Rakasz #65

Titkos térképes, titkos szöveges

Sziasztok!

Szeretjük mi azokat a cikkeket, Béláim, amik hosszú veretes mondatokban mondják el, milyen szar a világ. (A szarságot most az egyszerűség kedvéért ne vitassuk.) Azt hiszem, lehet ezzel telítődni.Tóth Szabolcs Töhötöm pedig azt fejtegeti, hogy az elégedetlen világsajtó fogyasztása remek nyugtató arra, hogy nem teszünk semmit. Azért egy gig economy - ezt korábban péeresebb néven sharing economynak hívták, ami egy nagyon csinos hazugság volt - fizetéseiről szóló rövid cikk és egy, a Jordan Peterson jelenséget magyarázó anyag van kéznél. (Azt hiszem, pár hete volt a mi a baja az alt-rightnak a posztmodernnel vagy a modern építészettel cikk. Aggasztó gyakorisággal kell előveni.) Na de beszéljünk a Voynichról egy kicsit.

Szörnyeskönyves

Engedjük el az aktuális megoldásnak mondott dolgot. Átlag félévente van egy új elmélet arra, hogy mi lehet a kódexben. Rá egy-két hónapra ezeket vagy megcáfolják vagy felfedezik, hogy már az eredeti elmélet is csak egy részproblémát próbált megoldni. A szenzáció megvolt, a kattintásokat betakarították, a professzori helyek meghosszabbítódtak satöbbi.

A lényeg ez: a Voynich-kézirat (PDF) egy nagyjából 240 oldalas kézirat, amit az 1400-as évek elejére datálnak. A szöveg egy ismeretlen ábécével van írva, és az egyszerűség kedvéért azt sem lehet tudni, hogy milyen nyelven mit tartalmaz a szöveg. Van némi latin széljegyzet, de ez szerencsére semmit sem tesz érthetőbbé. A szövegnek több latinbetűs átirata van. Az első az 1940-es évekből, az IBM-től, de van NSA-s változat is. (És elérhető Mary D'Imperio NSA-s kódtörő könyve is a Voynichról.) Egyelőre mindegyik megfejtési próbálkozás kudarccal zárult, jobb esetben csak rohadtul nem volt meggyőző. Épp ezért egy új csodás megfejtés esetén érdemes felnézni a Voynich-őrültek levlistájára, akik jellemzően egy-két nap alatt szétszerdik az új elméletet, illetve kitárgyalják az erényeit. 

Nézni meg hallgatni

A Slate nagy garral jelentette be, hogy dokumentumműsort csinálnak a Watergate botrányból. Ez annyira jól hangzott elsőre, hogy csak vagy két rész múlva jöttem rá, hogy egy kicsit beetetős dolog: a mélyre menős részek el vannak rejtve a Slate+ előfizetés mögé. Ami amúgy évi X, második évtől X+valamennyi dollár, szóval pont olyan konstrukció, amit kerülni kellene a fenébe.

Vissza a lényegre: a podkasztban előkerülnek azok a figurák is, akik az utólag kialakult, a Woodward-Bernstein párost központba állító narratívából kiszorultak. Persze ettől még az embernek kedve lesz megnézni tőle az All The President's Men-t.

Van némi spétem videók megnézésében, amikről tudom, hogy az internetmédia jövője (khm, volt valamikor), de vacak benne keresni, nem lehet átfutni, és az istennek nincs elég ideje rájuk. Eddig a mentegetőzés, hogy miért csak most hozom szóba Charles Stross CCC-s előadását, aminek az volt a címe, hogy Dude, You Broke The Future. Már azért megéri belenézni, mert helyére teszi a szingularitás vallást. Legalábbis azt a részét, ami szerint egyszer előáll a digitális Jézus és megvált minket a bűneintől, majd elmondja azt a csinos Brautigan verset.

A szakma trükkjei

Azt hiszem, soha senkivel nem tudtam elhitetni azt, hogy valójában az interfészek a lényegesek. Magyarul mindegy hány processzormagot szórtak el a metróban hirdetett olcsólaptopban, ha a műanyag nyöszörög gépelés közben, a tapipad érzéketlen, a kijelzőre pedig fáj ránézni. Pedig ezek jellemzően nem szerethető, nem jó és nem is rossz eszközök. Ami viszont buli, ebben a kategóriában találni valami igazán jót. Vlad Savov, a Verge ügyeletes audiobuzija egy 38 dolláros fülhallgatóban látta meg a digitális jézust. Öröm olvasni a tesztjét róla, mert nem győzi hangsúlyozni, hogy ennek a cuccnak, ilyen áron léteznie sem kéne, de mégis van. Ne a füles miatt, a cikkért nézzetek bele.

X marks the spot

A parfüm őrületesen izgalmas téma, mert úgy tűnik, hogy csak részben lehet róla írni. El tudom olvasni egy illatról, hogy tonkabab van benne, de mégis mi a halál az a tonkabab és milyen az illata? Na ezért vagyok finoman rákattanva a témára, meg mert 2015-ben beestünk szinte véletlenül a 4160Tuesdays egyik workshopjára.

A héten olvasgatás közben bukkantam a brit Haeckels 2017-ben kiadott tíz illatára, amikhez egy játék is jár. (160 fontért persze járjon is, még csak nem is királyi beszállítók!) Az illatok neve egy-egy koordinátapár, a leírás pedig arról a helyről szól, ami az illatot ihlette. Mutatom, úgy egyszerűbb: GPS 23’ 34”N nevű illat, aminek a Fragrantica szerint a koordinátapárja 1° 24’ 9” E / 51° 23’ 34” N és ez az öböl közepe Margate-nél. A szöveg szerint:

This location is one that is close to our hearts, an uninhabited bay with remnants of beach use in times gone by and only a raw natural beauty left behind to enjoy. A man made bathing pool bridges the gap between the sea and land, an iconic reminder of a past popularity and a link between man and effects on the nature of the landscape. Walk along the sandy beach with sand and salt on your skin and take in the aromas of fresh seaweed, the chalk reef and seawater. Listen to the sound of the wind blowing through the long cliff top grasses, black lovage and distinctive white flowers.

Nna ilyenből van másik kilenc. Hát mekkora móka már.

Funkcionális szobrok

Már nem tudom honnan kattintottam le - ez gyakran van így, nem magamtól vagyok ilyen okos - de a héten a kezembe került a Hagerty autós szolgáltatócég oldalán egy cikk a Bullittról. Tudjátok, a film, amiben Steve McQueen tolat. Lehetne alaposabb, de még így is jó olvasni az autós üldözésről, ami megteremtette a modern autósüldözést. Ráadásul a kommentelők felemlegetik, hogy A francia kapcsolatot és a Ronint illik legalább szóba hozni, ha autós filmekről van szó.

Egyszer volt, hol nem volt, az addig folyondármintás konyhai eszközöket gyártó cégek rájöttek arra, hogy férfiaknak is el lehet adni konyhai berendezéseket. Ehhez azonban nehezebb és krómacél cuccokat kell csinálni, hogy elég maszkulinnak tűnjön. Erről a trendről a Curbed írt cikket, ami a konyhából indul, de eljut egészen a minden férfiasságok legférfiasabbikához, a grillezéshez. Egészen vicces téma lenne, ha nem járná át a törékeny maszkulinitás. De tényleg, ki vesz limitált szériás, az öltönyhöz passzoló mattfekete Kichen Aidet? Zárójeles, de ugyanez a trend élteti a kézműves szuperbaltát is, amiről egy korábbi levélben volt szó. A cikkben amúgy vannak még remek megállapítások a nemi szerepekről és a munkamegosztásról, de gyanítom ezek senkinek nem lesznek újak. (És igen, azt az ergonómiai hülyeséget én is elkövettem, hogy "szabvány" azaz kényelmetlen magasságú az összes pultom.)

Rövid

Kyle Chayka a digitális nomádságról: techno eat pray love.
John Walker arról, hogy nehéz kell-e legyen egy videojáték: nem, sőt javítana a világon, ha ki lehetne kapcsolni a nehézséget.
Nicholas Nova az IxD konferencián beszélt a helyi innovációról, azon belül pedig olyan francia találmányokról, mint a Minitel és a Nabaztag. A diái már fent vannak, a videó gyanúsan elkalódott. Van rajz is.

Ennyi a hétre!

Üdv,
Ádám