Rakasz #19

Helló!

You're on the global frequency! Emlékeztek arra a képregényre? 2002-ben kezdődött, tizenkét részből állt, mindegyiknek más volt a rajzolója, mindet Warren Ellis írta, és egy változatos szakértőket műholdas telefonon összekötő globális problémamegoldó kommandóról szól. Poszt-9/11 mű, de nagyon nem tűnik annak. A mai napig jó olvasni, de furcsa a hidegháború ilyen-olyan maradványairól, ráadásul fizikai dolgoktól tartani. Azért, ha kimaradt, vagy most, vagy a hosszúhétvégésíthető jövő héten nézzetek rá. (Ellis mai világról szóló írása a Normal, de azt biztos olvastátok. Ha nem, itt ajánlom.)

Több mindenről eszembe jutott, hogy le kellene venni a polcról a Global Frequencyt. Leginkább arról, amit kirakott a Wikileaks a CIA célzott támadásra használható szoftvereiről a netre, és ahogy azt a sajtó nagy része a Wikileaks narratíváját átvéve továbbadta. Legalább érdemes hozzáolvasni Max Boot cikkét a Foreign Policyn arról, hogyan tolja a Trump adminisztráció szekerét a Wikileaks. Meg figyelni, hogy éppen mit mond Zeynep Tufekci, aki iszonyatosan meg tudja őrizni a hidegvérét ilyen esetekben.

Megint írt az Ex Urbe

In fact there are few thinkers ever in history who were so universally feared and hated–it’s only a slight exaggeration to say that for the two decades after the publication of Leviathan, the sole goal of western European philosophy was to find some way to refute Thomas Hobbes WITHOUT (here’s the tricky part) undermining Bacon. Because Bacon was light, hope, progress, the promise of a better future, and Hobbes was THE BEST wielder of Bacon’s techniques.

Erre tovább. Nem mintha nem lenne mit olvasnom - majd mesélek, ha végeztem vele - de ettől kedvem lett levenni a polcról a közel olvashatatlan Baroque Cycle-t. Ezek a figurák mozognak benne, akiknek amúgy is regény volt az életük.

És ha már sztori. Az A szemen jelent meg Kocsis Árpádtól egy írás a dédapjáról. Érdemes végigolvasni már csak azért is, mert pár hete csak elhangzott a etnikailag homogén című egetverő marhaság Orbán Viktor szájából.

Jönnek a bogarak

Ha egy héttel ezelőtt megkérdeztek, hogy van-e kedvenc játéktervezőm, pirulás nélkül nemet mondok. Leginkább azért, mert nem nagyon gondoltam soha végig rendesen. Illetve olyan jellegű rajongási rohamom sem volt, ami tequilák generálta fejfájásban és egy fél mellet fedő Hideo Kojima - ő a Metal Gear Solid játékok tervezője, a wikioldala olyan hosszú, mint egy közepesen fontos afrikai államé, de ez mondjuk a wikiről mond el valamit - tetoválásban csúcsosodik ki.

De. Mert ilyenkor mindig van de. Kezembe került teljesen véletlenül Tom Francis új játéka, a Morphblade. És ennyire kevés magyarázattal, ennyire kevés játékmechanikával jó játékot csinálni az művészet. Durván két szabálya van: a képességedet a mező határozza meg, amin állsz és két életed van. Csodálatos, és ezt több órányi játék után mondom. Ez nem jelenti azt, hogy most rávágnám, hogy Francis a kedvencem. Viszont elkezdeném sorolni, hogy Derek Yu, aki minimális, metroidvania logikára építette fel a Spelunkyt. Vagy a Blendo Games-es arcok, akiknek nagyon felismerhető stílusú, szintén nem agyonbonyolított játékaik vannak. Fontosak ezek a minimalista dolgok. Aztán lehet, hogy legközelebb a hatkötetes sztorivezérelt dolgokat fogom isteníteni, bár nem túl valószínű.

Színe, visszája

És ha már minimalizmus, van egy baseballütőként is használható cikk a Guardianen Chelsea Fagantől arról, hogy a minimalizmus egyszerű, tenyérbemászó luxustermék. Nem teljesen hülyeség amit ír, de túl sok benne a gondolatolvasás és szándéktippelgetés ahhoz, hogy komfortosan egyet lehessen vele érteni mindenben. 

Tavaly őszi, de nyomokban kapcsolódó cikk az Atlas Obscuráról - mondtam már, hogy milyen őrületesen ügyes lapnak tartom? - arról, hogyan lettek bézs színűek az amerikai otthonok. Szerintük a lakásfelújítós műsorok és a gazdasági válság együttes hatása, hogy unalmasan egyszínű a legtöbb amerikai lakás.

Hallottatok valaha a budapesti dán panelekről? Nekem teljesen új volt, pedig nem mai téma és nem mai cikk. 

Nincs kanál, nincs ajtó

Geoff Manaught szerintem dicsértem már, ha nem, akkor kellett volna, mert a Bldgblog az egyik legjobb dolog az interneten. Minden olyanról szól, ami Geoff szerint építészet. Részben ebből a blogból is építkezik a második könyve, amit végre sikerült befejeznem, a ritka beszédes című A Burglar's Guide To The City. Röviden arról szól, hogy attól, hogy bezárjuk az ajtót, ráfordítjuk a hevederzárat, behúzzuk elé a rácsot, még nem feltétlenül vagyunk biztonságban. Mert a betörő a legkisebb ellenállások, a legcsendesebb utak, a gyenge láncszemek mentén mozog. Hosszan meg persze van még szó a Hollywood feliratról a hegyen, a lakatok kultúrtörténetéről, a Los Angelesi bankrablási hullámról és Szongdó okosváros forráskódjáról.

A Tinyletter megeszi a Coub embedeket, pedig ide illene a passzoló jelenet a Disney eléggé el nem ismert Atlantiszából. 

Még két link tartozik ide. Az egyik egy olyan szöveg, ami meghúzva, kontextusba illesztve a könyvben is szerepel, ez a város, katonák által történő átrendezéséről szól. Mármint, hogy ugyanúgy nyitnak ajtót a falon, mint a betörők, csak a cél más. Aztán a cikk elkanyarodik a Die Hard felé, hogy belinkelhessen egy Matt Jones írást arról, hogy Jason Bourne-nek Schengen a szuperképessége.

Ráadásul Jonesnak nem ez a legjobb mondata, hanem az, amit az IO9-os vendégbejegyzése címéül választott: The City Is A Battlesuit For Surviving The Future. Még úgy is szép mondat, hogy el lehet rajta vitatkozni sörök mellett. A cikkben pedig egy raklap olyan ötlet története kerül elő, amelyeket mostanában illik frissnek érezni.

Oopart

Ugye mindenki olvasta azt a cikket ami arról szólt, hogyan jutott el a Dire Straits zenéje a megfelelő pillanatban Maliba? Van egy negyed kiló hasonló zenés sztori, és mind nagyon érdekes. Felsorolás jelleggel: fekete black metálbotswanai heavy metál asszonyok (Paul Shiakallisnál a többi fotó), kínai nemrasszista skinheadekTaskent gótjai.

És hogy amúgy mi az az oopart? A lelőhelyhez, korhoz, kontextushoz nem illeszkedő lelet. Jellemzően nem az igazzy tudósok használják, hanem a fura őrültek. A kategória alá tartoznak viszont olyan remek dolgok is, mint az antiküthérai szerkezet.

Ennyi a hétre.

Ádám