Rakasz #160

a mi tengerünk és mások szemete

Sziasztok!

Még múlt héten találtam a rezisztencializmust, ami egyrészt egy rém intellektuális poén, amit az egzisztencializmus rovására sütöttek el. Persze az egzisztencializmust könnyű cikizni, még Kányádi Sándor is megtette a Fától fáigban. Ettől még az a gondolat, hogy “a dolgok ellenünk vannak” nem rossz. Lehet, hogy eredetileg poénnak indult, de most, a platformgazdaság korában komolyan is lehet venni.

Előzménye, vagy párhuzamos megállapítás a kémregényekben és talán valódi kémtevékenység közben csiszolódott moszkvai szabályok (ld. moscow rules) egyike-másika. Kezdve rögtön azzal, amivel bármely technológus egyet fog érteni:

A technológia mindig cserben fog hagyni.

Errata et corrigenda

A rovatot a Végtelenség Fiaitól nyúltam, de szóval helytelenül állítottam. Először is Gáspár szólt, hogy

Tisztelt főszerkesztő úr, valótlanul állítja hogy a játék a Midnight Racing. A londoni autóversenyes játék a Midtown Madness 2. A helyreigazítást 8 napon belül kérem leközölni. Maradok alázatos szolgája, g

Aztán Ferenc jelezte, hogy két levéllel ezelőtt hibát vétettem az elemi matekban, Gergő pedig még ezen is túlmutató módon pontosított:

Még 19 éve hátravan annak az órának, mert a Flickr az USA-ban van, és ott publikálástól 95 év az 1925 és 1977 között publikált művek védelmi ideje. De ha tényleg nem sikerül kideríteni, hogy ki volt a fotós, akkor 120. :-/

Szerencsére a gyakorlatban nem nagyon figyel erre senki. De például a szabályokat proaktívan betartó Wikipédiánál sok kellemetlenséget okoz.

Apropó Végtelenség Fiai

Szerintem nem fényeztem még eleget őket. Ez egy podkaszt, amit két Rimaszombat-környéki református lelkész - az egyik mellette fotós, a másik mellette hangmérnök - csinál. Vannak benne csinos gömörizmusok, és a srácokat is könnyű nagyon szeretni. Na náluk hallottam a héten a szlovák himnusz acapella verzióját.

Ha ismerős a hang, akkor az azért lehet, mert az énekesnő korábban a Kicsi Hang énekeltverses együttesben volt. Akiktől pedig legalább ezt a középkori Franciaország és Jamaica határáról gyűjtött, amúgy csinos félreértésen alapuló dalt illik ismerni.

Hogy mi a félreértés? A vessző helye. Mégse mindegy, hogy “nincs nő, nincs sírás” vagy “ne sírj, asszony, ne sírj”! És hát a Marley dal refrénjének csak az a harmadik sora, hogy

'Ere, little darlin', don't shed no tears

Azaz “gyere, kicsim, ne sírj”. Nem férfihimnusz ez. Ettől teljesen függetlenül a Kicsi Hang dala remek. Villon amúgy is hálás téma. (Ugye a Kaláka Villon lemezét mindenki végig tudja énekelni álmából felkeltve?)

Templomok betonból és sátortetőből

Már véges sok olvasó is - 427-en vagyunk momentán - sokkal okosabb, mint egy újságíró. Remek huszadik századi templomokat kaptam.

Köszönöm a javaslatokat Daninak, Csabának, Lajosnak, Lacinak és Vincének.

A jövő, amit megígértek

Megjött a postán az új Gibson regény. Valahogy kimaradt az előrendelése, de jobban jártam, mert Gáspár barátom talált dedikált példányokat Londonban. Leginkább Gibsonból, meg az őt követő cyberpunkból szakdolgoztam annó, azóta meg jobban értem, hogy miről kellett volna írnom. Meg persze az is történt, hogy lassan beköltöztünk annak a jövőnek egy nagyon ismerős előképébe. Vagy persze, ami még zavaróbb, a Transmetropolitan jövőjébe. (Mivel idén az utóbbi megjelenik magyarul is végre, arról még lesz szó.)

Ilyen például az, hogy Simon Weckert egy gurulós utánfutóba, bepakolt 95 telefont. A hír körbefutott a sajtó, valószínűleg találkoztatok vele, de fontos, és a Rakasz részben az én kihelyezett memóriám is. Aki tudja fejből, addig a szóig ugorjon, hogy apropó.

Mindegyik telefonon a Google Maps futott navigációs módban. Majd Weckert végighúzta a kocsiját egy utcán. És mivel a Google rendszere észlelte, hogy 95 telefon nagyon lassan halad egy utcán, tehát ott dugó lehet, és emiatt a Maps navigációs módjában vörössel jelölte az utcát. Ennyi kell ahhoz, hogy az ember megmérgezze az adatbázist, amiből a navigációs algoritmus dolgozik. Az összes nagy adatbázisra ráeresztett, következtetéseket levonó, szabályokat felállító - párásztosan mesterséges intelligencia - megoldásnak az a nagy kérdése, hogy mennyire egyszerű úgy átverni, hogy feltűnően rosszul működjön.

“A Panther Modernek négy percet hagytak arra, hogy első lépésük kifejtse hatását, majd beadagolták a félrevezető információ második, gondosan előkészített részét.” (William Gibson: Neurománc, ford. Ajkay Örkény)

Ez egy nagyon mai és egyben nagyon gibsoni gondolat. Egy olyan komplex rendszert, mint a felhasználók telefonjának mozgása alapján történő dugódetekció nehéz lecserélni. Kiismerni és kijátszani viszont lehet. Mindenki látott filmet, amiben a jó vagy a rosszfiúk átvették az uralmat egy város közlekedési lámpákat irányító rendszere felett, és úgy csináltak kalamajkát - remek szó! - vagy úgy tisztították meg az utat maguk előtt. Erre mutatott sokkal elegánsabb módot Weckert. Úgyis mindenki GPS után vezet, aki pedig nem, azt majd akadályozza a tömeg, aki a Waze után megy.

Apropó technológia, a jómúltkorában a Pátria Rádiónak, ami a szlovák közszolgálati rádió magyar adása, meséltem el egy reggeli tíz percben, mi a helyzet az arcfelismeréssel. Az EU most épp nekifeszül, mert az arcfelismerés egy jól körülírható technológia. Viszont Schneier nagyon helyesen azt írta, hogy hülyeség kiszálazni az egyik technológiát, és az ellen tiltakozni. Az igazi célpont a pervazív adatgyűjtésre épülő rendszer. Még akkor is, ha a restség arra sarkallja az embert, hogy elhiggye, hogy ez amúgy tök oké, és majd a piac láthatatlan keze megoldja. Ilyesmi a helyzet a Weckert által megtalált réssel is: ezek a rendszerek a felhasználóktól rendelkeznek adatokkal, nagyot változik a modell, ha a felhasználók valódiságát és szándékait el kell bírálni.

Gibson máshogy

Azt hiszem, a hajóbontókról már mindenki tud. Ha valaki esetleg nem, akkor a sztori nagyon röviden: az indiai Alangban vagy a bangladeshi Chittagongban egy csomó munkás bont hajókat. Beparkolják oda a kiszolgált konténerhajókat, tankereket, majd a helyiek egyszerű eszközökkel szétbontják őket. Igen, ez marhára környezetszennyező, a munkások egészségének sem tesz jót.

Az Atlas Obscurán bukkantam rá arra, hogy Alangban bolt is van a hajókról begyűjtött cuccokból. Ha voltatok már német lomolós piacon, el tudjátok képzelni. Ott a jó minőségű Samsung hajós ventilátor, a remek Maersk fajansz, Mitsubishi Heavy Industries kés-kanál-villa, hát csak jobb, mint amit helyben lehet kapni. Az, hogy erről az Atlas Obscura ír már magában is gibsoni. De képzeljük csak el, hogy innen elindulva milyen utat tud bejárni, hogy a végén valaki megvegye több száz euróért a loftlakásába. Pont úgy, mint ezeket az NDK-s ipari lámpákat.

Kié a mi tengerünk?

Ecótól manapság az Ur-fascism szöveget szokás elővenni, ezt én is megtettem korábban (R#01), de vannak más írásai is, amik arról szólnak, hogy milyen volt kisgyereknek lenni Mussolini Olaszországában. Sajó Tamás a Wangfolyón arról ír, hogyan lehet megkopott, de még látható fasiszta feliratokat találni Olaszországban, és miket jelentenek ezek. Tamás az az ember, akinek a blogját kötelessége archiválni a nemzeti könyvtárnak. Tudom, hogy nem mindenki szereti, viszont nem lehet nem elismerni azt a tudást, ami egy-egy ilyen blogposztba beleszalad. Innen lehet tudni, hogy Mussolini egy ismert beszédében azt mondta, hogy

„Olaszország olyan sziget, amelyet a Földközi-tenger ölel körbe. Míg mások számára a Földközi-tenger útvonal, nekünk, olaszoknak maga az élet.”

Aki gyerekkorában olvasott Dékány Andrást, és tudom mindig ide megyek vissza, mert alapszöveg, tudja, hogy nem így van. A Földközi-tenger, amit a rómaiak is Mare Nostrumnak, azaz mi tengerünknek neveztek, sokkal több népé. Kezdve rögtön az arabokkal. Ha másért nem, ezért mindenképp gyanúsnak kell tekinteni minden törekvést, ami magának vindikálja a Földközi-tengert. A mostani migránsparában ezt épp az olaszok csinálják az Operation Mare Nostrum keretében.

Ide tartozik, a 2020-as évben Rijeka/Fiume Európa egyik kulturális fővárosa. Ha bárkinek apropóra lenne szüksége a meglátogatására.

Olvasnivaló

A Tor.com-on gyakran jelennek meg érdekes novellák. (Itt vannak a tavalyiak egy ingyenes ekönyvben.) Persze a Tor.com egy olyan kiadó oldala, ami komolyan veszi azt, hogy nem csak azt lehet kirakni az oldalra, hogy X szerző Y regénye megjelent. Most éppen Garth Nix varázslós, Sherlock Holmes-os, szellemirtókos, Arthur királyos írása, ami tök ügyes. Novellának is működik, de ha lenne folytatása, szaladnék a Bookdepositoryra megrendelni.

A NAT körüli vitába nem másznék bele, hosszú, bonyolult, egy csomó érdekes kérdés nincs feltéve. Viszont ha már Choli Daróczi József bekerült a tananyagba, akkor rákerestem, hogy legalább azt el tudjam mondani, hogy maroknyi versét olvastam. Restellem, de teljesen kimaradt eddig. És hát találtam ezt:

A megbélyegzett

E kerke vorbengi

Kenyérsirató esteken,
mikor a macskák holdat lopni jártak,
a fal tövébe kuporodva
soroltuk egymásnak
félig kitalált álmainkat,
jól kicifrázva, hosszan, sóváran
(jó álomfejtő suhanc nem volt közöttünk).
Tréfát űztünk a szegénységből,
keserű szájjal trágárkodtunk,
csámcsogtunk száraz torokkal,
kegyetlenül.
Ha meguntuk egymás álmait,
Seherezádénk, a púpos Vak Kucsi
meséit hallgattuk félálomra dőlve.
Szavára ültünk,
fényes ruhában hasítottuk az eget,
kényesen.
És jött a reggel!
Lábszárunkra zuhant a vályoggödör,
csillogó bogárhátunkra szakadt.
A perzselő nap tarkónkra csapott,
harangzúgást toborzott körénk
nem jött az ebéd!
Szeretőnk mellettünk vágta a sarat,
ő sem ismerte a konyhaillatot;
hideg sóhaját csak éjjel hallatta,
mikor már a mese is valósággá vált.

Azóta két kötet elindult felém két antikváriumból. Én pedig elkezdtem megkeresni egy Csoóri Sándor verset, amit lassan tizenöt éve nem találok, két szóra emlékszem belőle, és valószínűleg azokra is rosszul. Na, a valószínűleg igazolódott. Vagy a rag vagy a szóösszetétel nem volt jó, mindenesetre az emlékemből nem lehetett csak úgy megtalálni a szöveget. Viszont mivel a Digitális Irodalmi Akadémiára felkerült a Csoóri összes, ezért végül töredékekkel dolgozva meglett. El is rakom ide.

Valaki súgja

Valaki súgja, menj oda,
szánkón, repülő kövön érj oda,
fölkantározott késen érj oda
s ha nincs út: te légy az út oda,
mert nélküled csak bűn van ott s csoda,
elfajzott pincefényben átmetszett torkú fa,
zabáló, nyári istenek helyén a gyönyör romhalmaza,
sebhely-királyság, csönd, rémisztő hidrogén hava,
sejtrobbanás az agyban, a szív-Hirosima
fölötti űrben cementláng pernyéje, pora,
valaki súgja, menj oda,
szánkón, repülő kövön érj oda.

Ökobio

Már mondtam, hogy James Wong a legkevéssé védett nemzeti kincse a briteknek. Ő az a botanikus, aki az összes közszájon forgó táplálkozási, mezőgazdasági és kapcsolódó hülyeséggel hajlandó foglalkozni. A Koh-i-Noor ehhez képest csak ül a vitrinjében.

Múlt héten Wong azzal hadakozott, hogy 1, csak hatvan aratása lenne hátra a földnek 2, a modern termények sokkal több cukrot tartalmaznak 3, a modern termények sokkal kevésbé táplálóak. Most abba ne menjünk bele, hogy a 2. és a 3. amúgy ellentmond egymásnak. Volt egy negyedik téma is, hogy a brit vidék valamilyen módon önfenntartó tudna lenni. Ez önmagában is olyasmi, amin érdemes elgondolkodni. Legalább egy szalvéta sarkán végzett számítás erejéig. Mit termelünk, mennyit, szárazságtűrő-e, satöbbi. Ugyanitt illik megvizsgálni, hogy a GMO elleni kiállásunk mit jelent. Ebbe valamikor bele kell olvassam magam, vannak benne nagyon nyugtalanító, pusztuljanak el mások irányba vivő kanyarok is a zöld gondolatban.

Képek

Transmetropolitan képkocka falnyira nagyítva Brightonban - Jeremy Keith // CC-BY

Megzavarhatatlan navigációs eszköz - Joe Lodge // CC-BY

Hajóbontás Chittagongban (az egész sorozata jó!) - Naquib Hossain // CC-BY-SA

Tito jachtja a Galeb, még felújítás előtt - saját // CC-BY-amúgy

Ennyi a hétre.

Ádám