Rakasz #35

Sírrablós

Sziasztok!

Úgy alakul, hogy egy rövid hírlevél belefér a héten. A jövő hét elejét pedig egy kávézó sarokasztalnál ülve, az embereket bámulva fogom tölteni, úgyhogy abból még bármi lehet.

"A revolver, a shovel, and the will of god"

Bence barátom egyik fixa ideája, hogy az Indiana Jones történetekben egyedül a nácik végeztek olyan ásatásokat, amilyeneket kell. Nem azért mondja, mert szeretné a nácikat, hanem mert régész. Most hogy őrületes nyári akciók voltak a Steam játékboltban, én pedig elcsábultam és megvettem a rebootolt Tomb Raider sorozat második játékát (ez egy elég jó ismertető), arra jutottam, hogy Indy még V. Gordon Childe - akiről az utolsó, talán meg sem történt Indy film óta tudjuk, hogy "ő még terepen dolgozott" - volt Lara Crofthoz képest. Nem is a címben is szereplő fosztogatás a zavaró, hanem az, hogy komplett ősi építményeket semmisítek meg játékosként. Persze tét a világ, és így nincs túl drága ár, de mégis zavaró.

Mit csinál ilyenkor az ember? Elkezd cikkeket keresni természetesen. A meló egy részét elvégezte az Archeology of Tomb Raider nevű fanoldal, iszonyat jó válogatást raktak össze olyan cikkekből, amik a Tomb Raider játékok régészeti vonatkozásait vizsgálják. Érdekes kettősséget mutatnak a cikkek: egyrészt senki sem védi Larát. Sőt, a sokadik játékig az sem volt biztos, hogy van bármi köze a régészet tudományához. És ezt a Rise of The Tomb Raider egyik kiegészítőjében talált diploma tovább bizonytalanítja el ezt. Másrészt viszont van egyfajta rajongás is az Indyhez és a Larához hasonló poprégészek iránt. Azt legalább két interjúban olvastam, hogy a kincsek 75 százalékának összeszedéséért járó Régész nevű achievementet fontosnak tartották megszerezni.

Ha pedig már Tomb Raider, akkor a Games and Culture tavaly téli számában (a sci-hubon fent van!) volt egy cikk a 2013-as DICE-díjas játékok női hőseiről. illetve a lehetőségeikről a játékokban.. A Campo Santo játékstúdió blogja pedig annak ment utána tavaly, miért akarták a kilencvenes évek végén, az első Tomb Raider őrület alatt a fejlesztők megölni Larát. Illetve az is kiderül, hogy a játékról játékra növekvő mellekről az Eidos kiadó tehet. Aki bele akarja még jobban olvasni magát, a Games and Culture-ban a 2013-as reboot után megjelent egy cikk Esther MacCallum-Stewarttól arról, hogy a Lara-mint-szexuális-tárgy diskurzuson túl lehet lendülni, ennél bonyolultabb a kérdés. Ja, és a cikk alján van egy köbméter szakirodalomjegyzék a folytatáshoz.

Nyelvgyilkosság

Azt tudtam, mert a remek Miqueu Montanaro valamelyik koncertjén sztorizott róla, hogy a franciák annyira szemét módon álltak hozzá a kisebbségi nyelvekhez, hogy hozzájuk képest még a rossz emlékű Gheorghe Funar is tájnyelvsimogató libsinek tűnik. Azt viszont nem tudtam, hogy egyrészt a franciáknak is megvan a maguk megmutatjuk Brüsszelnek pillanata, 1992 óta állnak ellen anna, hogy egy Franciaország nyelve a francia jellegű mondatot kivegyenek az 1958-as alkotmányból. Indoklásul gyakorlatilag minden felhoztak már, ideértve azt is, hogy a kisebbségi nyelvek elismerése rombolná a francia nemzettudatot. A 16. századtól fennálló - tehát szép hosszú hagyománynak tekinthető - elnyomás neve okcitánul a la vergonha, azaz a szégyen.

És ha már így beleszaladtunk a nyelvekbe, szembe jött a héten egy térképes Facebook csoportban - aminek a tartalma sajnos 80 százalékban a Mercator-féle vetület ekézésében merül ki - jött szembe a veszélyeztetett nyelvek térképe. Magyarország területéről öt romani (lásd még cigány nyelv) változat és a keleti jiddis szerepel a listán. 

Twitteresdi

A több twitből összeálló szálak ritkán jók, de a héten olvastam érdekeseket. Kezdésnek Alex de Campi képregényíró - a Smoke/Ashesből, No Mercyből vagy a Maydayből illik ismerni - írta meg, milyen nőnek lenni a képregényes bizniszben. A válasz természetesen az, hogy vacak, az emberi kisszerűségnek egészen arcpirító szintje jelenik meg a sztoriban. Tanulság? Például vegyetek független képregényt.

Deb Chacra csak technikai ruhákról, méretekről és arról kezdett panaszkodni, hogy minden érdekesebb darab téglatest alakú férfiakra van szabva. (Az önmagában egy érdekes délutánnyi olvasnivaló, hogy valójában mennyire primitív szabású dolgokat hordunk.) A beszélgetés elkanyarodott egyszer a méretezés logikája felé, aztán pedig beszállt Abe Burmeister, az Outlier márka feje, akik technikai anyagokból készítenek hétköznapi ruhákat. 

Hetedikén Dan Hon leült a gépe elé és írt egy csomó olyan egysoros, kifacsart sztorikezdeményt, amikben az öröklés és a digitális éra ér össze. Olyanokat, hogy egy gyerek a halott apja reddites shitpostjain tanít be MI-t. Ami ebben a formában még nem történt meg, de halott chatüzeneteiből, leveleiből már készült emléket állító csevegőrobot. Vagy olyat, hogy egy apa kínai hackereknek fizet, hogy hozzáférjen a csecsemőkorban meghalt gyermekéről készült utolsó felvételhez, amit egy IoT-eszköz rögzített. Na ilyesmiből van bő háromtucatnyi. Arra mindenképpen jól, hogy elgondolkozzunk, milyen nyomokat hagyunk magunk után. Kicsit ide kapcsolódik az a cikk is, amit az apjának a szanaszét hackelt lakásának a belakásáról írt Jessamyn West még 2015-ben.

A spájzban

Találós kérdés. Amikor egy teljesen ismeretlen, magát a legnagyobb Európai médiának (sic!) mondó oldal, ami már a nevével is a hivatalosság látszatát próbálja kelteni, berak a Facebook hírfolyamomba egy olyan ISIS-es hírt, amit kizárólag a jobbos brit tabloidok hoztak. Illetve ha azért látom a Facebook szerint a hírt, mert a lap 18-nál idősebb magyarokat akart elérni, akkor az már az információs hadviselés?

Ennyi a hétre!

Ádám