Rakasz #49

Tech kultuszos

Helló!

Vegyetek dzsekit, mert különben úgy jártok, mint én, hogy a radiátorra csavarodva ihatjátok a forró teát váltogatva a mézeset a Coldrexessel. Kapcsolódik amúgy, hogy a múlt héten újra megtalált Amateur Transplantsnak van gyógyszeres dala is, a Paracetamoxyfrusebendroneomycin, ami úgy van keverve - lásd a lenti képet - hogy az ember az elején azt higgye, megsüketült fél fülére. Le kellett töltenem, és ránézni, hogy most ki a hülye. 



Yours truly, máshol

A héten a Magyar Narancsba az infrastruktúrapornóról írtam belezsúfolva egy kábé négyezer leütéses blogposztba az urbextől az Infra című játékig mindent. Egy dolog maradt ki, mert bár jól hangzik, nem tudom bizonyítani, sőt azt sem tudom, hogyan lehetne: az infrastruktúra felderítése azt leplezi, hogy amúgy a világot megváltoztatni nem tudjuk. Ha pedig nem, akkor legalább valami rejtett logikákat ismerjünk. 

Több, mint két éves írás, de előkerült ma több ok miatt is. Elmentünk egyszer is egy parfümös workshopra, amit a 4160 Tuesdays és Odette Toilette tartott. Sok hasznos dolog mellett azt tanultam meg, hogy egy rendes vegyületnek a neve is vers.

Egyik szemem sír

Győztek a tartalomszolgáltatók, változik a szabályozás, hogy a Google hány fizetőkapu használata előtt ingyenesen megtekinthető cikket kér azért cserébe, hogy indexelje a fizetős híroldalakat. Elvben nyer vele a sajtó, szóval örülnöm kéne, viszont nagyon jól tudom, hogy nem fogok csak azért előfizetni nyolc-tíz lapra, mert nem férek hozzá cikkekhez. Az all-you-can-eat megoldás pedig egyelőre nincs meg, azaz átmenetileg a felhasználók szívnak. 

Onnan ugrott be, hogy... ez valójában három dolog egyszerre, de kifésülöm. Az AOL bezárja azt az AIM csevegőszolgáltatást, amin a fiatalkorom egy részét töltöttem, mert ezt volt egyszerű Macről használni. Szokás szerint platformháború volt, ilyenkor pedig a felhasználóknak a legkevésbé jó. Ugyanaz a forgatókönyv, mint bármikor. Ehhez a hírhez kapcsolódva írtam meg Dan Williams, hogy korábban már volt probléma egy csevegőszolgáltatás bezárásából. A Yahoo Messenger volt az, aminek a megszüntetése tavaly nagyon rosszul érte az olajkereskedőket, mert abban a szakmában ez volt a sztenderd kommunikációs forma. És hogy ez hogy jön a sajtóhoz? Úgy, hogy bár belinkelem a vonatkozó Financial Times cikket, lehet, hogy csak úgy tudjátok elolvasni, ha a Google-ben rákerestek a címére egy inkognító böngészőben. A címe pedig az: Oil traders’ love affair with Yahoo Messenger nears end.

Interjú

Ahogy a múltkor Twitteresdiből volt nagyon sok, ezen a héten interjúkból került több a szemem elé. 

Leila Johnston többek között hableányokról, mesterséges intelligenciáról, Laplace démonjáról és arról beszél, hogyan művészet az, amit ő csinál. Akit bővebben érdekel, az talál vagy egy tucatnyi előadást tőle a YouTube-on, és még ott a Shift Run Stop archívum is.

A Magyar Narancsban megjelent egy interjú az új regényt megjelentető John Le Carréval, amiben némi aktuálpolitika mellett van rendesen szó retró kémkedésről is. Utána kellene nézni, mert biztos ment az angolszász sajtóban is egy kört az öreg.


"Már hívtunk neki taxit, hány kérdésed van?" - na ez az, amit soha nem akar újságíró hallani, nekem is sikíthatnékom támadt, amikor egy rendes interjú helyett, beszélhettem kábé egy presszókávényit Jack Schultze-cal. Pedig az, hogy az ex-berges dizájner érdekes figura a Kickeren megjelent hat kérdéses beszélgetésből is kiderül. (Plusz a régebbi olvasók tudják, hogy a Berget elég fontosnak tartom, három-négy dolgot nagyon jól láttak meg anno, pont annyival mindenki előtt, hogy ne legyen belőle nagy biznis.)

Két éves, de akár új is lehetne interjú Peter Moosgaarddal a Supercargo nevű projektjéről, ami a kargókultuszokról szólt. Az interjúban rögtön a második kép egy fából készült, rajzolt okostelefon. Nem tudok attól a gondolattól szabadulni, hogy az összes felnőtt világhoz tartozó gyerekjáték (a Fisher-Price műanyag mobiltól a gyereklaptopig vagy a játékláncfűrészig) ugyanezt a logikát követi. Csak magunkban nem láttuk meg a mintát.

Gazstól - aki most valami kalandon vesz részt, megíratom vele, ha addig élek is - kaptam egy Hassan Hajjaj interjút, aki arról beszél és fotóz, hogy azt a hülyeséget, hogy színek nem mennek egymáshoz, el kell felejteni. 

Vagyunk lakói

Darran Anderson valami olyasmit írt, hogy hamarosan újraindul a White Noise. Amíg ez nem történik meg, addig a Wayback Machine-ből lehet előbányászni a cikkeiket, köztük ezt az írást az első londoni olimpiáról. Nem lenne ennyire jó írás, ha a birodalmi viszont más kultúrákat is a maga gondolkodásbeli korlátain belül megmutató 1908-as olimpiát nem helyezné szembe a 2012-es, Nagy-Britannia identitásáról szóló olimpiával. Amivel tovább is kattinthatunk, hátha nem láttátok azt a videót, amin a 2012-es megnyitónak egy része van a szereplőknek szóló utasítások hangsávjával.


Úgyis vita van most arról Magyarországon, hogy kell-e sztárépítészet vagy sem a városban, itt egy jó távoli cikk arról, hogyan lesz valami korábban forradalmi, vitatott dologból örökség. A FT cikke (cím, ha guglizni kellene: Concrete examples: has London’s once-bold architecture lost its nerve?) a londoni brutalista épületekről és a párizsi Pompidou központról szól. Azt hiszem, bármilyen állásponton is van az ember az első vitában, a fenti három cikket mindenképpen érdemes elolvasni. (Tekintve, hogy abszolút nem értek a tárgyalt kérdéshez, ellenben érdekel, csak így zárójelben jegyzem meg, hogy akar a halál egy k.u.k. skanzenben élni, de a Molra se bíznám a jövőt.)

Zuckológia

Amikor Tim Hwang meghirdette, hogy elindítja a The California Review of Images and Mark Zuckerberg periodikát, még azt hittem, hogy eldobhatós poén. Nyilván Zuckerberg országjárása és Hétköznapi Emberekkel (tm) való találkozgatása több szempontból is érdekes. Egyrészt van egy gyorsan mémesedő vonala arról, hogy Zuck nem ember, hanem robot. (Ami nem is meglepő, amikor ilyeneket válaszol magától arra, hogy gyíkember-e.) Másrészt országjárás miatt került elő a többször cáfolt pletyka, hogy politikai pályára vágyna. És persze van harmad és negyedrészt is, de akkor már a Facebook politikai szerepéről beszélünk, ami önálló cikksorozat témája lenne, nem egy bekezdés a hírlevélben.

A lényeg úgyis az, hogy Hwang a napokban kirakott egy screenshot darabot az asztaláról, ahol gyűlnek a zuckerbergológiai írások. A terv nem poén volt, hamarosan lesz olvasnivaló.

Ennyi volt a hétre! Sziasztok!

Ádám

(Ja igen, fotók: én, Berg London, én, én. Legközelebb nem tukmálom rátok az ún. művészetemet, de most mindenhez volt kép.)