Rakasz #16

Heterotópiás

Sziasztok!

Három-négy 95 százalékban kész dolog között pattogok, ilyenkor keres az ember valami ötödik dolgot, aminek a befejezésével eldöntheti az első dominót. Ezen a héten a szombati reggelihez már megjön a hírlevél!

Van rögtön egy Matt Webb interjú! Webbet több dolog miatt is szeretjük. Egyrészt ex-Berg dizájnstúdiós a figura, a Berg pedig nagyon érdekes, de sajnos viszonylag piacképtelen dolgokat csinált. Mondták például azt, hogy a mosógépeknek lehetne értelmes műszerfaluk, vagy hogy igazán küldözgethetnénk egymásnak szmájlikat meg minden szirszart apró hőnyomtatókra. Másrészt pedig ő csinálta meg a twitterezős, közösségi szerkesztésű könyvautomatát, a Machine Supplyt, és a 5.9 billion nevű twitterbotot is, ami megmondja, milyen messze jutott a Földtől a fénysugár, ami a születésünkkor indult innen.

Játszásiból

Anno lemaradtam Robert Yang - ő csinálta azokat a kísérleti melegszimulátorokat, amikről biztos hallottatok -  lövöldözős játékokról és modolásról szóló cikksorozatáról, de most bepótoltam. Érdekes a műfajt a birtokba vehetőség felől nézni.

Szerintem már rájöttetek, hogy a kedvenc új leletem az interneten Darran Anderson. Most épp arról írt három készülő videojáték - Home Free, HK Project, Lost Ember - hogy milyen perspektívát nyit meg, ha nem emberi karakterekkel fedezünk fel emberléptékű helyeket. Azért kérdés ez, mert szerinte a legtöbb játékban átlagos észlelési képességekkel rendelkező emberként veszünk részt. Nem tudjuk meg, milyen vaknak lenni a Skyrimben vagy agorafóbiásnak a Mirror's Edge-ben. (És belengeti a jónak tűnő Heterotopias zine-t is.)

Érdekes a lépték kérdése, régi gondolatkísérletek kötődnek hozzá. A babszáron felkúszó Jack, az óriások közé keveredő János vitéz, a küklopszok között járó Odüsszeusz ugyanazzal a helyzettel szembesülnek. (És persze Lovecraft hősei is.) Meg amúgy az akadálypályára bezavart robotokkal 2012 és 2015 között megrendezett verseny is erről szólt - természetesen katonai pénzből-, akiket azért kell ember formájúra tervezni, mert a világon minden hozzánk van alakítva. (Apropó: azt hiszem ez a legmadmaxebb önvezető autós kép, amit le lehet desztillálni.)

Majd pont a ruha ne lenne technológia

Startból gyanús minden lap, ahol külön think pieces nevű rovat van, de mégiscsak sneakerkultúra és William Gibson egy cikkben: Meet the creative minds behind the Nikelab x Acronym collaboration. Ráadásul szerepelnek olyan kifejezések benne, mint "satisfyingly attitudinal urban technical menswear".

A technológiai szektor és a divat viszonya egy ideje érdekes. A Google most épp a H&M-mel csinál közösen a vásárlók adatai alapján testre szabott ruhákat. (Érdekes belegondolni, hogy a cég előző próbálkozása, a Glass mennyire máshogy állt a divathoz, és mekkorát bukott részben emiatt.) A szövegben az összes nagy varázsszó - adat, algoritmus, olcsóság - nehéz kibogozni, hogy mi is lesz ebből. 

Izgalmasabb és szimpatikusabb is az Unmade - Knyttan néven kezdték az ipart, ha esetleg az érdekesebb - akik ipari kötőgépeket alakítanak-gondolnak-programoznak úgy át, hogy kis szériás, egyedi gyártásra. Legalább a tavaly nyári Loose Threads adást érdemes meghallgatni velük. És ha már a régi, de kötelező tartalmaknál járunk, egy-két Abe Burmeister előadást is érdemes berakni főzéshez. A cége, az Outlier technikai anyagokból - ez a szakadásálló, kilencven éves Cordurától az újabb és izgalmasabb textilekig terjed - készít utcai viseletet.

Hic sunt leones

És még mindig divat! Twitteren jött szembe egy kép Dennis Basso 2017-es őszi kollekciójának bemutatójáról, amin egy régi térképmintát idéző ruha volt. A fotósorozatot végignézve még van pár térképes, szélrózsás darab, de nem ez a meghatározó eleme ruháknak. Bezzeg, amikor a Chanel robotosat játszik, akkor minden robotos. Nna de a térképes ruha azért érdekes, mert olyan király dolgokat idéz meg, mint a világháborúban a pilótáknak adott selyem térkép. Ez nem légi navigációra szolgált, hanem kényszerleszállás esetén a szökést segítette. Az Ebayen tízezer forint körüli áron lehet látni példányokat, vagy persze ötven font az IWM múzeumi boltjában a másolat.

A városok irodalmi megjelenéséről egyszer már volt szó a Rakaszban. Arról a részéről, hogy milyen szövegek - és most legyen szöveg az Assassin's Creed videojáték és a kiegészítői is - ismertetnek meg helyekkel. Juteszembe AC, egyszer az egri várban ültem a falon valami Kaláka fesztiválos koncert alatt, és néztem, ahogy két gyerek futkározik a falon. Marhára nem egricsillagosat játszottak, és ezt onnan tudom, hogy amikor az egyik magasabb ponton megálltak, azt mondta az egyik, hogy "most szinkronizálok". Azaz hogy megszerzi a térképet. Itt a videó hozzá, egyszerűbb, mint körbeírni. Azt hiszem elkalandoztam. Pedig csak azt akartam mondani, hogy az Atlas Obscurán van egy jó cikk az irodalmi és a valós London összevetéséről. Mennyire érdekes irány már ez a bölcsészetnek! 

Én is úgy kaptam

James Burke amiatt lett a kedvenc ismeretterjesztőm, hogy el tudja magyarázni egyórás adásokban, hogyan következett az ír földmérés problémáiból kétszáz évvel később a mozi. A műsorát, a Connectionst, ma is simán érdemes letölteni. Ezt az élményt adja a Epoch Times cikke a hangversenytermekről, akusztikai tervezésről és kevésbé zajos metróállomásokról.

Kína Taobao falvairól, azaz olyan településekről, ahol a kínai vaterán eladott vackokat gyártják, a Quartz írt cikket. Eleve érdekes, hogy úgy tűnik, mintha nem az Etsy-jellegű kézműves dologra mentek volna rá, hanem a maszekolós kisiparra. Kézműves szappan helyett, kézműves pókembermaszk. 

A Twitterről esett be egy egész ügyes elemzés a Ghost In The Shell tereiről.

Ennyi a hétre. Jó reggelt!

Ádám