a Wartburgok és Skodák földjén, hanem Amerikában sem. Ez volt a General Motors gázturbinás, joystickkal irányított jövőautója a hozzá illő buborék tetővel. Természetesen önvezető is volt, a sofőr belőtte a tempomatot, kiengedte az érzékelőit, és követte az útba ágyazott drót keltette mezőt. (Volt amúgy négyes Firebird is. Az úgy néz ki, mint James Bond csónakja.)

Az igazság térdkalácsának ellövése

A hét kérdése a következő: melyik a kínosabb, hogy a New York Times Schmidt Máriától közölt egy véleménycikket, amelyben a nemzet történésze a populizmus mellett érvel. Vagy az, hogy ugyanaznap a Wall Street Journal közölte Erdogan török elnök véleménycikkét arról, miért kell fossá lőni a kurdokat. Közben pedig itthon a MÚOSZ kitalálta, hogy úgy lesz megint jó magyar sajtó, ha az önkormányzatok összedobják rá a pénzt, majd nem akarnak beleszólni. A HVG meg muszlimozott egy szép nagyot. Miért nem lettem a halászok detektívje?!

Képek

A Citroen DS szemei - saját

Stati “mecset”, lehallgatóközpont a Harz-hegységben - Frank Hebestreit CC-BY-SA

Ennyi a hétre!

Ádám