Rakasz #3

Sziasztok!

Facebookon épp nagy köröket tesz meg a "mit üzennél fiatalkori magadnak két szóban" mém, de nem jutok túl azon, hogy mennyi minden múlik a kontextuson. Ha azt nem tudom átadni a fiatal énnek, hogy mire vonatkozik a két szó, akkor az egészet megette a fene. Akkor már a legjobb trollkodni, hátha tud valamit kezdeni azzal, hogy 'tetováltass polipot'. Hétvégén megyek megnézni az Arrivalt, nagyjából attól is ezt a dilemmát várom.

Silvio Lorusso még 2014-ben csinált egy Kickended nevű projektet, amely azokat a Kickstarter kampányokat gyűjtötte össze, amelyek egy huncut dollárt sem szedtek össze. Majd ezekből és a Kickendedre érkezett reakciókból tartott egy remek, negyed órás előadást, ami érintette az alapítók stresszét és azt is, hogy szégyellnivaló-e elbukni egy ötlettel? (A linken van átirat is.)

Nnna, ezt nem szeretnénk jövő

Remek megvitatni való sör, sütőtök, aranygaluska, kerek vagy négyszögletes csoki mellé a Crap Futures Manifesto. A jövőkép dokumentum, jövőkép videó eleve könnyen válik steril, élhetetlen, finoman disztópikus világot bemutató valamivé. Persze az is lehet, hogy csak én reagálok rosszul azokra a terekre, ahol minden elvágólag van, és szemmel láthatólag takarítók egy kisebb csapata kulturált le mindent súrolószerrel két másodperccel a forgatás előtt. A link alatt egy Microsoft Office jövőkép vízió lakik, de csak azért mert ezt találtam meg a leggyorsabban. A Crap Futures Manifesto abban más, hogy ilyen jövődoksikból kiragadott mondatok cáfolatára, megfejtésére, megfordítására szólít fel. 

Divatbiznisz

A hamisítás kultúrája önmagában is nagyon érdekes tud lenni. Az NSS a Supreme deszkás márka olaszországi hamisítványainak járt utána, és egy olyan sztorit talált, amiben csak úgy pezseg az irónia, például azért, mert a márka olasz hamisítványai lényegében legálisak. Van még a történetben beperelt versenytárs, ki nem szolgált igény, ami természetesen feketepiacot teremt, és az a fajta modern művészet, ami akár egy Gibson-regényben is szembejöhetne. (Nevetni amúgy csak félszívvel lehet Supreme Italián, Saviano Gomorrája óta tudjuk, hogy a hamisítással a maffia jár jól.)

Danielt, a London Cloth Company alapítóját, tulajdonosát és motorját egy kirakatban találtuk - pont úgy ült ott, mint Fülig Jimmy a Rejtő-regényben, csak Daniel nem kiabált spanyol ételneveket - két éve a londoni dizájnhéten. Szőtt, és mellette mesélte, hogyan vett előbb egy rossz, majd később egy működőképes gépet, alapított textilüzemet, és végül lett beszállító nagyon jó nevű helyekre. A Frances Corner oldalán megjelent cikkben is ezzel kezdődik a sztori, de aztán folytatódik egészen a máig, amikor London környéki textilt gyárt és Essexbe költözik a céggel. Lenyűgöző a srác, úgy támasztott fel valami eszméletlenül retrót, hogy az üzletileg is értelmezhető. 

Puhatestű, magashegyi, noir éjszaka

Twitteren osztotta meg valaki - nekem Adam Weinstein biztpol újságíró rémlik, akit amúgy is érdemes követni - a New Yorker ki dolgozik alvás helyett éjszaka fotósorozatát. Kis kereséssel biztos találnánk még féltucatnyi ilyet, tervezem megfutni ezt. Addig is itt van Budapestről az az éjszakai életes sorozatot, amit biztosan ismerni kell. Lényegében csak a Kisüzemről szól, és Horváth Győző fotózza, aki amúgy a pultban is áll. Tavasszal a 24-en volt egy interjú vele.

November harmincadikán osztják ki a Bad Sex In Fiction díjat, ami egyrészt a legrosszabb írott szexjelenetnek jár, másrészt pedig van nyilvános rövid listája, úgyhogy Bob Dylannek esélye sincs elnyernie idén. (Érdekesség: Nádas szerepelt valamelyik éven a rövid listán, de nem ő nyert.) A díj kapcsán talán a leglenyűgözőbb, hogy a lenti mondatnál annyi rosszabb volt idén, hogy ez se lehet díjazott. Pedig ugye.

“He jerked off with the determination of someone within sight of Everest’s summit, having lost all his friends and Sherpas, having run out of supplemental oxygen, but preferring death to failure.”

Szegény serpák. 

Esős éjszakákon játszódó nagyrészt fekete-fehér noir sztorikkal amúgy mindig meg lehet venni. (Istenem, a Renaissance, emlékeztek rá? Hát mennyire szép, monokróm film volt az, még ha igazán okosra nem is sikerült.) Ezért nagyban lelkesedek a Night Call nevű, valamikor jövőre megjelenő játékért, amiről pont semmit nem lehet tudni az oldal végigkattintgatása és a trailer megnézése után. De szép!

Történet és mechanika

"A történetek valószínűleg a legveszélyesebbek az ember által feltalált dolgok közül" - írja Matthew Sayon egy olyan blogposztban, ami csak a végén tér rá az amerikai elnökválasztásra. Előbb tisztázza, hogy a történetek rendszerek, a deus ex machina pedig az, amikor az író megszegi a saját szabályait. Aztán utal a videojátékok nagy narratológus-ludológus vitájára, ami durván arra fut ki, hogy a játékmechanika, szabályok, irányítás-e az isten, vagy a történetben van-e a vitamin. Azért jó vita, mert mindkét félnek igaza van, és valahol középen, a senki földjén olyan remek játékok találhatók, mint a Brothers: Tale of Two Sons, amiben a mechanika és a sztori tökéletesen össze van gyógyítva.

Sayon végső állítása az, hogy a történeteket bölcsen kell használni, mert egy-egy sztorival jobbá is lehet tenni a világot, de lincselő tömegekké is lehet hergelni az embereket. A facebookos hamis hírek terjedésére nem is utal, pedig akár meg is tehetné.

Levrov

Volt, aki észrevette, hogy a jobb sorsra érdemes és most-is-túl-jó-dolga-van Kertészeket sikerült összekevernem az előző levélben. A felelősöket keressük, vagy legalábbis meg kell szoknom, hogy a hírlevél az nem netes újság, ami hiba elküldéskor ott van a szövegben, azt már nem javíthatom ki.

A linkeket is köszönöm! Az esélytelenek nyugalmával nézem az olyasmiket, mint a Vulture hosszú könyvek, amiket el kellene olvasnod listája. Egyszer majd. Addig is küldjétek, ha láttok szépet!

Üdv,
Ádám