Rakasz #43

Promote decentralization

Sziasztok!

Bonyolult hét volt ez, és nem is azzal a lassú lecsengéssel ért véget, amivel egy hétnek kell. Folyománya: szombat dél van, és még le kell eresztenem. Ilyenkor kerülnek elő az olyan lemezek, mint a The Garifuna Collective Ayó-ja. 

Aki hallgatja a Pohly Ferivel közös podcastunkat, az néha beleütközhet ismétlődő dolgokba. De az olyan remekségeket nem lehet elhallgatni, mint hogy pidgin nyelvű oldalt indított a BBC World Service, amivel Nyugat- és Közép-Afrikát célozzák meg. Itt mutatkozik be a csapat. A pidzsin általában véve közvetítőnyelv, ami együttélés során alakul ki, és nem beszéli senki anyanyelvként. A BBC által választott nigériai pidzsin helyzete egy kicsit bonyolultabb, mert az már szinte kreol, sokan fiatal korban tanulják meg, és borzasztó sokan beszélik. Az oldal 75 milliónyi embert érhet el.

És hogy hogyan szól? Itt az egyik lead máról:

Nigerians don talk say dem no like as military say dem dey monitor social media

Ezt például értjük. Törött angolnak tűnik, nem véletlen, hogy a nyelv egyik, önmagára használt szava a brokin. De ha arrébb kattintunk kettőt-hármat, akkor már ott lesznek a helyi nyelvekből származó szavak, és csak nézünk. French people no still want make Mrs Macron collect any money from France to do any of her waka-waka.És a híroldal indulása persze egyfajta sztenderdizáció is, most alakul ki a nigériai pidzsin írásbelisége. Arról a Wired írt, hogyan állt neki a BBC csapata ennek.

Zárójel: és ha már így belementünk a nyelvekbe, akkor van kihalófélben lévő nyelvet védő brazil metálbanda is. A nyelv a Tupi Guarani, a bandát pedig Arandu Arakuaa-nak hívják.

Velünk élő városok

A Business Insider cikkeit többször lehet úgy olvasni, mint a Szép új világot. Zavaró dolgok úgy bemutatva, mintha azok teljesen rendben lennének. Ez a fiatal bitcoinmilliomosok által lakott közös albi is olyan, mintha a diszfunkcionális Jóbarátokat játszaná el egy csapatnyi Amway-ügynök. De az is lehet, hogy túl öreg vagyok, és nagyon megszoktam olyan múlt századbeli dolgokat, mint a magánélet és privát szféra.



Másik város, másik játék: egy várost alapvetően határoznak meg a falfestmények, nem változó hirdetések, neonok, és mindenféle cucc, ami kint maradt az utcán. Pár éve az egyik fotós kolléga egyszer mutatott a vár alatt egy olyan plakátot, ami a kilencvenes választások óta kint van. Lassan visszamegyek megnézni, hogy megvan-e még. A Citylab - ami lassan az egyik kedvenc oldalam lesz a Futurity mellett - egy olyan projektről írt, ami kideríti, mik a megkopott feliratok a házakon, rekonstruálja a szöveget, majd este rávetíti a falra.


Richard Florida, a dzsentrifikáció trubadúrja változtatott az álláspontján. Eddig azt mondta, hogy a városoknak a kreatív osztályokat kell bevonzaniuk, mert a jelenlétük garantálja, hogy a város innovál, gazdagodik. Mivel ezt a városvezetések általában szeretnék, ezért népszerű volt Florida elmélete, ami a városok átalakításához vezetett. A Jacobin által ismertetett új könyvében azonban fordul a kocka, Florida felismerte, hogy a belvárosok pusztulnak, a külvárosok pedig szlömösödnek, bár odáig nem nagyon jutott el az amúgy izgalmasan piszkálódó cikk szerint, hogy nagyobb beismeréseket tegyen vagy hasznos megoldási ötletekkel álljon elő. Amíg ezen gondolkodik itt egy sornyi adat:As a result, the fifty largest metropolitan areas house just 7 percent of the world’s population but generate 40 percent of its growth. These “superstar” cities are becoming gated communities, their vibrancy replaced with deracinated streets full of Airbnbs and empty summer homes.Olvasnivaló

Nem volt időm befejezni a Signal from Tölvát, úgyhogy a kritikai megállapítások csúsznak. Ami biztos, hogy fogyasztóspecifikus a játék, aki gyorsabb ütemű dolgokon szocializálódott, az biztos megőrül bele. Rohanni pedig nem érdemes, túl szép a játék.

Van viszont két Slate Star Codex poszt olvasni. Alapvetően nem szokott a kezembe kerülni, tipikusan néhány barátom egyik kedvence, engem meg valahogy elkerült. Most viszont egyrészt írt a centralizált web veszélyeiről, másrészt pedig elment az effektív altruisták gyűlésére szétnézni és kérdezősködni. Az utóbbi cikk különösen ajánlott, lényegesen jobb embernek tűnnek az effektívek, mint valaha gondoltam volna.

Aztán újra volt érkezése blogot írni Matt Webbnek - tőle egy rövid megmondást a Kreatívba írott cikkemben is olvashattok majd - aki IoT startup tanácsadással foglalkozik Londonban, amúgy meg ex-BERG-es érdekes ember. Az egyik új posztban arról ír, hogy kezd normális mederbe terelődni az IoT. Ez esetünkben azt jelenti, hogy a nagy platformcégek lassan megbarátkoznak azzal, hogy nem lehet totális zártkerteket építeni, hanem szükség van interoperabilitásra. (Magyarul: nincs olyan, hogy az Apple teló csak a kompatibilis villanykörtét, ajtózárat, okoshűtőt, stb vezérli, hanem szabványok mentén minden mindennel fog működni. Majd. Egyszer.) A nagy példaprojekt az Ikea okosvillanykörtéje Webb szerint, ami olcsó, moduláris, és értelmes dizájnja van. A decentralizáltságra még egy okból van szó: így tudnak értelmes termékeket fejleszteni a cégek.

A másik poszt ehhez képest apróságról szól. Arról, hogy felélesztett egy webes hobbiprojektet, és ennek kapcsán a technikai megoldásokat is végiggondolta, meg azt is, hogy manapság a kutya sem indít honlapot. A Facebook kereshetetlen, süllyesztőként működő silójánál pedig jobbak voltak a honlapok. De ezt már én mondom, és nem állok neki nosztalgiázni, nem én.

Dogger, Finisterre és egyéb apróságok

Hallgattatok már brit vízállásjelentést? Ha nem, akkor a Guardian most írt cikket az egy évet a 150 éve működő Shipping forecastról, ami a szigetországot körülvevő tengerek várható időjárását sugározza. Remek dolog.

Máshogy, de még mindig cukiság: még öt nap van benevezni erre a kickstarteres Bowie kitűzőre, poszterre, felvarróra.

Mit csinál az ember, ha egy szigeten ragad egy beszélő gorillával? Tippeket is szívesen hallok persze, de van erről egy pár képes képregény is.

Despacitológia a Switched On Popban. Mindig lenyűgöz, amikor dalokat szerelnek szét a szemeim előtt. Ez a podkaszt pedig pont ezt teszi.

Ennyi a hétre! A levélre szokás szerint lehet válaszolni, hozzám esik az be. Szoktam például linkeket kapni, az mindig remek érzés. 

Üdv,
Ádám