Rakasz #42

Sziasztok!

Ki tudja fejből, hogy mi az az ITER? Legyen mondjuk a csapat fele, minőségi közönség gyűlt össze, itt már orvost is öltek, még MTA kommunikációs tisztünk is van! Akinek nincs meg: tokamak felépítésű - ez az alakját jelenti leginkább - kísérleti fúziós erőmű, amit a remek nevű Saint-Paul-lès-Durance-ban építenek huzamosabb ideje. (Sokkal bővebben a Magfúzió.hu-n van mindenféle.)

Zárójel: egyszer a szerkesztőm elküldött a KFKI-ba, hogy tudjam meg, hogy áll a fúziós energia. A kutatók úgy érezték, hogy egyszerűbb egyszer megtanítani, amit tudni kell, mint később pontosítgatni, amit rosszul értettem, úgyhogy elkezdtük ott, hogy van a hidrogén meg a hélium és nagyjából hat óra beszélgetés után jutottam le a hegyről. Ott és akkor értettem, mit akarunk elérni, mint emberiség. 

Nade, úgy jött ide az ITER, hogy sokáig egy lebetonozott placcnak tűnt, amiből szögvasak állnak ki. Nem meglepő persze, minden így kezdődik. A CERN-ről készült egyik első fotón kalapos-kabátos férfiak vannak és egy fél tehén. Na de a héten feltöltöttek a Facebookra egy képet a készülő reaktorról és már úgy néz ki, mint egy parkouros videojáték egyik pályája. Haladunk!

Terepszínű filozófusok

A Foreign Policy időnként meglep - például a múltkor Global Leader díjat kapott nagy kedvencem Ganzeer - legutoljára azzal, hogy egy hosszú cikket írtak a kortárs német filozófiáról. Vannak benne például remek, nem kedves mondatok Habermasról. Közben a Vox azt magyarázza, hogy mit értenek félre mindig a szélsőjobbosok Nietzschében.

Attól tartok, túl vagyunk azon, hogy a politikai mozgolódás heti szinten összefoglalható legyen. Nem azért, mert tizenkét dimenziós sakknak tűnik, ahogy a politikai cselszövésről szóló regények be szokták mutatni. Inkább négydimenziós párnacsata. (És most azt hagyjuk is, hogy Kövér László egy krízisre van attól, hogy a riporteri kérdésekre a Cini-cini muzsikából vett versekkel válaszoljon.)

Ennyi mosakodás után, ami nekem még héten érdekes volt. Emlékezetpolitika persze, de a Hyperallergic arról írt, honnan lettek a konföderációs emlékszobrok. Természetesen északon tömeggyártották egy részüket. A sztori persze úgy kerek, hogy a szobrok többségét nem a háború után, hanem a századelőn állították.

A hét elmélete, hogy a charlottesville-i gyilkossággal vége a mókás, mémelő náciknak. Erről rögtön van Brian Feldmanés egy Angela Nagle cikk is. Emellett van még egy írás a Literary Review Of Canadában arról, hogy az a fajta politikai ellenállás, amit Mandela gyakorolt manapság nehezebb, mert nem egyértelmű Dávid-Góliát hatalmi viszonyok vannak.

Régi politika, de attól még politika Ordasi Ági megírta a fiumei delta problémáját az Újkorra. A fiumei politika amúgy is érdekes, erre mindig rájövök, amikor ír. (Zárójel: a delta északi szélén parkol a Galeb.) 

Minden kép

Keresem a megfelelő mediterrán regényt, ha már ott nem találtam meg. Első körben a Andrea Camilleri jutott eszembe, akinek a krimijei csodálatos szövegek. Két-három kiadó belebukott a magyarországi felfuttatásába, úgyhogy vagy öt regényét össze lehet szedni antikváriumból és Vateráról. Camilleri viszont napsütötte sziklásan délolasz, sőt szicíliai.

Ganzeer a Dylan Dogot ajánlotta azzal, hogy még csak nem is a környéken játszódik, de nincs olyan újságos, ahol ne lehetne Dylan Dog képregényt találni, tegyek egy próbát. Amúgy is, arról mondta legendásan Eco - ezt szinte kötelező idézni a képregény kapcsán - hogy a Bibliát, Homéroszt és Dylan Dogot tud naphosszat úgy olvasni, hogy ne unja meg. Olyan, mintha Leslie L. Lawrence nem Scooby Doo sztorikat írna, hanem tényleg lennének vérfarkasok, szellemek, boszorkányok, és egy nyomozó, aki csak egy dalt tud eljátszani klarinéton. Égő vagy sem, tényleg őrületesen szórakoztató ponyva.

Máshogy kép, a Mai Manó blogján van egy remek anyag Brazíliavárosról, mint építészeti kísérletről, annak a recepciójáról, és a város építéséről készített fotókról. A Citylabban, amit egyre jobban szeretek pedig egy rajzot esszé, képregény, végtelen infografika - a fene tudja mi ez - arról, hogyan alakul a városi emberek koevolúciója a varjakkal.

A Messy Nessy Chic, amit nagyon érdemes felvenni RSS-olvasóba, ha egyáltalán használtok még ilyet, pedig azt járja végig, hogy az egykor forgalmas kikötőnek számító New Yorkban milyen nyomai maradtak meg a hatalmas utasszállítóknak. És ha már szállítás, ugye mindenki meg szokott emlékezni a Budapest-Bécs és Budapest-Balaton hidroplánjáratokról, amikor a Szabadság híd budai hídfőjénél jár? Még emléktáblájuk is van.

Hosszú hét volt, rövid a levél. Még egy vagy két napig akciós a Steam játékboltban a The Signal from Tölva robotos, felfedezős, lövöldözős játék, ami egyrészt jópofa, másrészt már egy fél hírlevélnyi linkem van hozzá. De ez a jövőhét zenéje.

Ádám