Rakasz #31

Háborús

Sziasztok!

Kezdjük az aprósággal. Tök jó téma, és egész jó ajánlatok, a cikket ugyanakkor nem jó olvasni. A Könyvesblogon írókról volt szó, akik kémek voltak. Már az indulás is erős:

John le Carré alig másfél évtizedet töltött el a brit titkosszolgálatnál, az akkori évek mégis egy életre elég irodalmi munícióval látták el.

Az alig másfél évtized miatt felhördültem. Ha valamit meg lehet tanulni ezekből a könyvekből az az, hogy időnként egy évbe is bele lehet teljesen zakkanni. A téma felvet más kérdéseket is: a klasszikus kémregények többnyire HUMINT-ről, azaz emberi forrásokra alapozott hírszerzésről szólnak. Hogy néz ki egy jó elektronikus hírszerzéses, SIGINT-regény? Van már vajon ilyen? És ha igen, hol dolgozott, aki írta?

Apróság #2Conifa focibajnokság van. Ezek azok a helyek - nem országok, a legjobb esetben autonóm területek - amelyek nem tagjai a Fifának. Épp kezdődik a Székelyföld - Abházia meccs, ahogy befejezem a hírlevelet. Érdekes megnézni, kik tagai még ennek a sportszövetségnek.

Kommand-kontroll

Vannak azok a sztorik, amik olyanok, mintha egy közeljövőben játszódó scifiből lopták volna őket. Vagy az Authentic William Gibson twitteréről, aki természetesen nem az igazi Gibson, de közel tökéletes gibsonos ötleteket tudott gyártani. A hír most az, hogy orosz IT-bűnözők Britney Spears Instagram-képeinek a kommentjeibe rejtették kódolva, hogy a Turla kártvő hol találja az új irányítószervereket.

A nagy háború

Az ideális esetben három nap plusz péntek estés hosszú hétvégét sikerült ledolgoznom két napra. Ez pont arra volt elég, hogy befejezem a hónapokkal ezelőtt elkeztedd, de soha be nem fejezett HyperNormalisationt. Adam Curtist még az All Watched Over By Machines Of Loving Grace  megjelenésekor szerettem meg. (A cím egy Brautigan versként, és úgy is érdekes, még ha ez a cyberdelia nem is tűnik elérhetőnek vagy vágyottnak.) Nagyon kell figyelni nézés közben, hogy az ember automatikusan ne fogadja el az egyetlen lehetséges narratívának az övét. Szóval ügyes, na.

A másik, amit megnéztem még régebbi adósságom. Ken Burns The War című iszonyú hosszú dokumentumfilmje - fent van Netflixen! - egy nagyon hosszú cikk a második világháborúról, ami alatt archív felvételek mennek, és amiket interjúk szakítanak meg. Ez így borzasztóan hangzik, de el kell hinnetek, nem az. Nagyrészt hőstelen mű, ami kiemeli a második világháborúról szóló filmek közül

Deep state

Valamikor májusban David Rothkopf, az Foreign Policy vezetője otthagyta a lapot, amivel párhuzamosan az Editor's Roundtable podkaszt sokkal unalmasabbá vált. A hiányzt azóta sikerült pótolni, a régi csapat Rothkopfostul Deep State Radio néven indított adást.

Méhek és hippik

Munkáról, ha egy mód van, nem írok ide. Megvan annak a maga helye. Viszont a múlt hétvégét a Brain Bar Budapesten töltöttem a Kreatív megbízásából, és találtam egy olyan előadást, amire egyáltalán nem számítottam. Hannah Nordhaus attól az ismert, Einsteinnek tulajdonított mondattól indult, hogy ha eltűnnek a méhek a Földről, az embernek még négy éve van. Amit amúgy jó eséllyel egyáltalán nem mondott Einstein. Szó volt arról, hogy a neonikotinoidokat nem lehet egyedül felelősnek tartani a méhek pusztulásáért - sőt lehet egyáltalán nem. Illetve pusztulás helyett a colony collapse disorderről érdemes beszélni, az egy jobban körülhatárolt dolog. És az ázsiai méhatkákról, amik egy invazív faj, méhek között terjed, és a kolóniák összeomlásának az egyik oka lehet.

Aztán arról is, hogy bár sokáig úgy gondolta Nordhaus, hogy az amatőr méhészek lesznek a méhek megmentői. Most már úgy látja, hogy a kevésbé hippi, ellenben gondosabb ipari méhtartókban van a remény. Például mert ők tudják, hogy mi az ázsai méhatka, és tudják, hogy mivel jár, ha végigfertőz több kaptárt.

Még egy dolog: tudtátok, hogy az USA-ban nem a méz a biznisz a méhészetben, hanem a beporzás, mint szolgáltatás? A bitang nagy, monokultúrás gazdaságokban, amiben egyféle növény virágzik egy rövid időszakban sokkal jobb a termés, ha nem csak a szél végzi a beporzást. Ha egyszer felkerül az előadás a YouTube-ra, mindenképpen nézzétek meg. 

Az ENSZ háborúja

Volt egy korszakom, amikor elég sok Frederik Forsythot olvastam. Volt benne kémkedés, cselszövés, technológia, ráadásul az utóbbiból nem a James Bond-féle lézeres óra, hanem inkább a 30 kilós GPS. Volt egy konfliktus, amit több hőse felemlegetett, de könyve azt hiszem nem játszódik ott, ez a kongói vagy katangai háború. Nagy rejtély az nekem, egyszerre volt amerikai és szovjet proxyháború, a fehér telepesek elszakadási kísérlete a gyarmati utódállamtól, kicsit törzsi konfliktus, kicsit Belgium utolsó nagy háborúja (jó, ők ott se voltak, csak a tanácsadóik és a belga zsoldosok, tudjuk, hogy megy ez), és nagyon az ENSZ elbaszása.

Eleve egy olyan konfliktusról beszélünk, ahol nagyon vacakul felszerelt ENSZ kéksapkások kerültek tűz alá. Illetve ahol az ENSZ elveszítette a tűzszüneti tárgyalásokra utazó második főtitkárát, Dag Hammarskjöldöt egy repülőbalesetben. A hivatalos vizsgálatok szerint pilótahiba miatt zuhant le Hammarskjöld, de szoktak felmerülni versenyző teóriák. Például, hogy a belga pilóták által üzemeltetett katangai légierő lőtte le. A legutolsó vizsgálatot az ENSZ végezte Ban Ki-moon felkérésére, ők a pilótahibát erősítették meg. 

A katangai konfliktus ír részéről van a YouTube-on egy négy részre darabolt hírműsor (1234) is. Részben gaelül, felirattal. És ha már elcsesződő békefenntartásról beszélünk, érdemes belenézni Porzsolt Ádám Kambodzsa, mint álomcímű könyvére is. Az első magyar rendőri kéksapkás küldetés sztorija.

Megint egy marék jövő

Még múlt héten kaptam a Racked cikkét a prepper esztétikáról, illetve arról, hogy valójában a prepperek jobban szeretnek menőn öltözködni, mint célszerűen. Csak van oka, hogy azokat a remek mustársárga túranadrágokat nem lehet látni az apokalipszis túlélését játszó embereken. Nem tűnnek elég komolynak. (Mindeközben máshol: a Google divatarchívumot digitalizál.)

Megint fellángolt a vita, hogy a Mátrix piros pirulája a transz coming out szimbóluma-e. Mókássá az teszi, hogy a férfijogvédők is használják a piros pirula szimbólumot, igaz, az ő nyelvükben azt a pillanatot jelenti, amikor a szegény elnyomott férfiak rájönnek, hogy el vannak nyomva. Na, a transz olvasat ennél ügyesebben van kifejtve például ebben a cikkben, de könnyű vitába szállni azzal, hogy ez lenne az egyetlen érvényes olvasat.

2030-2050-es jövőképet írt Charlie Stross blogjára egy vendégszerző. Ha csak a klímakérdésekhez kapcsolódó politikai gyilkosságot szülte volna meg, már akkor megérdemelné a mai sörét, de ennél jóval több van benne.

A kéthét műtárgya

Abszolút véletlenül tűnt fel, hogy Matt Webb brit technológus és az egyik kedvenc internetes emberem rövid twitteres összefoglalókat készít a történésekből. Mutatni egyszerűbb mint magyarázni, ez az elmúlt két hét:

"Fidget device. Alarm clock. Information technology. Dark ads. Walk loop. YlnMn blue. BlessU-2"

Ennyi a hétre. Ostoba módon munkát is hagytam, és Google MI-s dobozt is akarok még szögelni. Egyikkel sem haladok, drukkoljatok!

Ádám