Rakasz #62

Elveszett dolgos

Sziasztok!

Öcsém mutatott egy zárnyitás szimulátort a héten. Szerepjátékhoz keresett valamit, ami nem próbadobás, hanem annál idegesítőbb és közelibb a valósághoz. Zárnyitós puzzle több videojátékban van, és ami még sokkal jobb, lehet venni Kínából - ez egy pár nap múlva tartott játékhoz nem nagyon opció - zárnyitást tanító átlátszó próbalakatot és eszközöket. Azóta szembe jött egy magyarázó videó is arról, hogyan működnek a jobbra-balra tekerős zárak a széfeken.

A tanulság ott van ebben szerintem, hogy a tudás elérhető bárki számára. A zárnyitásból amúgy is sport lett, épp csak az olimpián nem lehet vele indulni. Ráadásul nem érdemes felháborodni rajta, még ha ez is a logikus első reakció, mert a tolvaj csak az Arséne Lupin sztorikban szórakozik tolvajkulccsal. A valóságban eltöri a zárat, azt szevasz. De mindezt sokkal jobban, és könyv hosszúságban, megírta Geoff Manaugh az A Burglar's Guide To The City-ben. Meg kell tanulni máshogy gondolkodni a biztonságról. Nem újdonság, de jó ha néha eszünkbe jut.

Polipok az űrben

Egy darabig úgy tűnt, hogy Larry Dixon nem teljesen érti, hogy a titkos küldetések logói és patchei hogyan működnek, vagy legalábbis nagyon hosszan rugdosott egyet rendkívül viccesen Twitteren. (A Wireden volt erről egy hosszú sorozat.) Aztán kiderült, hogy érti, a követőivel értelmesen el lehet erről beszélgetni, és grafikusként ő is tervezett már teljesen lehetetlen felkérésre - fekete helikopter támad éjszaka egy gőzmozdonyt - könyvborítót. 

SBIRS! My old friend! I used to work at Aerospace Corp (named on the patch), and all of these patches were amazing. One had a polar bear shooting lasers out its eyes. (Satellite in polar orbit.) I once got so bored in a meeting I tried to describe one in heraldic terms.

Juteszembe, ha már katonai küldetések és festészet, a CIA galériájára is megéri ránézni. Az ügynökség nagy tetteit megörökítő olajfestmények gyönyörködtetik a szemet. Van például légvédelmi tűzben, francia felségjelzés alatt repülő Fairchild szállítógép, meg az SR-71-es elődje ultranagy magasságban.

És hogy legyen a végére csattanó is. A Task And Purpose, ami többek között az ex-gawkeres Adam Weinstein új bizt/katonapolitikai helye, és nagyon jó, cikkéből hírlevélzárta közben tudtam meg, hogy a Földet behálózó polipos patch miatt szigorítottak az NRO-nál az ellenőrzésen.

Kik vagyunk mi és hol?

Stefano Bottoni és Ungváry Krisztián cikkeket, interjúkat naphosszat tudok olvasni, még ha nem is leszek tőlük szignifikánsan boldogabb. Az előbbivel a Politis beharangozó kampányában volt egy interjú arról, hogy hol helyezkedik el Magyarország az Európa, Balkán, Oroszország, hűbérállam tengelyen. Az utóbbinak egy előadáson mondott szavait foglalta össze a Qubit. Jó értelemben vett ügynöközésre, a múlt feldolgozatlanságáról való beszédre számítson, aki lekattintja.

A Politis kampánya közben véget ért. A dráma kedvéért szívesen tépném a mellemről a pólót azt óbégatva, hogy 3700 demokrata maradt az országban, de nem bírnám röhögés nélkül. Pedig amúgy a sztori nem vidám, de ahhoz közeli, hogy a kampány hibáiról és az önfelmentegetésről beszéljünk. Múlt héten viszont a Metiben, ami most lett túl a 200. adásán, Dudás Gergővel beszélgettünk a Politisről és a b-terv hiányáról. 

És ha már így belementünk az ország dolgaiba, a Momentum blogján jelent meg dr. Ésik Sándor (of Diétás Magyar Múzsa, onnan lehet ismerős a név) elemzése a pusztahencsei választásról meg a civil társadalom létének fontosságáról. 

...vagy egy ügyes eredeti

Tudjátok, hogy lenyűgöznek a műkincses bűnügyek. A héten jártam az Amazon Wishlistemen, ahová azok a könyvek kerülnek, amiket aztán soha nem veszek meg, még ott is ez jött szembe. (Nem vettem meg, a hagyományok ugye.) Viszont az Artportálon van a héten egy remek cikk a hamisított orosz avantgárdokról, akiknek a műveivel gyanúsan tele van a genti képtár kiállítása. 

A Gardner Múzeum újra megduplázta a jutalmat, amely az 1990-ben a múzeumból ellopott festményekről hasznos információt szállítóknak jár. A több Rembrandtot, Degas-t és egy Vermeert tartalmazó zsákmánnyal két rendőrnek öltözött férfi lépett le. Az ellopott fesmények összértékét félmilliárd dollárra becsülik. (Részletek a wikipédián.)

Vitáznivaló

A Wired-ben arról jelent meg cikk, hogy a "jönnek az elektromos autók és a klímaváltozás képébe röhögünk" gondolatot érdemes szögre akasztani. Öt olyan kérdést vesz végig a cikk, amelyekre kell választ találnunk a nagy röhögés előtt. Semmi radikálisra nem kell gondolni, csak a hálózat bővítésére, arra, hogy honnan lesz hirtelen őrülten sok lítiumunk és ritkaföldfémünk a projekthez, és úgy általában nézzük már meg a helyi energiamixet. Tanulságos beleolvasni a kommentekbe, hányan kapják fel a vizet ezeken.

A Task and Purpose azzal húzta ki a gyufát a héten, hogy megjelentettek egy cikket arról, hogy a spártaiak igazi lúzerek voltak. Illetve, hogy a katona alapvetően nem meghalni indul, ha meg igen, akkor illene beszélni a 300 spártai mellett harcoló másik ezer emberről is, akiket a többi városállam küldött. Csak Thespiából hétszázan voltak ott, írja a cikk. A másik érdekes szál, hogy szóba kerül, hogy az USA Spárta-e vagy sem, és milyen szerepe van a katonai elitnek. Szinte kedvem lett tőle Csillagközi inváziót nézni.

Fontos apróságok

Podcast lesz a Boring Festival - a kedvenc fesztiválom, fura emberek beszélnek mindennapi hobbikról! - szervezőinek Boring Talks című évközbeni programjából. Köszi, BBC!

Tim Bray szerint csúnyán elfelejti a Google a régi oldalakat. Ez azért érdekes, mert régi tartalmat amúgy is pokol előtúrni. Volt egy jó kenguruvadászos novella, azt tíz éve nem találom.

Ennyi a hétre. Linkek még épp lennének, de végre be lehet szerezni Trenka Csaba Gábor új regényét, amit tavaly csak belengettek a Könyvhéten, és már itt figyel az asztalom szélén.

Üdv,
Ádám