Rakasz #30

Extremistás

Sziasztok!

Kezdjük a hét legizgalmasabb kulturális hírével. Hallottátok, hogy az új Far Cry játék Montanában fog játszódni? A sorozatról már volt szó egyszer-kétszer szó a Rakaszban is, úgyhogy próbálok rövid lenni. Az első részből kimaradtam anno. A másodikban maláriás zsoldost játszottam egy afrikai konfliktusban, akiből mindenképp háborús bűnös lesz. A harmadikban nem tudtam eldönteni, hogy megmentő fehér figura vagyok-e egy sziget szabadságharcában, vagy tökéletessé csiszolódó fegyver, akit a helyiek forgatnak. (A második olvasat körmönfontabb, azt szeretem.) Végül a harmadikban egy himalájai országban lehetett szabadságharcoskodni, és ott is akadt egy remek fordulat, illetve a szembeálló erők által felrajzolt erkölcsi háromszög abban sem volt egyszerű.

Na ezek után behozni egy amerikai államot, favágóinges férfiakat, fehérre meszelt templomokat és egy flyover államot, az nagyot tud szólni. Simán lehet, hogy bukik, de nem lehet nem izgalmas.Ha nagyon van időtök, akkor érdemes végigolvasni a Spec Ops: The Line és a FarCry 3 sztoriíróinak beszélgetését, ami annyira piszok hosszú, hogy a Rock, Paper, Shotgun is négy részben hozta: 1234. Így kell felnőtt emberhez méltó módon beszélni interaktív művekről. 

A hét végén kijött további négy, hangulatfokozó trailerről a Forbes videojátékos blogja írt érdekeset. Paul Tassi szerinta Ubisoft "megúszhatja" a kézenfekvő politikai kérdések tárgyalását, ha csak egy erőszakos szekta és a velük szembeálló rendes helyiek konkfliktusából készít játékot. Szerintem mellélő, abban a világban élünk, amikor egy színes (PoC, hogy mondjuk szépen?) szereplőkkel teli Star Trek trailer után a hülyébbek arról kezdenek filozofálni, hogy a Trekben a fehéreket kiirtották a feketék.

Egy dolog még idekívánkozik. Ami a következő kettő. A képregények - és félig meddig a Justified tévésorozat - szépen elkezdte előfeszíteni a deep south, Appalachia és más rozsdaövezetek és flyoverisztánok problémáit. Kár, hogy ezekről senki nem szólt tavaly a demokrata pártnak. Aki nem tette, mindenképp olvasson Southern Bastards-t, és most jött szembe egy Briggs Land nevű képregényről is írás, annak én is utána kell nézzek. A másik pedig, hogy azért is fontosak ezek a művek, mert a mi Betyárseregünkről, jövő nélküli falvainkról, kötelező hittanunkról, vidéki herbálüzemeinkről nincs se képregény, se sorozat, de még játék se.

Csauland

Több réteg bezáratlan böngészőfül alatt találtam meg a Nemzet nagyinterjúját Széles Annával. A cím ígér mindenfélét, de van is a sztoriban sztárság, Ceausescu féltékenysége, román-magyar vegyes házasság meg egy unokákról beszélgető nyugdíjas néni is. Aztán ha már megindultunk ezen a nosztalgiavonalon, akkor a 2012-es év újrafelfedezettjét, Rodion G.A.-t is érdemes idecitálni, aki Romániában találta fel a kísérleti elektronikus zenét. Az Index csinált vele egy 13 perces interjúvideót. Végül pedig van még egy Chuck Norris vs. Communism című dokumentumfilm is, ami az egészen hihetetlen szinten zajló román filmkalózkodást mutatja be a Ceausescu-éra alatt. Legális forrásból nem nagyon szerezhető be, de talán bocsánatos bűn lekalózkodni.

Biológia

Ed Yongnak kell lenni ahhoz, hogy az ember megjátszhassa, hogy megkérdezi a Twitter követőit, hogy mi volt a legmókásabb esetük a TSA-val, az amerikai reptéri biztonsággal, és remek cikk szülessen belőle. De hát Yong remek tudományos újságíró, elsőrendű követőkkel. És - bizonyítandó, hogy jó helyen a kommentek is jók többnyire - aki beleolvas a hozzászólásokba, olyan sztorikat talál, mint a lenti:

I got past the TSA ok with my fully functional parachute rig, but when I took my seat, my fellow passenger couldn't resist asking what my strange backpack was. I just looked at her blankly and said, "A parachute. Didn't you get one?"

Ha már határállomás, Ganzeer írta a múltkori hírlevelében, hogy mennyire más a spanyol és az amerikai határellenőrzés. Röviden: a franciák megkérdezték, hogy tudna-e mutatni pár fotót a műveiről, az amerikaiak arról érdeklődtek, hogy az a Marokkó ahol volt, az szomszédos-e Egyiptommal.

Nicholas Nova arra jött rá, hogy az antropocén - röviden: a kor, amiben a világot formáló legfontosabb erő az ember - linkgyűjteménye, kutatási naplója, jegyzetei gyakorlatilag ugyanúgy működnek, mint egy bestiárium. Nagyon izgalmas figura ez a Nova, megéri követni, még úgy is, hogy az esetek felében franciául ír.

Kvantok és folyami halak

As far as I can tell, the pitch for data scientists from Silicon Valley is: "Come work here, you can build advertising models and pretend that you're saving the world," while the pitch for data scientists from Wall Street is: "Come work here, you can build trading models and not have to pretend that you're saving the world." I actually think that is a useful sorting metric, and I know which one I would take.

Matt Levine heti, kicsit szétfolyó, mindenről szóló cikkében viszonylag sok szó esik a Szilícium-völgy és a Wall Street közti versenyről a jó adatos emberekért. A fenti bekezdést Levine is idézi egy másik cikkből. A világ megváltása érdekes téma, pláne, hogy mindennek a kapcsán szóba szokott kerülni.

A demokrácia vajon mi?

Van egy esszésorozat a The Atlanticban arról, hogy a technológia képes-e megmenteni a demokráciát. (Aki most azonnal rávágta, hogy igen, az számoljon el lassan tízig.) És ebben megjelent Deb Chachrának egy írása arról, hogy a láthatatlan rendszerek (pl. közmű, élelmiszerbiztonság) láthatóvá tételével világossá lehetne tenni, hogy ha esetleg úgy érezzük is, akkor sem fogunk között Bowie-késsel - keleten AK-szuronnyal - harcolunk a természettel. Van egy raklap így-úgy, de működő dolog, amiről csak akkor beszélünk, ha elromlik. Zárójel, és ezt már én teszem hozzá, és ez befolyásolja a képünket róla. Az embert amúgy bármelyik sarokról bármelyik sarokra eljuttató BKV ennek remek példája. Ott is a rossz dolgok törnek fel elsőre.

Chachrát mindenképp olvassátok el. A többi esszé között vannak gyanús, hurráoptimista darabok, de a lista megéri legalább az egyszeri végigfutást. Például mert van az alján egy Schneier cikk a szavazások biztonságáról. (Meg Zittrain, Zuckerman!)

Sci-fi

Ritka fontos szöveg a Pcgamerben: a cyberpunk játékok valahol elfelejtettek punkok lenni. Fjúcsör van, céges jövő van, de a lepukkantság, a barkács esztétika, a pénztlenség teljesen hiányzik.

Csak hülye érzés egy olyan szöveget olvasni, ami valahogy nem reflektál semmilyen módon a mára. Néztem is egy kicsit, hogy ez a Smithsonian cikk miért ilyen optimista a jövővel és a jövőről szóló sci-fivel kapcsolatban. Aztán rájöttem, hogy egy 2014-es szöveget olvasok, amikor azt emlegették, hogy a Project Hieroglyph mindjárt megjelenik. Ettől a téma még érdekes, de ti más stratégiával menjetek neki, mint én tettem.

A Spirits of Place - és ez megint egy könyv, amit meg kéne venni, de nem látom mikor lesz időm rá - kapcsán készítettek egy interjút a szerzők egy részével. Mivel Ellis is köztük van ezért van szó az idő észleléséről, az egyetlen emberről, aki boszorkányként vallott be adót satöbbi. 

Aprósátánok

Mark Dery kultúrakritikus az izgalmas Ebayt sírja vissza, amin nem csak fixáras, kiszámíthatóan hétköznapi termékek voltak

Még egy okról ír a Guardian, ami miatt a tudományos publikációs ipar a sátán. Ők ennél finomabban fogalmaznak, de ez tényleg az ő bajuk. (Ugyanitt, hol lő most az ember szakirodalmat ha nem akar 60-200 fontokat kifizetni és a Libgenen nincs fent?)

Még egy ok, ami miatt a DRM (digitális jogvédelem) a sátán. Pusztulnak a virtuális, másolásvédett nyulak a Second Life-ban.

Miért hülyeség a konténerből készül dizájner/humanitárus lakóblokk? A linkek is jók a cikkben, a téma is király, a sajtókritikai részéért pedig különösen jár a csoki.

Marshall McLuhan aforizmákkal teli franciakártyái: galériasztori.

Ti küldtétek

lomográfia önmagában izgalmas művészeti/divat irányzat, ami azt hiszem egy nosztalgikus, soha se volt esztétikáról szól. Meg ide lehet rángatni az egész instantfotós, polaroidos, impossible projektes történetet is, ami szintén egy eltűnt és újrafelfedezett képi világról szól. Balázstól egy olyan cikket kaptam, amiben csak a Holgáról van szó, és a feltalálója mesél a gépről.

Russinovich-törvény: mindenből lehet krimit írni. Na jó, ezt most találtam ki, de aki olvasott már cikket Russinovichtól, aki a Microsoft legismertebb ezoterikus hibákat levadászó arca, az tudja, hogy igaz. Csabától egy olyan cikket kaptam, ami arról szól, hogy látványos, statisztikával megtámogatott bevándorlózással is lehet nagyot bukni, ha az adat nem jó. Vagy ha a változást más is okozhatta, mint a migrének, akik ugye idejönnek és elveszik a satöbbi.

Bálint az utazó ügynök problémáról és az NP teljességről küldött egy nagyon szórakoztató cikket a Nautil.usból. Nem csak az elméletet érinti, hanem azt is, hogy mikor lett elméleti problémából gyakorlati az utazó ügynök.

És a hétre ennyi! Ha láttok szépet, akkor küldjétek, ha van bárki, akinek olvasnia kellene a Rakaszt, de nem tud róla, szóljatok neki.

Ádám