Rakasz #25

A végén minden könyv lesz

Sziasztok!

Könyvfesztivál van! Beszéljünk könyvekről egy kicsit! Valamikor hétvégén kiugrom a Millenárisra, aki lát, köszönjön rám, igyunk meg egy bármit.

Az egyik kedvenc olvashatatlan könyvem, Luigi Serafini kitalált kódábécével írt, nem létező lényekkel teki Codex Seraphinianusa majdnem féláron van a BookDepositoryn. Még így is 21 ezer forintba kerül, de hát milyen jó érzés lehet rendelkezni egy teljesen értelmetlen könyvvel!

Abe Burmeister, a technikai anyagokból irodában viselhető ruhákat gyártó Outlier alapítója hívta fel a Twitteren a figyelmet arra, hogy a Massimo Osti életművét feldolgozó könyvből lett második kiadás. Tudom, hogy a fenti mondat kicsit sűrű, vegyük sorra. Burmeisterről korábban már volt szó, a Rakasz #16-ban be is linkelgettem pár előadását. Érdekes figura. Osti még érdekesebb, ő az outdoor ruházat egyik feltalálója, vagy a wiki szócikkét vagy ezt a rövid istenítést érdemes végigfutni. A könyv postázással együtt valami 26 ezer forint.

Végül ezekhez képest apróság, de az Unknown Fields eddigi kiküldetéseiről született könyvek pedig az AA Bookshopban kaphatók, és elég jól néznek ki. 

Mindenki máshogy nyomorult

Végül a fentiek helyett az Influx Press Kickstarterébe dobáltam be egy marék aprót. Ez már lejárt, de szerencsére előtte összejött a kiadó további működéséhe szükséges 15 ezer font. Amivel el is jutottunk a következő témához. A legtöbb nyugati szabadúszó képregényes, filmes, író és újságíró egyszer-egyszer beszél pénzről, illetve arról, hogy a nekik tetsző, menő projekteken való munkának a prekarióta lét és a létbizonytalanság az ára.

A fentiekhez képest ezek az arcok azokra a konferenciákra járnak résztvevőként vagy előadóként, amik az én büdzsémbe már nem férnek bele. (Zárójel: felkerültek az új-zélandi Webstock videói.) A helyzetet persze árnyalja, hogy iszonyú gyakran jönnek szembe az 'X szerkesztőnél, írónál valami komolyabb betegséget diagnosztizáltak, itt a Kickstarter, adj pénzt, hogy ne haljon meg' jellegű közösségi finanszírozási kampányok is. Feltehető kérdésem nincs, mert mindenképp valamilyen nyomorpókerré alakulna át a dolog. De ha valaki el tudja mesélni az amerikai szabadúszó nyomort, tegye meg.

Monokli

Monocle-t (és a testvérlapját a The Forecastot) úgy kedvelem, hogy egyrészt csak akkor veszek, ha a szemem elé kerül, másrészt pedig tudom, hogy problémás az egész. Olyan világpolgár újság, aminek a közepén valahogy mindig akad szponzorált tartalomként egy 'befektetésre ajánlott diktatúrák' rovat, hozzácsapva egy 'király futó útvonalak a befektetésre ajánlott diktatúra fővárosában by Nike' jellegű másik anyaggal. (Itt a budapesti kreatíviparos kisfilmjük by Design Terminal.) A cikkei viszont jók, a podkasztja remek, csak az egységes világkép hiányzik belőle. A Monocle-ből nem derül ki, hogy mi a jó, amivé válni vágyunk. Ezt viszont sokkal jobban írta meg nálam Mark O'Connell a The Long And Shortban, amit épp akkor fedeztem fel, amikor felhagy a működéssel. 

Az egész héten végigvonult a kislány és a Wall Street bikájának sztorija: melyik is a gerilla műalkotás, mit szimbolizál, miért mérges a bikát alkotó szobrász. Azért remek sztori, mert a végén senkit sem kell szeretni, és elő lehet venni Mark Dery culture jamming elméletét. Felismerve persze, hogy ez se maradt artsy, nologo, g8ellentüntető mimagunk kezében, hanem ellenünk használják. És ha már ide eljutottunk, itt van még egy cikk arról, hogy akarjuk-e azt, hogy márkák vezessék a forradalmat. (Tldr: nem.)

Warez

Legalább két fontos oral history kezdeményezés van/volt az elmúlt években a magyar internet történetének feltérképezésére. Az első a tartalomszolgáltatásra kihegyezett Modem - Magyar Online Médiatörténet interjúi, amelyek a Kreatívban is megjelentek. A második pedig az épp futó Digikult, ami a digitális kultúra születéséről szól, és folyamatosan frissül.

Van viszont ennek a sztorinak egy olyan sarka - és ezért kezdtem el írni - amelyik egyik projektbe se fér bele, pedig fontos. Tudjátok mi az a szteganográfia? Remek dolog, amikor egy adatot egy másik adatba rejtünk el, ami a felületes szemlélőnek teljesen ártatlan dolognak tűnik. Szóval olyasmi, mint a kenyérbe sütött reszelő, a kettévágott pénzérmébe rejtett SD-kártya, sorok közé rejtett szöveg. Tizensok-huszonkevés évesen tanultam meg a fogalmat, mert akkor már az ingyentárhelyet nyújtó szolgáltatások rájöttek arra, hogy szűrni a feltölthető fájlokat, különben tele lesz a szolgáltatásuk kalóz zenével és egyéb nem kívánt tartalommal. A kalózok pedig arra jöttek rá, hogy ha egy mp3 képnek tűnik a felületes szemlélőnek, akkor azzal nyernek pár hetet-hónapot.

Rövidre fogva a sztorit, a metalmp3.extra.hu vagy talán uw.hu tanított meg erre a remek trükkre. A magyar warez, az legális szolgáltatások helyére épített barkács illegális dolgok története még érdekes lesz egyszer, ha valaki nekiugrik és megcsinálja. Onnan jutott eszembe, hogy kidobta a kereső a barkács, de nem illegális Punkportál mp3-as oldalát. Retróbb mindennél, de most Barackca szól.

Apróságok

A múlt heti levél utolsó részéből valahogy kimaradt két remek link a japán rockabilly szubkultúráról, pedig micsoda fotók vannak itt

És ha már a képes szekciónál vagyunk, olyan weboldal jött szembe, a hajamat letettem. Patter In Islamic Art a neve és pont azt csinálja, amit a név ígér. Remek gyűjtemény a mintakincsből, területenként eltérő díszítési stílusokból.

Pár hetes már, de csak most sikerült meghallgatnom a Checkpoint podcast adását azzal a Robert Yanggal, aki a melegségről és intimitásról szóló nem szokványos játékokat csinál. Ha csak erről lenne szó, akkor is jó lenne az adás, de bőven van még benne téma.

Ti küldtétek

A 18-19. századi hajónaplók alapján készült térképes vizualizáció. Remekül látszik, hogy még nem volt fontos a Perzsa-öböl, nem volt Szuez és Panama. És az óceán közepén ott egy fehér folt, ahol nem nagyon fúj a szél.

Beharang, a fene egye meg, de a Vice-on van egy ajánló egy műsorról, amiből megtudhatjuk, hogy látott-e az űrből kincset a Mercury űrhajósa. Mókás lenne, ha igen.

Végül van két cikk, ami már nyitva van, de előtte unalmas házimunka, Budapest100, könyvfesztivál, valami ehető levadászása vár. Megelőzhettek! Cormac McCarthy a nyelvről a NautilusbanMeghan O'Ghiblyn a Guardianben a transzhumanizmusról.

Ennyi a hétre. Ha találtok érdekeset, küldjétek el, erre a levélre simán lehet válaszolni, hozzám esik be. Ha van ismerősötök, akit érdekelne a Rakasz, forwardoljátok el neki, tukmáljátok rá ésatöbbi. 

Ádám