Rakasz #33

Beképzelt demokratás

Sziasztok!

Aki a harminchármas számot meglátva a görbe - esetleg nordicwalking - botját kezdi felém rázni... annak teljesen igaza van. Keressük a felelősöket, akik két #31-es levelet kiküldtek két egymást követő héten. Ennyit a háztartási dolgokról. 

Jó hete volt ez az internetnek. A világnak nem, az országba bele se menjünk inkább, de mindenki piszok jó internetet írt. Ilyenkor nem nehéz felidézni a két, lassan önbeteljesítő jóslattá váló sterlingi jövőkép közül a favela chicet. (Itt beszél amúgy rólameg itt.)

What is Favela Chic? Favela Chic is when you have lost everything material, everything you built and everything you had, but you’re still wired to the gills! And really big on Facebook. That’s Favela Chic.

De hogy miről van szó? Például konferenciadiákról. Christina B-től retwitelődött elém a #femdh témájú #dhsi2017 dia, ami ha dekódoljuk - ez negyed óra volt - egy nyáriegyetem feminista digitális bölcsészeti kurzusát jelenti.

Aztán volt Deb Chachrától Clarke harmadik törvényének - „Bármely kellőképp fejlett technika megkülönböztethetetlen a mágiától." - az a kifordítása, ami szerint "bármely kellően fejlett hanyagság megkülönböztethetetlen a rosszindulattól". (Egy zárójelt megérdemel, hogy a Clarke mondatban annak a technikának szinte biztosan technológiának kellene lennie.)

És hát Jeff Bezosnak, az Amazon apukájának is volt egy köre, amikor megkérdezte az internetet, hogy mégis milyen jótékonysági projekttel tudna azonnali és fontos hatást kiváltani. Nat Buckley javaslata, hogy esetleg fizethetene rendesen adót, például tökéletes, de akadtak más ötletek is.

A jövő

Brian David Johnsonról egy ideje nem hallottam, amióta nem ő az Intel házon belüli jövőkutatója. (Ami amúgy a tökéletes dotkom állás, mekkora buli lehet.) Most hirtelen előkerült és a Pew Trusts blogján a futurecasting modellt mutatta be, ami a jövőről való gondolkodás és a jövő alakításának egy keretrendszere. Akinek az inteles novelláskötetek, amelyeknek az előszavaiban azért csak ott volt ugyanez, nem voltak meg, másfél perc alatt felzárkózhat.

Régi jövőélmény, de egy interjú alatt előkerült és attól tartok, kevesen ismerik. A Science Fiction Studies-ben jelent meg a The Charisma Leak című interjú, amiben Gibson és Sterling arról beszél 1992-ben, hogy a kollaboratív, digitális munka milyen. Mindezt az után, hogy befejezték az első digitális szövegként születő, copypaste alkalmazásával készült közös könyvüket. Ezeket mára mind alapértelmezettnek vesszük, érdemes emlékezni arra, hogy a rendszerszintű copypaste valamikor egy találmány volt. (Elszántaknak itt egy nagyon hasonló témájú, a fogyaszthatósággal nem is kacérkodó Műút cikk.)

A Long Now Alapítvány - tudjátok, ők csinálják a tízezer évig elketyegő órát is - blogján azon megy a filozofálás, hogyan épít az ember olyan könyvtárt, amiből újra lehet építeni a civilizációt. Ez nagyon hippi kérdés, már a Whole Earth Magazine is valami ilyesmit pedzegetett. Vagy persze a francia Enciklopédia is, csak ott nem volt feltételezés, hogy a világ megszűnik. 

És még van egy jövőről beszélgetős-gondolkodós pókerkártyacsomag a Strange Telemetrytől.

Hamis és igazi dolgok

Az újabb maffiás könyvek - a Gomorra egészen biztosan - már kitérnek arra, hogy a hamisítás legalább akkora biznisz, mint a hagyományosabb bűntettek. A Vogue témába vágó cikke is ide ér el, miután pár arcpirító hamisítvány bemutatása után kitér a védekezési lehetőségekre. A divatvilág szereplői persze utálják a hamisítványokat, a zsebükből veszi ki a pénzt - illetve embereket tart emberhez méltatlan munkakörülmények között - de kulturálisan a hamisítvány legalább annyira érdekes, mint az eredeti.

Megint beleszerettem egy drága és rövid könyvbe. Anastasia Kubrak műholdas megfigyelésről írott könyve nem artbook, de olyan szériában készült, amiben csak brit sportautókat szokás gyártani. Már a téma is nagyon érdekes, ha pedig belekattintotok a könyvbe, akkor látszik, hogy szép is. Kubrak többi projektje is arra mutat, hogy érdekli a technológia és remekül lát meg kérdéseket.

Politika és olvasatok

Átlag háromhavonta fedezem fel, hogy a Current Affairsen egészen érdekes cikkek vannak - most épp Bence tehet róla, thx - de mivel nem nagyon adnak RSS-csatornákat, ezért sosem marad meg. Most viszont három cikket is tudok ajánlani. 

Az első azzal foglalkozik, hogy az amerikai liberálisok hogyan szerettek bele a West Wingbe, amiben pedig fontosabbnak tűnt okosnak és politikusnak tűnni, mint problémákat megoldani. Mi - vagy minek kellene lenni - a különbségnek a baloldaliság és a liberalizmus között. Csak egy gondolat kiemelve, mert tovább is van és más is van:

Liberals believe that the economic and political system is a machine that has broken down and needs fixing. Leftists believe that the machine is not “broken.” Rather, it is working perfectly well; the problem is that it is a death machine designed to chew up human lives. You don’t fix the death machine, you smash it to bits.

Végül a West Wing vonalat folytatva volt egy cikk az űrben játszódó utópiák hiányáról. Ebben talán az a legérdekesebb, hogy mit tekint utópiának.

Sadly, utopias are presently out of vogue, as the tedious proliferation of dystopian fiction and disaster films seems to indicate. No genre is safe. Game of Thrones is the dystopian reboot of Lord of the Rings; House of Cards is the dystopian reboot of The West Wing; Black Mirror is the dystopian reboot of The Twilight Zone.

A gyűrűk ura, ami már önmagában nézve is tartalmaz érdekes dolgokat, kezdve mindennel, ami Denethorral és Szarumánnal történik. Ha pedig szétnézünk a világban, akkor a mélyén ott egy aranykor mítosz, aminek az elején tündék ugráltak lanton játszva az egyik tavirózsa leveléről a másikra, bezzeg most meg a sarki boltba is lovagi páncélban kell elindulni. A West Wingről meg már fentebb esett szó. Érdekes alapanyag a vitához a két cikk így együtt. 

Mindig érdekesebbek azok a nekrológok, amik nem azt próbálják bizonygatni, hogy az elhunyt remek ember volt, a világ szegényebb és így tovább. A közelmúltban elhunyt Roger Ailes-ről, a Fox news apukájáról például meg se próbálja azt állítani ez a cikk, hogy jó ember volt. Helyette arról szól, hogyan tette fegyverré a tévés híreket.

Apróságok

Olasz dizájn az ötvenesekben, illetve hogy egészen pontosak legyünk egy 1978-as cikk erről. 
Van egy cári orosz város Kína közepén, ami többé-kevésbé túlélte a huszadik századot. A lakói most küzdenek a régi épületekért.
A Buckley Williams csinált személyi IoT eszközt. Egy olyan netes rádiót, aminek a tulajdonosa egy potméterrel taníthatja, milyen anyagokat akar hallani.
Így néz ki egy legálfal keresztmetszete. A mintát és a jelenséget már láttuk máshogy, csak akkor forditnak hívták.

Ennyi a hétre.

Ádám