Rakasz #58

Pénzes, Mocskos Pénzes

Sziasztok!

Ha bárki azt mondja nekem két éve, hogy a fiatal, progresszív arcok körében rém népszerű kártyajáték marxista poénnal áll elő, és ennek tömegek tapsolnak, akkor nekifutásból néztem volna hülyének. A vicc mögötti akció - gyűjtöttek egy csomó pénzt a Trump-féle mexikó fal útjában lévő birtok megvásárlására, majd a maradékot szétosztották a szegényebb adakozók között - jópofa, de azért rakjuk mellé gondolatban a könyvjelzőt, hogy itt normalizálódott egy kicsit a gazdagok megevéséről való beszéd. (Aki tud jó gazdagrecepteket, írja meg!)

Juteszembe gazdagok. A Narancsban futó blogomban a héten írtam a Kleptocrat nevű játékról, ami egészen ügyes mobilos, kártya alapú stratégiai játék, amiben piszkos pénzeket kell elkölteni jachtra meg halott oroszlánokra, miközben az oknyomozók jönnek utánunk. Mészáros Lőrinc szimulátor, csak a játékban van tétje, ha lebukunk.

Sam jobbra, valóság balra

Sam Altman, a Y Combinator naaaaagyon befolyásos akcelerátorprogram elnöke megírta a blogjában, hogy azt vette észre, hogy Kínában nyugodtabban beszélget ellentmondásos témákról, mint Amerikában. A gyakran idézett mondata az, hogy 

This is uncomfortable, but it’s possible we have to allow people to say disparaging things about gay people if we want them to be able to say novel things about physics. (Altman)

A vitaképtelenségről volt már szó a Rakaszban (R#52), illetve arról is, hogy Angela Nagle vitaindító könyve szerint hogyan szárad mindez az identitáspolitika és a progresszívek lelkén (R#39). Viszont ezektől függetlenül Altman hihetetlen érzékkel nem látja meg a problémákat. Kezdve talán azzal, hogy a kínai szólásszabadság nem létezik, és zárva azzal, hogy a szegény elnyomott tech elitjében szépen akadnak az amerikai szélsőjobbot támogató igazi szörnyetegek, meg pár Elon Musk.

Többen kezdtek el vitatkozni Altmannal, ebből két olyan szál van, amit mindenképpen érdemes megnézni. Az egyik Anil Dash, aki arról írt, hogy a szólásszabadság félreértése illetve az áldozatérzés nem csak Altmanban van jelen, és ezzel fontos tisztában lenni a Szilícium-völgy megértéséhez. (Zárójel: a Számláló Nullára (Count Zero) egyik témája, hogy a gazdagok nem olyan emberek, mint mi. Khm.) (Zárójel #2: egyfajta divatja kezd lenni a völgy ekézésének, aminek az a vége, hogy nem történik semmi a végén.)

Mainstream, big-name VCs have cut checks or provided resources to white supremacists. To bigots of all stripes including, of course, men who commit sexual harassment. Concerned about free speech? Stop funding violent men. (Dash)

Még érdekesebb, amit Naomi Wu írt Altman kínai mondatairól. Az egyik, hogy az udvariasságot - azaz hadd beszéljen marhaságokat a kedves vendég - vehette szabadabb levegőnek a befektető, a másik twitje pedig még sokatmondóbb. Röviden azt írja, hogy nem politizál, pozitív dolgokról ír, szárazföldi kínai és nem tervez elköltözni, de nem állítaná, hogy minden rendben van. Ez alatt még esik szó az ellenzéki vélemények kinyilvánításának lehetőségeiről Kínában.

Tanulság? Wura szerintem nagyon érdemes figyelni, érdekes projektjei vannak és látja a világ bonyolultságát. Altman, na ő nem.

Az állam, a gyalázatos

Elon Musk egy rendezvényen mintegy mellékesen beszélt arról, hogy mi a baja a tömegközlekedéssel. Röviden: máshonnan indul, mint szeretnéd, máshol tesz le, és vannak rajta más emberek is. Nehéz a milliárdosok élete, na. Ezt szerencsére el lehet hessegetni azzal, hogy mi európaiak vagyunk, és itt többnyire tudják, hogyan kell közszolgáltatásokat üzemeltetni. Meg a városaink többségét nem arra építették fel, hogy legyen autód vagy halj meg. Egy dolog miatt érdemes mégis foglalkozni Musk szavaival, az pedig az, hogy a fickót sokan tisztelik prófétaként. És ezzel visszaértünk Anil Dash érveléséhez és a Számláló Nullára Josef Virekjéhez.

Hazai kanyar: Vitézy Dávid is írt az ügyről, amiből remek sajtócsörte lett, mert a 24.hu-n Birkás Péter védelmébe vetteaz alagútfúrás pompomlányát, amire persze Vitézy válaszolt. Azért is érdemes végigkattintgatni, mert Vitézy szépen összeszedte a Muskkal szemben kritikus forrásokat.

A cyberpunk jelen

"Nem ezt ígérték, de ez lett" cikk akad még egy pár. Tényleg annak kell örülni, hogy az Weyland-Yutani üvegpiramisról nem tükröződik be a szobába az Arasaka-torony neonja, és így legalább aludni lehet nyugodtan. Apropó, a múlt héten linkelt nem ezt ígérték eszmefuttatás folytatása a pusztulás esztétizálásáról. (Kösz, Gazs!) És még egy link a mai óriásvállalatok cyberpunk esztétika szerint áttervezett logóiról.

Nade, jöjjön a heti nyomor a teljesség igénye nélkül:

Nem lehet könnyű abban hinni, hogy az internet csak úgy magától bármit jobbá tesz - khm, arabtavasz - de a rohingya krízis abban is le kellett bontsa a hálózatba vetett hitet, aki előtte minden este Szent Vint Cerfhez imádkozott. A New York Times cikke arról, hogyan szolgál ki remek gyűlöletbeszédet a Facebook a feltüzelt burmai buddhistáknak.

Sparks & Honey 2018-as trend deckje egy egészen felfoghatatlan dokumentum. A nagy része bullshit, egy része ráadásul olyan bullshit, ami egy-két év késésben van. Mégis akad benne egy-két olyan elem, ami miatt megéri végiglapozni.

A trendesdi cyberchondria szócikkéért cserébe kaptam Nicolas Novától az egyik Near Future Laboratories-os kollégájának 2016-os projektjéről szóló cikket. Fabien Girardin azt gondolta végig, milyen internetes "kórságokat" szedhetünk össze. Vajon mit mond a háziorvos, ha bemegyek hozzá azzal, hogy nyugtalan vagyok, mert kevés a lájk az Instámon. (A cikk francia, de a Translate remekül fordítja angolra.)

Valószínűleg mostanra már mindenki olvassa, hogy San Franciscóban, ami a jövő egyfajta városa - abban az értelemben mindenképpen, hogy a lakók és a rájuk telepedő technológusok csendesen utálják egymást - militáns állatvédők eresztettek baszogatós rendőrrobotot a hajléktalanokra. A baszogatottak gyorsan rájöttek, hogy ha feldöntik a robotot, ráborítanak egy ponyvát és barbecue szósszal kenik össze a szenzorait, akkor a primitív robotzsaru semmit nem tud tenni. 

Mindeközben Eric Price, a Blackwater zsoldoscég (most épp Academinek hívják őket, de ez háborúsbűnönként változik) feje privatizálni akarja az afganisztáni háborút és vele az ország ásványkincseit. Nem amerikai sajátosság a konfliktuszónákban megtalált értékekről való hangos gondolkodás, de azért ez csak gusztustalan.

Someting blue

Egy beszélgetés kapcsán szembejött egy 2007-es interjú Michael Chabonnal arról, hogy a Jiddis Rendőrök Szövetségének - ami egy alternatív történelmi noir - írása közben hogyan és miért teremtett saját jiddis szlenget. A regény épp 990 forint amúgy a Könyvudvarban, aki ennyiért nem szerzi be, letér a bölcsesség útjáról.

A héten lekapcsolták az AOL Instant Messengert (AIM). Sokan siratták el, de olyan jót, mint Helena Fitzgeraldkevesen írtak. Lehet senki. Benne van a játék, az online és offline éles különbsége, a sokkal képlékenyebb identitások. Elmeséli, mi volt a jó a régi netben.

Ilyesfajta nosztalgiám az ICQ ködkürtjével, a gépeléshangokkal és azzal kapcsolatban van, hogy karakterenként küldte az üzenetet, így a mostani üzenetküldésnél is élőbeszédszerűbb volt, mert lehetett látni a visszatörölt bakikat és elgépeléseket. És ami még fontosabb, és erre 

Nem elég, hogy ez a csapat a cree indiánok nyelvét erősen használó videojátékot fejleszt, de ráadásul még cyberpunk és noir is lesz. A szüzsé egy része emlékeztet a Lazarusra, amit amúgy is érdemes levenni a polcról.

Aki még nagyon kattingatna, annak egy legutolsó link: a Superflux épített jövőlakást, de ebben nem az okoseszközök dominálnak.

Ennyi a hétre! Jövő héten karácsony, biztosan nem lesz Rakasz, de meglepne, ha a két ünnep között meg tudnám állni, hogy írjak. 

Ádám

PS: 199-en vagytok. Ez már sereg!