Rakasz #18

Halo!

A világgal közismerten egy csomó probléma van. Például a kurdok elkezdték a jezidiket lőni, most hogy az ISIS kicsit kikerült a képből. De a legkomolyabb gond mégis az, hogy bármikor átveheti a világ feletti uralmat egy rosszindulatú mesterséges intelligencia. Ezt nem én mondom, hanem azok a fagyasztás, MI, transzhumanizmus és technológiahívők, akikkel Mark O'Connell interjúzott. O'Connell egy érdekes jelenséget ír le, a mágikus racionalizmust, ami szerint a racionalizmus és a technológia korlátlan alkalmazásával minden megoldható. Volt az a hazugság, hogy az internet a jólétet és a demokráciát hozza el mindenhová, ahol megjelenik a drót. Ez is ilyesmi, csak jóval veszélyesebb.

Jevgenyij Morozov írt egy időben elég sokat a technológiai szolucionizmusról. Ha előképet kerestek, őt lehet még olvasni. Aki elmélet helyett Kurdisztánról és a jezidiekről olvasna, annak jó hír, hogy Rukmini Callimachi a helyszínen van és tudósít

Let's talk about demokrácia

A Foreign Affairsben jelent meg egy hosszú esszé arról, hogy az adat nem tudás, a szakértőkbe vetett hit elszublimálása miért veszélyes Amerikára (meg amúgy bárki másra is), mi az a Dunning-Kruger-jelenség. A lap oldalán csak előfizetéssel elérhető a cikk, de ezen a kedves tartalomlopós oldalon fent van végig. Az elitfétisről még el lehet utána beszélgetni, meg a kritika megfogalmazásának módjairól, de az is hétszentség, hogy teljesen tájékozatlan emberekkel nem szórakoztató vitatkozni. (Apropó vita: ugye tudjátok, hogy ha nyomtok egy replyt a hírlevélre, azt megkapom, ugye?)

Mellékszál: általában véve élvezem a pezsgést, ami a Momentum körül van, mintha sikerülne nekik vitákat indítani. Viszont az meglepett, hogy egy rájuk reflektáló cikkben mintha összekeverték volna a HVG Kapitalizmus blogjában az ellenséges információs kampányt és az álhíreket a szólásszabadság alatt tárgyalták. Kicsit olyan, mintha Kelet-Ukrajnában sétáló zöld ruhás embereket a turizmus alá könyvelnénk el.

Kezdetben volt a vas

Egy Hacker News - aki nem ismerné, ez nem informatikai biztonsági akármi, hanem a Y Combinator jónevű kaliforniai startupnevelde közösségi híroldala - beszélgetés miatt indultam el Bloomberg Terminal után. A topikot elindító kérdés a tipikus 'semmit sem tudok, de véleményem van' mintát követte, amit fentebb a Foreign Affairs cikk kapcsán már érintettünk. A kommentelők viszont voltak annyira jó fejek, hogy elkezdték elmagyarázni, mégis mi is a terminál.

Amikor olvasni kezdtem, akkor felületes alaptudással rendelkeztem, mert a Newsroom miatt, ami egy időben a kedvenc tündérmesém volt, egyszer már rákerestem, hogy mi is az a célhardver, ami elé beültették Olivia Munnt. Na ehhez képest csodák derültek ki. Röviden összefoglalva: régen bérelt vonalra akasztott, saját grafikus felülettel, egyedi billentyűkombinációkkal rendelkező adatbázis-szolgáltatás volt, amivel mindent el lehetett érni, ami a pénzügy területén dolgozók számára érdekes lehet. A fejlesztés nem állt meg, ma már interneten keresztül is el lehet érni, de az ár és az adatok minősége viszont maradt. Kiderült, hogy meg lehet nézni az összes teherhajót helyét majdnem valós időben, árfolyamokat, aprólékos ellátási láncokat, de van benne periódusos rendszer, gazdagember chat, minden. Ami különösen érdekes az a pénzemberek vaterája, ami POSH néven fut, itt lehet kicsit használt Rolls Royce-ot venni ár alatt, ha a gazdáját áthelyezték egy másik gazdasági központba.

Végre egy kis beton

Poénból küldtem át egy barátomnak ezt a brutális mennyiségű betonból készült kicsit erődszerű, felvonóhíddal is rendelkező minimalista házat. Viszont mivel nem hagy nyugodni, hogy tetszik-e vagy sem, hogy pofátlanul burzsuj-e vagy csak finom jómódot és egy saját tulajdonú dombot feltételez, ezért megkapjátok ti is. Abban biztos vagyok, hogy azzal, hogy a ház úgy bunkerszerű, hogy nem tűnik annak, nem feltételezzük, hogy a legelső beépített szekrényben shotgun van és piros töltények ezerszámra, valamit nagyon ügyesen csinál. Szinte biztos, hogy nem akarnék benne élni, de elgondolkodtató, a fene egye meg.

Találtam brutalista London térképet, aminek ugye bérelt helye van a Rakaszban. Ugyanitt van brutalista Washington, brutalista Párizs, konstruktivista Moszkva, art deco London. És darabja csak nyolc font, aki szereti a térképeket és a fenti városok valamelyikébe készül, szerintem nem tagadhatja meg magától őket. Vacak, az eltévedést nagyban elősegítő Budapest térképekből komoly gyűjteményem van, jót viszont nem nagyon tudok. Egyszer még lehet egy szabadfogású előadás abban, hogy a Style Walk, a Desing Week vagy a Budapest100 térképen könnyebb-e elveszni. Mindhárom fehér alapon fekete/szürke, mert a dizájn fontosabb volt a funkciónál.

Listaoldalon listacikk, de mivel a brit high-tech építészetről szól, ráadásul olyan épületekről, amiket akár meg is lehetne nézni, itt a link. 

Amelyben eladok nektek még két embert a Twitterről

Deb Chachra alapvetően azt hiszem anyagmérnök, de annyira sok mindent csinál mellette, hogy ember legyen, aki fel tudja sorolni. Most amúgy épp Londonban van, ha járok arra májusban, aminek van némi esélye, megpróbálok összefutni vele. Na de vissza a témához: ezen a héten írta Saint-Simonianismről, ami egy politikai filozófia, amely szerint az iparosítás az emberek egyenlőségét és a testvéri szeretetet fogja elhozni. 

Also, apparently Saint-Simon’s disciples adopted the slogan, “Everything through steam and electricity,” which I kind of want on a t-shirt.

- írta Twitteren. Azóta a pólón gondolkodok, meg céges mottókon.

Az ilyenek mellett írja a Metafoundry hírlevelet, és volt még neki a Situated Systems projektje, ami az informatika előtti ipari, hadiipari Szilícium-völgy történetéről szólt. Grátisz itt egy interjú is vele.

Sarah Jeongot pedig már ajánlottam a könyve miatt, de most az Elon Musk őrületes alagutakkal akarja megoldani a forgalmi dugókat várostervezés helyett sztori után volt egy-két remek meglátása. Kezdve azzal, hogy a Szilícium-völgy rá van kattanva azokra a problémákra, amelyeket jobb közművekkel meg lehetne oldani. Közművesítés helyett viszont moonshotokat találnak ki, mert az jobban néz ki, libertáriusabb, fene tudja. Ha már itt járunk, megvan a szexibb szó a közműre, infrastruktúra. Abban nincs benne a köz.

Majdnem fikció

Múlt héten még nevethettünk a Nike forradalmat csinál novellán - bár fenntartom, hogy az utolsó mondat miatt ütött, mint a kalapács - de a héten szembejött egy cikk a 8 Percenten, amiben egy üzleti döntéshozó mesél arról, hogyan világosodott meg egy karib-tengeri magánszigeten arról, hogy az üzletemberek váltják meg a világot. Továbbá, hogy az aktivizmus az új szex, ami eladja a terméket. A cikk végéig reméltem, hogy paródia, de semmi nem utal erre.(És akkor ezzel nagyjából el is helyeztem magam a kis állam - nem annyira kis állam csúszkán.)

Egy egészen kis politika. Laurie Penny remekül ír arról, mi vezetett Milo Yiannopulos bukásához és úgy általában mi a magyarázata annak, amit felépített. @Immolations viszont arról ír, hogy ez az egész osztály kérdése. Ha Milo vagy Spencer nem jártak volna remek iskolákba, nem öltöznének kifogástalan ízléssel, nem sírna le róluk, hogy az elithez tartoznak, a második mondatuk után rájuk borította volna valaki az asztalt.

Van még féltucatnyi link, de már így is ez a leghosszabb Rakasz. Spajzolok inkább a 15-és hétre, úgyis a nyakunkon van.

Ennyi mostanra.

Á