Rakasz #47

Partizános

Sziasztok!

Nicholas Nova szokta azzal kezdeni a Lagniappe című hírlevelét, hogy az elmúlt levél óta lelt neologizmusokat felsorolja. Végre tudtam neki küldeni egyet - a forrás majd lentebb lesz - a tacticool-t, ami mindazon katonainak tűnő vackok összessége, amivel a plázanindzsák és városi harcosok teleaggatják magukat. Illetve az USA-ban a fegyvereiket is.

Aztán a provenanciától megkímélnék mindenkit, de addig forogtak az internet fogaskerekei, amíg Németh Kriszta el nem mondta vers mindenkinek jelleggel Ms Littlewood Szép intelem balladája a baszakodókhoz című művét. És hátvan még ott, ahonnan ez a vers jött. Többnyire remekül szórakozom rajtuk.

Reklám helye

Hátha van, aki még szombaton olvassa: este tíz-tizenegy körül Bari Damage Máriusz zenél a Kék Yukban vagy a Vörösben, tök mindegy, ugyanott vannak. Lesz előtte Black Nail Cabaret, utána Attrition, illetve be lehet szerezni CD-n a Snapshots of a Surveillance Manifestót

Eddig tartott a móka

Érdekes pop-up boltot nyitott a Kaspersky Londonban. Pénz helyett személyes adatokkal lehet vásárolni benne. Az csak színesebbé teszi a sztorit, hogy a Kasperskyt szokták azzal vádolni, hogy közeli szálak fűzik az FSZB-hez.

Az Iconic Photos jellemzően egy kép, egy helyzet, egy történelmi pillanat köré szerveződő dolgokról ír. Most viszont egy hosszú esszé jelent meg a kortárs vitakultúráról, a másik oldal meghallgatásáról, és arról, hogy mit kap az ember a pofájába, ha megkérdőjelez egy bevett narratívát. 

A New York Times-ban arról jelent meg véleménycikk, hogyan nem lehet a vagyonról beszélni. A cikk megszületését viszonylag sok beszélgetés előzte meg, a szerző szerint olyan emberek mondták magukat középosztálybelinek vagy "szerencsésnek", akik amúgy minden értelmes mérce szerint leginkább kőgazdagnak nevezhetők. 

És ha már gazdagok. A cikk ugyan 007-nek nevezi, de azért jusson eszünkbe, hogy a bűn ellen küzdő, hivatalos minőséggel nem rendelkező emberek olyanok, mint Batman... szóval adócsalás miatt állt bíróság elé a német Batman

As recently as 2011, he told his investigators, the trust fund had enabled him to save Pope Benedict XVI from attempted poisoning by the Sicilian-Colombian drug mafia, thanks to a tip-off from the Chinese secret service.

A milyen napokat élünk kérdés megválaszolásához még egy cikkem van elrakva. Figyeltétek, hogy a kínaiak megvettek egy magyar divatmárkát? Meg azóta egy reklámstartupot is, de az jóval kevésbé érdekes.

Vasak lélekkel

Aki hallgatja a Meti Heteort annak ismétlés lesz, de ez a hét legérdekesebb technológiai jellegű anyaga. Egyrészt szembejött egy érdekes iPod felújítási módszer. Van olyan elektronika, aminek az egyik vége olyan csatlakozó, mint az iPodba épített 1,8 colos merevlemezeken volt, a másik végébe viszont mikro-SD kártyákat lehet tolni. 

A másik még közelebb van a szívemhez, mert többnyire Thinkpadjeim vannak. És most csodálatos kínai emberek gyártottak olyan alaplapokat, amivel a T61-eseket és az X20-asokat fel lehet hozni mai szintre. Igen, ez tényleg teljes motorcsere egy öreg laptopban. Ugyanakkor ezek olyan gépek, amik hozzánőnek az emberhez. 

Twitterszüret

Majdnem ömlesztett témák, egy csomó érdekes dolog volt mostanában. Külön szomorú, hogy a Twitter alapvetően nem jó felület a csomó érdekes dolognak, és még így is örülni kell annak, hogy legalább nem a Facebookon süllyed el kereshetetlenül az írás.

Biztosan jelzi, hogy elmebeteg időket élünk, ha Sarah Jeong, az egyik kedvenc újságíróm, kedélyesen kiírja Twitterre, hogy most csinált külön mappát az Elon Musk témájú gyűlölködő leveleknek. Kapcsolódik, hogy a héten a Rick and Morty is előkerült, mint show, ami remek, de csak az írjon róla, aki azt akarja, hogy a fanok zaklassák.

Mona Kareem megfigyelése szerint a jövővel és a futurizmussal való foglalatoskodás az, amit az emberek akkor szoktak csinálni, amikor amúgy fasizmus van. Több irányból bele lehet kötni, de pont ezért érdekes állítás. Kapcsolódik ide a múlt héten emlegetett Nagle cikk is a jövőbe vetett hitről, a civilizációról és arról, mitől sikeres Trump.

Peter Gleick amerikai klímakutató röviden - azaz pár twitben - összefoglalta, hogyan tűnt el Donald Trump regnálása alatt a klímaváltozást vizsgáló adatbázisok nagy része. Jegyezzük meg, hogy míg úgy tűnik, hogy a "deep state" képes volt korlátozni a fickót, vannak még területek, ahol óriási kárt okoz. Juteszembe, meghúzta már valaki a párhuzamot az intézményrendszerek működését nem értő bánatos széljobberek által emlegetett deep state és a Yes, minister között?

Az amúgy súlyosan fura Chuck Wendigen keresztül szereztem arról tudomást, hogy vannak gyerekeknek szánt összeesküvés-elméletes showk a YouTube-on.

Shuja Haider arról indított érdekes beszélgetést, miért betonozódtak be egyes ideológiák egy-egy netes platfomra. Nem végiggondolt, nem kidolgozott elmélet, viszont lehet rajta gondolkodni. Jó alapanyag, csak nyomokban iróniát tartalmaz, ott ugrani kell.

Pookleblinky - legyen bárki is - az everyday carry szubkultúra változásairól írt, ami szerinte a fegyverbuziktól indult, kitágult egy időre - engem is jobban érdekel, hogy mi van Jones vadőrnél vagy egy szabadnapos mentőtisztnél - de aztán az ajánlóalgoritmusok elszabadulásával visszatért a késekre és fegyverekre komoly pénzeket költő nindzsákhoz. Megint egy olyan gondolat, amit sokkal szívesebben olvasnék egy hosszabb cikkben. Innen van a remek tacticool szó is!(Kösz, Gazs!)

Jugoszlávia vár ránk

A Twitteren futottam bele a Respactable Lawyer nevű felhasználóba, aki egy hosszú tweetstormban mesélt a Tito alatt épített modernista partizánemlékművekről. Sőt linkelt egy Spomenik Database oldalt is, amin vannak fotók, térkép, sztori. Esz a fene, hogy jövő tavasszal vagy nyáron el kellene menni emlékművet nézni. Súlyosbító körülmény, hogy amikor felvetettem az ötletet állandó tettestársaim egyikének, Péternek, akkor csak annyit mondott, hogy a múltkor is csak három óra kitérő lett volna a legnagyobb emlékmű. Nem néztük meg, így is egyre értünk haza a kiruccanásból, de legközelebb!

Zárójel: ha már gyűjteni való. Romániában megyehatárokat, várostáblákat és nagy beton Drum Bun! feliratokat kellene fotózni. Katharina Roters Magyarországon már végigfotózta a Kádár-kockák egy részét - úgy rémlik, nagyrészt Nyugat-Magyarországon, de lehet tévedek - de itthon is akadna még téma. Kezdve az iparból kiépített elemekből készült vikkendházakkal. 

Közben viszont szembejött egy új cikke ugyanennek a figurának. Az írás a Wonketten jelent meg, és egy, a republikánusokkal nagyon jóban lévő, obszcén módon gazdag ingatlanbáró, Marcus Hiles alázásáról szól. Hiles 2012-ben csúnyán - nem mintha lehetne szépen - megvert egy táncosnőt, amiért valami egészen röhejesen semmilyen büntetést kapott. Akkor nem vert fel nagy port az eset, azóta viszont elő-előkerült. Most egy veterán újságíró írt róla, és a cikkbe beillesztette a letartóztatott Hiles rendőrségi fotóját. A fotóra válaszul ügyvédi levél jött, így került  Respectable Lawyer kezébe az ügy, aki a jog és a nevetségessé tétel összes eszközét bevetve próbálja leszerelni a csávót. Nem szép, ami történik, de nagyon megérdemelt. 

Volt pofozkodás, volt líra. Ennyi a hétre.

Ádám