Rakasz #28

Sorosozós, puncsszeletes

Sziasztok!

Itthon Londonból, ezen a hétvégén Eurovíziót nézek, ami a legmókásabb nem olimpiai sport mihelyt az ember nem követi a verseny részét, csak a döntőre ül be sörökkel. Jövő héten viszont megint csúszni fog a Rakasz, mert Kijevbe megyek forrasztópákás emberekkel találkozni. Nade ez mind a jövő problémája, vágjunk is bele a jövőbe!

Annál is inkább, mert Damage a héten előtúrta a BT jövőkutatóinak 2005-ös idővonalát arról, hogy milyen technológiák terjednek el és mikor. (PDF)  A kedvencem talán az, hogy 2017-re léteznie kellene ennek a trendnek: "Traditional pubs using technology to enhance illusion of tradition", ami helyett a lapraszerelt, Made in Ireland kocsmák lettek végül. Erről a Rakasz #20-ban már volt szó egyszer, azóta szembejött a kocsmagyárról egy NPR-os rádióműsor is. Főzéshez remek például hallgatni.

Fjúcsa

Az ID-n jött szembe egy cikk a jövőben játszódó filmek divatjáról, ruházatáról. Elbírt volna pár galériát - meg persze a kötelező Dredd és Robocop említéseket - de végiggondolni érdekes a kérdést. Pláne, ha előkapjuk nagyjából bármelyik Gibson interjút, ahol a munkaruhák és a divat evolúciójáról beszél.

Japan had a more radical experience of future shock than any other nation in the Nineteenth and Twentieth Centuries. They were this feudal place, locked in the past, but then they bought the whole Industrial Revolution kit from England, blew their cultural brains out with it, became the first industrialized Asian nation, tried to take over their side of the world, got nuked by the United States for their trouble, and discovered Steve McQueen! Their take on iconic menswear emerges from that matrix. Complicated!

Puncsszelet, resztli, recycling

Pár hete rámírt egy remek filmes újságíró kollégám, hogy a szorosan vett közeljövően játszódó filmet, könyvet, képregényt, bármit gyűjt, és mondjam, ami eszembe jut. Vannak kétségeim, hogy a válaszomból sok mindent tudott használni, eleve a közelmúlttal kezdtem. Viszont újra megnyitva a levelet, érdekes, hogy mennyire a városokról és az épített környezetről szól a listám. Olvashatóvá szerkesztve ezt küldtem:

Inkább közelmúlt vagy jelen, de a sor a DMZ-vel kezdődik, amiben Amerikában polgárháború tör ki, Manhattanből pedig demilitarizált zóna lesz. Klasszikus gondolat, a Menekülés New Yorkból 1997-ében is körbefalazódik Manhattan, igaz, az 1997-ben játszódik. Hasonlóan nem tudom, hogy pontosan mikor játszódik Charles Stross Halting State című regénye, de passzolhat a témához.

Aztán van Stephensontól a Snow Crash, ami azért buli, mert még mostanában is beszélnek arról cégvezérek, hogy hát ez alapján képzelik el a jövőt, a technológia jövőjét, vagy legalább a saját cégüket. Ehhez képest egy közepesen tré, cégek által uralt világa van, amiben egészen szar lehet élni.

Richard Morgan Market Forces-e biztosan passzol a témához. Több Morgant kiadtak magyarul, ezt sajna nem. Azért érdekes, azon túl, hogy egy bezárkózó Britanniában ölik egymást céges ügyvédek autókkal, hogy van benne egy kis Mad Max és egy kicsi a Frederik Pohl és Cyril Kornbluth-féle antikapitalista hetvenes évekbeli sci-fiből (pl. a magyarul Dr. Gladiátor címen megjelent könyvük). Szerintem tök jó még Bruce Sterling Deep Eddy novellája, meg a folytatása is a Bicycle Repairman. (Vagy fordított a sorrend?) Éééés ha már itt járunk, akkor a Maneki Neko is.

Nem igazán közeljövő, de annyira a mára, sőt az ezredfordulóra reflektál, de említést érdemel a Transmetropolitan és ugyanebből a vonalból a még régebbi Judge Dredd, ami a hetvenesekben 2099-ről szólt, de azért a városi tereik közelebb vannak a Kowloon Walled Cityhez, mint bármihez a jövőben.

Az a kérdés, hogy mi a kérdés

David Rotkopf, a FP főszerkesztője egy meglepően optimista pillanatában írt egy cikket, vagy legalábbis egy kivonatot a könyvéből, ami az időtávlatokról és a jó kérdések feltevéséről szól. Kellemes szombat délutáni olvasmány. 

“In this humility-poor environment, the idea of disruption appeals as a kind of subversive provocation,” she writes. “Too many designers think they are innovating when they are merely breaking and entering.”

Valahol kapcsolódik a jó kérdésekhez a jó problémák megtalálása is, amiről ez a New York Times op-ed írt tavaly nyáron. Ott van benne linkelve az "egzotikátlan underclass" fogalmát megteremtő cikk is, arra kell továbbmenni belőle. Röviden: nem biztos, hogy a hombárnyi házzal rendelkező embereknek kell függönybehúzó robotot tervezni meg burritókiszállító drónt, ami tud landolni a nemzeti park méretű kertben.

Boring: a Kinder tojás politikája

Keith Kahn-Harris, az extrém metállal, a brit zsidósággal és közélettel és hát ezer minden mással foglalkozó szociológus megint igen jó előadást tartott a Boringon. A Kinder tojásban lévő kis cetliből indult ki - itt a diasor -, illetve abból, hogy ezen a cetlin milyen nyelveken és milyen írással szerepel a 'ha a gyerek lenyeli a műanyagot, megfulladhatl, vigyázz' jellegű szöveg. Aki esetleg most azt gondolja, hogy ott az összes EU-s nyelv, azt' jóvan, az természetesen téved. Ott a legtöbb EU-s nyelv, de a luxemburgi hiányzik és a máltai. Az a máltai, ami már azért is érdekes, mert latinbetűvel írt sémi nyelv.

Na a dolog innen csak bonyolódik, bejön a szerb és a horvát, a cseh és a szlovák kérdése, a hiányzó kisebbségi nyelvek. Amit tudott, azt pótolta az előadáshoz Kahn-Harris. A luxemburgi fordítást például egy herceg készítette el, aki az órájára jár. Ígértem neki a konferencia után lovari fordítást, nekem pedig ígértek lovari fordítót, de azért ha tudtok ilyet, ne tartóztassátok magatokat.

És hogy buli legyen, természetesen volt rekonstruált, bibliai héber verzió is. Amivel az a legnagyobb baj, hogy a bibliában nincs szó a játékra.

Ami nem art

Orosz Péter végigsétálja Japánt Satában kezdve az utat és a fene tudja, hogy hol befejezve. Instagramon lehet és kell követni.

Megint előkerültek Nathan Anderson karaktertervei a Neurománchoz. Ezek nem a gyorsan befulladó képregényhez vagy a soha el nem készülő filmhez születtek, hanem csak úgy. Sörök mellett jól el lehet róluk vitatkozni.

Ordasi Ági, akinek lehet, hogy a múltkori Zanella cikkét nem linkeltem, de majd most, nyomába eredt az eredendően kétfejű, majd félig lefejezett, végül most a napokban újrakétfejűsített fiumei sasnak. Mert ugye Fiuméig kell menni egy jó kis saslefejezésért.

hifiszerelős Napirajz valami egészen csodálatosan fogja be egy szubkultúrának egy szeletét. A másik, még durvább szeletét pedig az egyik kedvenc cikkem világítja meg, amiből kiderül, hogy a Mig-25-nek mi köze van az erősítőkhöz.

Prolikkal dugni

Pech vagy mázli, de nem találtam meg sem a Forbidden Planetben sem a sohóban lévő Gosh! képregényboltban a Kieron Gillen-féle Phonogramnak azt a gyűjteményes verzióját, amiben Gillen iszonyú hosszú britpop eszmefuttatásai is bekerültek. Anno füzetenként, kalózban olvastam, és minden füzet egy öt-tízoldalas esszével zárult. Legalább annyira lényege volt a sorozatnak, mint a képregény meg a sztori. Most van egy új kiadás, amiben már szerepel, de még ki kell deríteni melyik az. Addig a kalóz út a jó, abból lehet sokat tanulni a Pulpról, a Manic Street Preachersről, a Blurról meg mindenről, amiről az überzseniális Gillennek épp írhatnékja volt.

És ha már britpop, itt igazán elő lehet venni azt, hogy egyre több helyen jön szembe Janisz Varufakisz megint, aki görög pénzügyminiszterként is érdekes figura volt, előtte a Valve házi játékközgazdászaként is, és most a politikát kommentáló értelmiségiként is izgalmas. És hogy hogy lesz ebből britpop? Az Independent még 2015-ben arra jutott, hogy Varufakisz felesége Danae Stratou ihlette a Pulp Common People című dalát. Azt amiből az a teljesen értelmezhetetlen William Shatner-féle feldolgozás is létezik. 

Nem teljesen egyenlően elosztott dolgok

Julie Zerbo arról ír a The Fashion Law oldalon, hogy a divat világában annyira le van bontva a reklám, szerkesztett tartalom, együtt dolgozás, PR és újságírás ésatöbbi között a fal, hogy az szinte egy egyterű iroda. Nem mintha ezt amúgy jónak tartaná.

Megboldogult, korhadó levelek alá temetett gyerekkorom vége volt az, amikor a korábban véresen gáznak tűnő mackófelsők az egyik pillanatról a másikra hihetetlenül menővé váltak. Varázsütésre mindenki másodosztályú német csapatok levetett melegítőiben kezdett járni, majd az ezek utánérzéseként befutó tök új, retrómackókban. Valahogy így érezhetik magukat a Deliveroo futárok - akik gig economy alkalmazottságuk ellenére tavaly sikeres sztrájkot tartottak - amikor hirtelen menő lett a fényvisszaverős kabátjuk. (Kösz, Gazs!)

Szabályozás

Valami közepesen tré képregényfilmet néztünk öcsémmel a tévében, amikor felvetette, hogy az USA szuperhősgondjait megoldaná, ha rendesen szabályoznák a vegyipart és a laborjaikat. Nem lenne Daredevil, Hulk, Pókember és a sor a világ végéig folytatható. Ja, és nem lenne Tini Nindzsa Teknőcök, amiről most tudtam meg, hogy eredetileg a Daredevil ekézésére találódtak ki. A TVTropes több alkategórián keresztül tárgyalja a szuperképességek megszerzését, nem éri be a sima üzemi balesettel.

Amiről persze nincs szó ezekben - még a Joker is köszöni, alapvetően jól van - hogy a vegyi szennyezéstől az ember nem szupergonosz lesz többnyire, hanem rákban haldokló szerencsétlen. A NYTimes cikke a DuPont elleni perekrőlemiatt többet mond el a világról, mint a Tini Nindzsa Teknőcök. Ki gondolta volna, ugye.

Ti küldtétek

Sorosozás! Mármint a New Yorker 1995-ös profilja Soros Györgyről Connie Bruck tollából. Van benne Macedón kaland, Ukrajna átformálására tett kísérlet, az a sztori, ahogy magára húzta a sajtót a font elleni támadás után. Nem rövid, cserébe hosszú. (A lenti idézet elég jól rámutat, mennyire érdekes szöveg ez.)

"Mivel már egy ideje tudjuk, hogy a motor az új bicikli" indoklással kaptam a Tweed Runra válaszul a Gentlemans Ride eseményt, amin café racerekkel vonulnak fel. A café racer magában is érdekes dolog, itt rövid húsz percben nagyjából elmondják a sztoriját a gyorsra és fürgére tuningolt utcai motoroknak.

Ennyi a hétre! Volt ugyan még pár cikk, amit most illett olvasni, de majd beszélünk róluk jövő héten, addig ülepednek!

Üdv,
Ádám