Rakasz #34

Mindmeghalunkos

Sziasztok!

Nagyon érdekes dolog zajlik a világban - a nagyon érdekesnek a 'jaj, jaj, mind meghalunk' iskolája szerint - most hogy végre beálltak egy szép követhető körtáncba az oroszok, Trumpék, a legyőzött demokraták, Obama töretlen hívei és így tovább. Még nem olvastam el mindent, amit akartam a témában, úgyhogy ez csak egy előzetes volt. Vannak viszont olvasott és érdekes dolgok.

A legelpusztítottabb épület

Lassan kéne egy rovat azoknak a cikkeknek, amiknek a témája jó, a cikk viszont pocsék. A Smithsonian magazinjának cikke arról, hogy melyik épület ihlette Superman munkahelyének ikonikus épületét. Ezt jól körbejárja, de a végén - ahol amúgy ott van négy-öt remek mondat - kezdődik el igazán. Úgy továbbolvasnám, pedig a legjobb városos képregényt, Dean Motter és Paul Rivoche Mister X-ét még fel sem emlegették.

(...)Art Deco architecture doesn’t eschew ornament. Instead, it combines traditional ideas of craft and decoration with streamlined machine age stylistics. Its geometric ornament is derived not from nature but from mechanization. The buildings are celebrations of the technological advancements that made skyscrapers possible in the first place. In the 1920s and 1930s, Art Deco was optimistic, it was progressive, it represented the best in mankind at the time – all qualities shared by Superman. Like the the imposing neo-Gothic spires and grotesque gargoyles of Gotham City that influence Batman’s darker brand of heroics, Metropolis is a reflection of its hero. And even though Superman may be from another galaxy, The Daily Planet is the center of his world.

Elfelejtett tudás

Nagyjából egy kezemen meg tudom számolni, hány alkalommal éreztem eddig azt, hogy bármi, amit Asimov leírt vonatkozna a világomra. És a robotika három törvényével most ne is bőszítsük egymást. Viszont Cheryl Rofer posztja után úgy éreztem, hogy ezt már én olvastam. Ami azért nagy baj, mert Rofer arról az elveszett, felülírt vagy csak simán figyelmen kívül hagyott tudásról ír, ami a plutóniummagok kezeléséhez kapcsolódik. 


Az egész a fenti fotóval kezdődik, ami elsőre nem tűnik ijesztőnek, pedig az kellene legyen. A magok túl közel vannak egymáshoz. Hengeresek, ezért arrébb is gurulhatnak. Ha a plutónium eléri a kritikus szintet, akkor vadul sugározni kezd. Nem lesz gombafelhő, bréking a tévében, meg lyuk a földben, de a testekhez közeli kutatók rövid úton meghalnak nagyon csúnyán, a világot meg vastagon le kell mosni ultradermmel. Harry Daghlian és Louis Slotin egy-egy ilyen balesetben haltak meg a Manhattan Project egyik helyszínén.

Ezek nem olyan tudások, amikkel soha nem rendelkeztünk. Viszont mostanra kimentek a gyakorlatból vagy, ahogy a poszt gyanítja, a biztonsági szabályok teljes betartása túl drága. (Vitát érdemel, hogy sugárzó anyagnál létezik-e a túl drága biztonság fogalma.) Nem ez az egyetlen csak papíron meglévő huszadik századi tudás. Akkor is bajban lennénk, ha holnap le kellene szállnunk a Holdra. És ezek nem a technológiai fejlődés miatt eltűnt rutinok. Nem arról van szó, hogy a többség tud párhuzamosan parkolni, de nem tudna felszerszámozni egy lovat. 

Amit eltüntetett a telefonlobbi

Eljutottam a héten két volt kollégámmal az ország egyetlen távírómúzeumába. (Meg persze van ennek a kiállításnak a netes verziója még.) A Podmaniczky-Vigyázó kastélyban van, Rákoskeresztúron, ráadásul csak csütörtökönként és minden hónap első szombatján van nyitva. Aki viszont eljut nyitvatartási időben az egyrészt nézhet távíróasztalt, hallgathat gépkopogást, de ami még fontosabb, végighallgathajta Sáfár Józsi bácsi elmondásában, hogyan épült ki a hazai távírórendszer, hogyan vitték el a pozsonyi állomást az osztrákok, amikor kitört az 1848-as forradalom. Aztán jön a vasminiszter, a telefon, a géptávíró - aminek csak egy verziója a telex - és szép lassan kihal az egész. Persze táviratot még ma is lehet küldeni, de csak a neve őrzi a morzekódként küldött mondatokat.

A kíállítás messze nincs kész. Másfél órát sétáltunk a három szobában, beszélgetve, és épp csak szó esett Intődy Adolf távírótisztről, akit még Ferenc Jóska is kitüntetett. Csak magyar távírótörténet volt - angolszászból Standage vonatkozó könyvével érdemes kezdeni - és azt is lehetne még részletesebbé tenni. Sáfár gyűjteményében lenne is mivel, úgyhogy kis szerencsével csak idő kérdése.

Játékok, városok és rémek

Legalább egy hónapja le volt töltve a spanyol Presura videojátékkal folglalkozó folyóirat XXIII. száma, ami kivételesen angolul jelent meg. Már az első két tanulmány is jó, a nyomok szerepéről a Firewatchban és az Everybody Gone To The Rapture-ben és a konkvisztádorok ábrázolásáról a játékokban, de igazán a harmadik miatt éri meg letölteni. Azt veszi végig az írás, hogy a generált városok miért nem szoktak működni, mire van szükség ahhoz, hogy valami tényleg városnak nézzen ki, milyen gondolati köröket kell végigjárni egy ilyen összerakása alatt. Csak példaként: nem lehet minden épület egykorú, kellenek elhanyagolt, épp romba dőlő helyek és csilli paloták, amiket épp tegnap adtak át. Ez egy idő után még az egyszerre felhúzott jövő/gazdagembervárosokra is igaz lesz.


Ha pedig tudjuk, hogy egy metropolisz, város, kisváros hogyan működik, azt is tudjuk, hogyan romlik el. Ebből a kategóriából valószínűlet a Night Vale podkasztotkéne felhoznom, de azt soha nem sikerült megszeretnem. Túlzottan művi volt talán. A brit Scarfolk körüli dolgok- ez egy fiktív hely, ami 1979-ben ragadt - viszont izgalmasak. És hát a Tanis podkaszt, aminek már helyekhez csak érintőlegesen van köze, ellenben tartalmaz némi Blair Witch / X-akták élményt. Erről írtam is egyszer az SFMagra.

Apróságok

Egy idézet után guglizva jöttem rá, hogy Paul Foster I. Erzsébet drámáját egyrészt kiadták itthon a hetvenesek végén, másrészt pedig a Szikszai Rémusz szövegkönyvében szereplő Kovács András Ferenc versek egy része megjelent a Jelenkorban. Így évadon kívül nyilván szemétség azt mondani, hogy ha van rá módotok, nézzétek meg, de tényleg érdemes.

Ne legyen hét légifotó nélkül, Almería tartománya tele van fóliasátrakkal, onnan megy Európa nagy részbe a spanyol zöldség. Több száz négyzetkilométernyi plasztikkal fedett földről beszélünk, ami így néz ki felülről. És természetesen nem lenne igazi 21. századi sztori, ha a munkások nem tengődnének rabszolgasorban.

Kicsit nem figyel a ember és új lemeze jön ki a Kobo Townnak. Calypso, szóval fogyasztóspecifikus - ugye megvan a poén, hogy a kocsisbor PC-n fogyasztóspecifikus -, de én szeretem.

Ennyi a hétre!

Ádám