Rakasz #38

Zeitgeistos

Sziasztok!

Villanella - ami, kötelező elsütendő poén, nem apácazárda - különkiadás egyszer volt már. Értelmetlenül kötött forma, nehéz nem szeretni. A héten előtúrtam egy másik "kedvenc versemet", Spiegl Máté 2005-ös Két hexameterét, ami persze ugyanúgy egy poén. Hangosan olvassátok magatoknak.

77 520×3=
6×10+232 500

Merje bárki mondani, hogy a költészet nem tud jó vicc lenni. Apropó, akinek esetleg ott a polcon, Szálinger Balázs Zalai Passiója (részlet) jó móka még, és hát emellett az egyetlen zalai patrióta vígeposz, ami létezik. 

Már nem is vagyunk középen

Vannak cikkek, amik úgy készülnek, ahogy a gleccserek haladnak. Persze feszítenek, meg zavarnak, de mindig jön esóesebb projekt eléjük. A héten végre megjelent a HWSW-n megjelent térképes cikkem a második kategóriába tartozik. Nagyon hosszan volt egy csomó minden az asztalomon, míg lett idő végiggondolni és megírni.


Meg közben ott zakatolt a meg is idézett I. Erzsébet, ami egyébként is egy remek darab, de a térképes jelenetét különösen szeretem. A dráma végén vagyunk, Stuart Mária halott, az Armada jön, a királynő pedig leokézza az új térképeket. Megkérdezi az admirálist, hogy könnyebbé teszi-e a navigációt, ha nem a Föld van középen. Az admirális pedig annyival nyugtázza, hogy úgy általában véve lehetővé teszi. Nem lelkendezek tovább, aki teheti, nézze meg. 

(A fenti egy 1803-as világtérkép a Cedid Atlasból, ami az első nyomtatott muszlim atlasz. Itt a teljes.)
 
Mindenféle kultúrtermékek

Mintha nem is lenne nyár, annyira történnek a dolgok. Egyrészt rajtaütésszerűen Budapestre látogattak a kedvenc szicíliaim, az Oi Dipnoi nufolk zenekar. Akik hátöö szóval olyan zenét játszanak, ami nem tradicionális, de akár az is lehetne. Évekkel ezelőtt találtam őket Kaláka fesztiválon, azóta ha erre járnak, elmegyek a koncertjeikre meg beszélni pár szót. Már az első albumukra is érdemes ránézni - Bastrika a címe, fent van Spotifyon - de ami még jobb, hogy ősszel jön a kicsit gyorsabb, kicsit táncosabb új lemez.

Linda Nagata magánkiadásban megjelent The Last Good Man című katonai szolgáltatócéges könyve érdekesnek tűnik. Fikció persze, de a könyvet ajánló Verge cikk említ egy non-fictiont is a zsoldoscégekről.
Item, a Void Star ajánlójában több olyan hívószó van, ami óvatosságra kell intsen. Kezdve azzal, hogy valami olyasmit emlegetnek, hogy egyszerre szépirodalom és cyberpunk, viszont ettől még lehet egy érdekes regény az MI-ről és az információáramlásról. Végül pedig a Tropic of Texas is izgalmasnak tűnik, már csak azért is, mert a címe egy irgalmatlanul érdekes kifejezés (a Tropic of Cancert és a Tropic of Capricorn a rák- és baktérítő), másrészt mert nagyjából egy madmaxiádának tűnik.

Le vagyok maradva legalább egy évaddal az epizodikus ekönyv/audiokönyv formában megjelenő Bookburnersszel, de az első évad tetszett. A nagyon mókás Mur Lafferty az egyik írója, innen nehéz veszíteni. Mindenesetre jön a harmadik évad. Ha mást nem, azt bizonyítja ez, hogy valamiféle üzleti modellt találtak a folytatásos regényre.

A Buzzfeeden, ami az évek során újsággá nőtte ki magát, jelent meg Zakaria Tamer novellájának angol fordítása Molly Crabapple illusztrációival arról, mit tud mondani az egy friss vád miatt kisott Omar Khayyám a vádlóinak. Ez egyben egy remek alkalom arra is, hogy belenézzetek a Rubáiyátba.

Még filoszabb

Wang folyó verseis Sajó Tamás - akivel Balkányi Nóri készített anno interjút a Narancsba - tett egy nagyon érdekes megfigyelést: a csepeli Paschka redőnygyár mára többnyire rozsdáló redőnyei bejelölik a Monarchia határait. Úgy általában érdekes régi feliratokat, cégneveket keresni. Lehet találni redőnyt, reluxát, biztosítótársaságot, vasöntödéket. A kedvencem persze ennél nagyobb, az egykori Singer és Wolfner könyvkiadó vonalazóüzeme még ki van táblázva egy saroknyira az Arany János utcai metrómegállótól.

Apropó Wang, a kedvenc posztom a mai napig az, amiben benne van a Szól a kakas már is, de jutott bele csodarabbi is.

Az istenek a fejünkre

Meséltem arról, hogy voltam MythOffon? Szerintem nem. A rendezvényről anno még VS-es színekben írtam: durván arról van szó, hogy mesemondók saját örömükre felnőtteknek mesélnek mítoszokat. Van benne egy kis verseny, de csak a poén kedvéért. A nagy tanulsága annyi, hogy a mese nem feltétlenül gyerekeknek szól. Akit szeretni kell érte az Zalka Csenge és Varga-Fogarasi Szilvi, őket követni is érdemes, ha valakinek mesemondó kell, akkor megkeresni is ér. Akit pedig a mítoszosdi érdekel, az szeptemberre készüljön, akkor lehet a következő alkalom.

Szeretem a nagyívű, elgondolkodtató hasonlatokat. Még akkor is, ha esetleg végén az jön ki, hogy lufi volt az egész. Ellisnek a mítosz a kultúra vivőhulláma gondolata ilyen, meg kell kapaszkodni kicsit és végiggondolni a szavakat, hogy egyáltalán mit is jelent ez.

Trumpwave, a stílus

Legalább féltucat jó nevet sorolnak fel arra az építészeti stílusra, aminek az egyetlen célja, hogy a pénzzel való rendelkezést sugározza. Az ötletek között van a Trumpwave is, ami hálistennek a cikk szerint bukónak bizonyul. Nekem az akceleracionalista klasszicista tetszik a legjobban, de tény, hogy nem lehet kimondani. Végül pedig a kapitalista barokk nyer.

A szöveg nem csak a fentiek miatt fontos. Behozza a képbe az egyre divatosabb akceleracionizmust is, illetve ellenpontként állítja egy szakaszon vele szemben a luxus minimalizmust. Itt már teljesen úgy tűnik, mintha sok antipatikus iskola között kellene választanunk, vagy esetleg kiköltözhetünk a folyópartra egy uszadékfából épült kunyhóba. Ilyenkor érdemes felidézni, hogy az meg cabinporn sőt shabby chic.

After Trump’s election, accelerationism seems to be going mainstream among left-progressive political thinkers. The election has ushered in the adoption of this new theoretical stance, and with it has come what I suspect will be a sleeper aesthetic macro trend. This haute baroque capitalism is maximalist, super-ornamental, and takes capital as a first principle.

A jóslat pedig, hogy a kapitalista barokk úgy szivárog át a tárgykultúrába, ahogy az art deco is megtette, már váltja is magát valóra. A Kylie Jenner által reklámozott Beats x Balmain fejhallgató például már ez a világ. A termék összes létrehozója miatt.

Apropó, nagy kérdés, hogy a trumpwave és az alt-right modernista építészettel szembeni kritikája - ami szerint alapvetően régen minden jobb volt, katedrálist meg barokk palotát mindehová - hogyan fog összebarátkozni. (Figyelmeztetés: a cikkben lévő videót csak kis adagokban lehet fogyasztani, tényleg.)

Dzseki utcai harchoz

Nem érdekelt mindig a divat, ezért már arra is rácsodálkoztam, hogy a Vexed Generation egyáltalán létezett. Olyan brand volt ez, ami egyszerre politikai és divat. Most pedig vissza akarnak térni a CCTV kamerákkal teleszemetelt Londonba, olyan ruhákat csinálni, amik a mostani egyenlőtlenségekről mondanak valamit. Az egész cyberpunk as fuck természetesen, ami csak még menőbbé teszi.

We took urban surveillance, civil liberty, air pollution and The Criminal Justice Bill, as it was at the time, as our brief. We wanted people to be able to have as much mobility as they could in a city, and we wanted to maintain anonymity if people required it, and we also wanted people to have elements of protection, so we chose our fabrics very carefully. We were using high-tenacity ballistics made by a mill up north who were producing specifically for the MOD. And we tried to create some utilitarian garments and accessories which did all of what I first described. But more than necessarily the protection element of it, it was designed to promote and provoke debate.

Ugye mindenki sejti, hogy a végén egy poszt-cyberpunk jövőnél lyukadunk ki? Az utolsó divatos cikk a Deth Killers of Bushwickról szól, ami két fiktív motorosbanda összeolvadásából létrejött egy valóban létező banda, akik metamfetamin és fegyverek helyett korlátozott terjesztésben elérhető, kisszériás divatban utaznak. (Via Gazs, thx!)

Politika

Politizáljunk egy egészen keveset. Egészen pontosan három cikk erejéig. A Magyar Kurír arról írt, hogy meg kell-e védeni Ferenc pápát az őt érő támadásoktól. Volt vitám a héten arról, hogy nagyon egyikoldal-másikoldal, se hús se hal cikk-e vagy egyértelmű kiállás. (Engem zavart a határozatlansága.) A kérdés mindenesetre érdekes és fontos.

Reflektor blog azt feszegeti, hogy a magát leginkább - és azért itt már a madárbél-jóslásnál járunk - centrista, neolib pártként kommunikáló Momentum nem áll be egy balos kezdeményezés mögé. Ennek van egy olvasata is, hogy az ellenzék belekezd ősi ellenségének, az ellenzéknek az elpusztításába.

A hét interjúja nekem a 24-en volt, Bereczky Tamással arról, hogy a nagy cégek és boldog emberek vonulása szivárványos zászlók alatt az eléggé Pride-e, vagy ennek a mozgalomnak konfrontatívabbnak és szolidárisabbnak kellene lennie. 

Legyen itt vége a hétre. Ha láttok valami izgalmasat, küldjétek! Ha bármi eszetekbe jut, a fentiekhez kapcsolódva, azt is. Ez a hírlevél nem a leginteraktívabb műfaj, de csúcsra járatjuk!

Apróságok

Megint a kezembe került a The Atlantic léghajós galériája. Csodás tévút volt ez.

Roy küldött egy galériát Jomar Machado túlgondolt, dízelpunk autórajzaival. Kénytelen voltam cserébe eláttni Khyzyl Saleem jövővel sűrűn megvert autóival.

Üdv,
Ádám