Rakasz #27

Londonban, sej, van számos utca különkiadás

Szerelmes barátim!

Csütörtök óta Londonban hűtöm a levet, ez nem olyan Rakasz lesz, amilyen szokott lenni. Van ugyan egy metrikus tonnányi linkem elrakva, de azok hűtés nélkül is elállnak jövő hétig.

Tweed Run

Szélesen értelmezett ebédet keresve futottunk bele a Tweed Run résztvevőibe Holbornban. Akinek nem lenne meg a rendezvény: emberek tweedbe - valamiért az unalmas zöld az uralkodó árnyalat, pedig a tweed annyival több ennél - öltözve, retró bringákon végigbicajoznak egy útvonalat a városban. Érdekes benne, hogy úgy tűnik, mintha az esemény sehogyan nem reflektálna sem Nagy-Britannia birodalmi múltjára, sem az osztálytársadalomra, sem nagyjából semmire. Pont annyira mosolygós és ártatlan, mint a steampunk, amiben valamiért csak az iparos királykisasszonyok maradtak meg, a dickensi kisgyerekek nem. (Abba bele se menjünk, hogy a budapesti tweed run milyen kérdéseket vet fel.)


Mindjárt más lenne a rendezvény, ha több lenne a szegény, vagy ha nem engednék felvonulni a 18 és 40 közöttieket - meghaltak a világháborúban, szorri. Tudom, kiábrándító vagyok, pedig a résztvevők tényleg aranyosak voltak, de nehéz nem azt érezni, hogy túl sok mindent hagynak figyelmen kívül.

Befuccsolt jövő, hármas ütem

Brutalizmusról már volt szó a Rakaszban korábban is. Most volt lehetőségem kiszórakozni a témában magam. Az AABookshopban beszereztem a brutalista London térképét, és azzal indultam turistáskodni. St. Giles hotel, Trellick Tower - amit Goldfinger Ernő tervezett -, World's End Estates és ami a legfontosabb: Alexandra Road Estate. (Használati utasítás: ezekre tényleg keressetek rá guglival, ne csak a én linkeimen menjetek tovább.)



Az Alexandra Road ismerős lehet a Kingsmen rajongóinak is, itt lakik a filmben Eggsy. Ismerős lehet a The Expanse-t nézőknek is, mert szinte biztos, hogy ez ihlette a filmbéli Ceres Állomás lakóövezetének házait. Csodás, kicsit lepusztult beton sorházak, amik egyszerre tűnnek lájtosan élhetetlennek és sugározzák azt, hogy valamikor ezt egyfajta jövőnek gondolták. 

A király hétköznapi dolgok

A Boring Conference-t több helyen megénekeltem már - a Meti Heteorban biztosan. Olyan rendezvény ez, ami a hétköznapit, a földszinteset, a hobbit ünnepli, ennek megfelelően valójában vadul érdekes.



Idén a teljesség igénye nélkül szó volt a partvonal paradoxonról, arról, hogy a nyelv nem független a poltikától - már az sem, hogy egyáltalán mit tekintünk nyelvnek -, a poról úgy általában, Dean Koontz és Stephen King önmásolásairól, és arról, hogy mikor volt a világ vége a Galaxis Útikalauz Stopposoknak közeli olvasása szerint. Jövőre gyertek ti is!

Ennyi a hétre, valamikor aludni is kell. Jövő héten rendes hosszúságú levéllel, jókedvvel, bőséggel folytatjuk.

Üdv,
Ádám