Rakasz #23

Sziasztok!

Ezen a héten valahogy minden hosszabb és bonyolultabb lett, mint terveztem. A legkevesebb, hogy egy ultrahosszú Rakasszal zárjuk le.

Krisztusból bohócot

Nem, most nem a CEU-ról lesz szó, de azért ugye találkozunk vasárnap? Viszont a Pepsi térdelőrajtból szaladt bele egy nagyon csúnya pofonba ezzel a Kendall Jenneres reklámmal. Az amúgy young adult forradalmas könyv hangulatú, szépen fényelt reklámot még Bernice A. King,  Martin Luther King lánya is megrugdosta, azt írva Twitteren, hogy bárcsak az apja tudta volna, milyen erő rejtezik a Pepsiben.

Nehéz ilyenkor egyrészt nem felidézni Andrea Phillips és Tim Maughan régi forradalmas novelláit. (Ha ismerősnek tűnnek, nem véletlen, mindkettő szerepelt már a Rakaszban.) Illetve azt a panaszt, amit sci-fi szerzőktől lehet hallani: nem érdemes a közeljövőben játszódó sztorit írni, mert két héten belül sokkal durvábbá válik a valóság. Határozottan emlékszem, hogy Charles Stross nem volt boldog Twitteren, amikor a Brexit miatt egy megjelenés előtt álló kész regényét írta át.

Két dolgot lehetne még idekeverni. Egyrészt azt, hogy az interneten azért nagyon könnyű spontán lincselő tömeggé összeállni. Minden kommentmezőnél osztogatnak fáklyákat és vasvillákat. Szily publicisztikája Ürge-Vorsatz Dianárólelég fontos szöveg volt erről a héten. Másrészt persze azt, hogy pont erre az egészre ne lenne egy punk dal? Pushed Again

Kézzelfestett

Tudjátok, hogy a Marsról készült első színes képet kézzel festették? Az úgy volt, hogy a Mariner 4 szonda 1965. nyarán 9846 kilométerre repült el a Marstól. Eszméletlen mennyiségű műszert, rádiót és szavakkal leírhatatlan - megpróbálom: 5,24 millió bit! azaz 655 kilobájt - kapacitású szalagos tárolót cipelt magával, és lefotózta a bolygót.

A tudóscsapat pedig annyira kíváncsi volt, hogy nem várták meg a teljes digitális képfeldolgozási folyamatot, hanem kinyomtatták az adatoszlopokat, majd kiszínezték a kódnak megfelelően. Nem is tudom, hogy ez most #adatújságírás, #felnőttszínező vagy #iflscience jellegű tudományvallás. Ne legyen egyik se, helyette érdemes végiggondolni azt, hogy az egy csapat tudós színezőset játszik megoldás jóval gyorsabb volt mint a képfeldolgozási folyamat. A sztori a fenti Gizmodo linken remekül el van mesélve, még a Mars csatornáira is kitér, amikről két hete volt szó. A kép pedig hatalmas felbontásban fent van a NASA-nál is.



A marsos színezőnek az ad aktualitást, hogy a Nature egyik blogja írt egy nagyszabású rádiócsillagászati projektről, ami egy fekete lyukat akar lefotózni. Az újhűtőszagú jövő mellett olyan fontos infók is vannak a cikkben, hogy a fekete lyuk kifejezést 1967-ben alkotta meg John Wheeler elméleti fizikus. Az első részletes kalkulációt pedig Jean-Pierre Luminet készítete el 1978-ban egy IBM 7040-es gépen, ami annyira nem volt csúcstechnológia, hogy még lyukkártyákat evett. És mivel ilyen ósdi számítógép jutott a francia csillagásznak, ő is kézzel oldotta meg a feladatot, tussal vitte fel pontokat fotónegatívra. (Itt egy későbbi ismeretterjesztő irás Luminettől, ha esetleg.)



Tényleg csak zárójel, de ha már ennyire belejöttünk a kézi adatvizualizációba. John Snow nevét ugye ismeritek? Nem azt, aki a híres sorozatban nem tud semmit, hanem aki az egyik első nagyhatású térképes adatvizualizációt csinálta, London koleratérképét. 

Ha lesben áll egy cápa

Az Íliászt az elején található hajókatalógus - a kisötösért hajtók az enumeráció szót jegyezzék inkább meg - tette nekem olvashatatlanná. (Második ének vége, ne engem utáljatok.) Nem hosszú, de annak tűnik, mintha örökké tartana. És kábé annyira érdekes, mintha azt verselné meg ma valaki, hogy ki milyen kocsival áll be az Auchan parkolójának nyuszi sorába. Kicsit hasonló, de érdekes az a nyomozás, ami Sudár Balázs cikkében történik. Pedig csak azt akarja kideríteni, ki is volt az a Jakováli Haszan pasa, aki a pécsi dzsámit építette. Pár oldal, benne van egy teljes kor, elég jó ragadványnevekkel. Innen töltődik le Word doc formátumban. Sudárhoz pedig úgy jutottam, hogy volt egy interjú a hódoltság kultúrájáról az OSZK blogján. Az interjú apropója az volt, hogy április 12-én lesz egy előadása A hódoltság török vers- és zenekultúrájáról címmel.

Twitteren jött egy retwitben a kérdés, hogy a grúz cáp (átírva zvigeni) szónak tudja-e valaki az etimológiáját. Persze nem, de ilyenkor az ember csak megguglizza, hátha szembejön valami izgalmas. És így is lett, megtaláltam a Languagehat oldalt, ahol egy posztban a grúz delfin szóról elmélkedtek. Sokkal érdekesebb viszont, amit mostanában írt a blog a hetven év alatt elkészült nagy Goethe-szótárról - különösen a kommentekkel, amik arról szólnak, hogy mennyi idő lett volna a gyűjtés és egy konkordancia előállítása számítógéppel - vagy arról, hogyan készült kockázati tőkéből a Nyomorultak. Remek blog, lám, megéri nem tudni a cápa grúz etimológiáját!

Forradalom pokemonföldén

Gazsnál találtam egy posztot a Neopets két évvel ezelőtti nagy botrányáról. Röviden:a Neopets sima virtuális állatok gondozásás közösségi oldalnak indult, amit aztán többször eladtak, elhanyagoltak, és a végén kirúgták a moderátorokat, akiket a közösség szeretett. Egy nap pedig eltört az automata moderációs rendszer. A lépések folyománya:elszabadult a pokol, a trollkodás, lényegében minden, ami tilos volt. A felhasználók úgy érezték, hogy minden mindegy, a tulajdonost nem érdkeli az oldal, ezért pusztítással hívták fel a figyelmet magukra. Itt egy részletes összefoglaló a folyamatról.

És ha már játék. Van egy cikk arról is, hogyan találták meg a világ legelső játékgépbe rejtett easter eggét, azaz rejtett funkcióját. 

Top secret, szigbiz, titok

Kieron Gillen, akinek a Phonogram óta nagy rajongója vagyok, írja az új James Bond képregénysorozatot. Készült is vele rögtön pár interjú, itt van például egy ComicsAlliance-en és a CBR-en. Az előző, Ellis által írt Vargr-t is kihagytam, valószínűleg most sem leszek Bond-olvasó, de maga a hír izgalmas. Illetve a kérdés, hogy Bond, a hidegháború, a még meg nem bánt gyamatosítás, a brit osztályrendszer titkosügynöke hogyan alakítható át. Úgy tűnik, hogy a filmes Bond nem nagyon, bár töredelmesen be kell valljam, a legutolsó filmen úgy elaludtam, mint egy csecsemő.

A Bond képregény viszont más. Az elvben a könyvek Bondját viszi tovább: kevesebb martini, több vér. Más kérdés, hogy az elmúlt harminc évből legalább három olyan művet elő lehet rángatni gondolkodás nélkül, ami a brit titkosszolgálat csak realistán vonalat viszi. Mondom az én hármamat: The SandbaggersGreg Rucka Queen and Countryja és a Kingsmen pár évvel korábbról. Az első kettő Le Carré is lehetne, annyira nem szereti a boldog közjátékokat sem, az utóbbi pedig csak egy lakótelepi srác a hőse, aki az egyik jelenetben egy lopott Imprezával jaszkarizik, amíg le nem bukik. (Apropó kocsi, tudjátok mi az a Ford Asbo?:)



A London Game Festival alkalmából született egy írás arról, hogy csak Brosnan Bondja volt sikeres videojátékként. És valószínűleg az is a jókor volt jó helyen esete. Ő volt a 007, amikor elkezdett látványos 3D-s tér lenni a játékokban, és a Goldeneye-ból született egy olyan játék, amit a mai napig emlegetnek. A cikk persze elhallgatja, hogy volt két No One Lives Forever is, amelyek tökéletesen hozták a camp, képregényes erőszakra épülő kémes közhelyeket, csodabázisokat építő főgonoszok ellen indultunk benne, és nagyon ügyesen reagált a műfaj toposzaira. (DVD-n le lehet vadászni, torrenten szokott lenni, a hivatalos újrakiadást megtorpedózták a jogtulajdonosok.)

Meg az apró

Amikor Rómában jártam, még nem tudtam, hogy a város szélétől még egy kicsit kifelé omladozik egy érdekes brutalista épület. Ha legközelebb arra járok, szerepelni fog a terveim között. Meg az EUR is. 

Már a nyitóképért is érdemes lekattintani az 1843 cikkét a kalligráfiát, arab írást és a streetartot ötvöző kairói falfestésekről.

És hogy legyen valami keret is, az új Maughan novella - Divided We Stand - ügyes darab. Dan Hon umbra sztorijának valamiért csak az első fejezetét találom most, de az is megéri azt a három percet, amennyi az elolvasásához szükséges. Csak folytatódjon!

Végül van egy drámám is, amit ezer éve láttam még az egyik debreceni egyetemi színpadon, most pedig egy fordulat - "ARO-val jöttél nem virággal" - miatt előkerestem: Balta a fejbe. Leginkább vállalkozós Hamlet, de sok minden mellé van még keverve.

Ennyi a hétre! Linket küldeni, haverokat feliratkozásra biztatni továbbra is ér. Cél a világuralom, ugye!

Ádám