Rakasz #54

Felirat mikor lesz?

Sziasztok!

Úgy aludtam át a hétvégét, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ez az ősz egy közel értelmetlen évszak. Már ébrenléti szempontból. Na de egy gyors Rakasz, amíg ébren vagyok. (Miért vagyok ébren egyáltalán?)

A jezsuiták megint bizonyították, hogy pokolian jó politikusok. Úgy tették zsebre a Saju atyáért (R#48) járó ledorongolást, hogy mindenki más látszik sudribunkónak az ügyben. 

Szeretetcsomag ajándék játékkal

'drágábbak vagyunk, mint Gap, és ugyanolyan feketék' esztétikában utazó Lot2046 a legutolsó hírlevelében játékot is küldött ki. Egy magánlevélnek tűnő szöveget, amihez csatolt képek, a képekről kivágható QR-kódok és egyelőre nem élő weboldalak címei is tartoztak. Vannak még benne kódok, szóval neki lehet ugrani. Az ilyen ARG-játékokat hálistennek a nálam kettővel okosabbakra és hattal függőbbekre szokták célozni, ezért bunkerből nézem, mi történik. A Cicadát is sikerült megúsznom.

Apró nyomozgatás erre különböző kedvenc embereim által. Amiről persze nekem az ugrott be, hogy ravaszdi Bruce Sterling már megírta egy verzióját a sztorinak a Lightspeed Magazinban is elérhető Maneki Nekóban. Eredetileg mintha a Good Old Fashioned Future kötetben lenne, azzal illik rendelkezni.

És hát persze arról a Lotról beszélünk, amelynek a hírlevél feliratkozási felületén el van dugva a láblécbe egy idézet Jeremiás próféta könyvéből. (Ez épp a refi újfordítás, mert az olvasóbarát.)

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.

Wikipédia

Van egy szeretet-gyűlölet viszonyom a Wikipédiával. Tudom, hogy nem vagyok vele egyedül, de annyi szar van máshol, hogy valahol erről ritkán beszélünk. Pedig az oldal őrületes kánonképző erővel rendelkezik, és valami olyasmi szűrődik ki a falak mögül, hogy nem mindenki van tisztában azzal, hogy hogyan is lehet erről gondolkodni. Ha pedig egy ilyen erőt bürokráciaként működtetünk és a bürokrata beállítottságú felhasználókat hangosítjuk ki, az súlyos dolgokhoz vezet. Például ahhoz, hogy a kellően nem adatolt, nem kutatott, "digital first" kultúrtermékek kiszorulnak. Tanulságos beleolvasni például a törlési kezdeményezést túlélő cracktro szócikk vitaoldalába.

Hogy mi az a cracktro? Amikor feltörték egy program másolásvédelmét, a törőcsoportok gyakran zenés, ugráló szöveges bevezetőt rittyentett a program elé, hogy mindenki tudja, kinek köszönheti a warezt. (Itt egy jó Pre2 cracktro.)

Az ugye senkit nem lep meg, hogy a deleticionizmusnak és a sok szemét megőrzésének külön szócikke van a wikin? Múzeumból is a wunderkammert szeretem, elfogult vagyok.

Az egész úgy jött elő, hogy az utólag beazonosíthatatlan, ezermillió felesleges ténnyel dolgozó No Such Thing As A Fish podkaszt két adását kerestem. Az egyikben megelmlítik, hogy Nixon elnökhöz két kétes barátja Charles "Bebe" Rebozo, Floridai bankár és Bob Abplanalp, az aeroszol szelep feltalálója próbált egyszer egy kurvát becsempészni bőröndben. A másik pedig a brit mentős statisztikák körül kalandozott, és elhangzott az a remek rövidítés, hogy PRATFO, azaz Patient Reassured And Told To Fuck Off. 

"Personally, I never travel to Norway without explosives"

A Humble Bundle-nél erősen fel vannak pörgetve az akciók amióta új a tulajdonos. Eddig sem fogták vissza magukat, de most kerültek még ki fékek a rendszerből. Csaba a HWSW-n írta meg az eddigi modell ügyességeit, illetve hát azt, hogyan akasztott minket horogra a csapat. (Mondjuk gamernek egy pillanatig nem vallanám magam, mindennek van határa.)

Most hogy tisztáztuk egymás között a függést, mégis azt javasolnám, hogy a James Bond képregényekre nézzetek rá. Ez nem a rázva nem keverve Bond, hanem eggyel keményebb és eggyel hidegháború utánibb. És az első pár sztoriját Warren Ellis írta.

Mindenhol máshol

A héten tele van velem az újság. A Mancson futó blogomba gyilkos robotokról írtam - egzekutívszammeri: pöcsölés megy az ENSZ-ben -, a print Magyar Narancsba a Sony új Aibojáról (alaphír), az első hullámról, és a virtuális állat, mint szolgáltatás modellről. A héten megjelent Kreatívban van egy Kevin Zollman interjúm az iskolarendszerről, unschoolingról (ez a kedvenc cikkem a témában), és arról, hogy nincs olyan érvényes mondat, mint a "kisfiam, menj jogásznak, mert azok jól keresnek". Ugyanebben a lapszámban van egy rövid összefoglalóm az Amuse konfon meghallgatott társasjáték és UX-tervezés előadásról. Ebből szerencsére fent van az előadás is a neten, remek idézetgyűjteményt szórt be a hallgatók közé Stephen P. Anderson, érdemes megnézni. Mondanom sem kell, hogy a Kreatívot és a Mancsot is ajánlom megvásárlásra, mert kenyeret tesznek az asztalomra.

Ennyi a hétre! Mindenről az alvás tehet ugye. :)
Sziasztok!

Ádám