Rakasz #67

Hajós szuperintelligenciás

Sziasztok!

Mutatnak arra jelek, például a Rock Paper Shotgun kritikája, hogy a Ubisoft képes volt elszúrni az új Assassin's Creed játék oktatómódját. A különböző részekben eddig is rendkívüli mennyiségű rendszerezetlen és nem beivódó tudás volt szétszórva, most ehhez létrehozak egy új bejárási módot. Pedig azok a játékok hatásosak. Egyszer láttam az egri várban egy kiskölyköt "szinkronizálni" - azaz várostérképet építeni - a falon. Az anyja mondjuk nem örült neki, hogy ennyire megihlette a játék térképszerzési mechanikája.

Kékfény

Fogadjunk, ti sem tudtátok, hogy a hampshire-i New Forestben állatvédők szétengedtek egy vagon nyércet a kilencvenes évek végén. Rendes fogolyszöktetés volt, a nyérceket a prémjükért tenyésztették, amíg le nem csapott az Animal Liberation Front (ALF). Az akciónak többen nem örültek, ideértve a helyi gazdákat, a tenyésztőket és a zsákmányállatokat, akik kaptak a nyakukba 5-6 ezer példányt egy invazív ragadozóból. Ebből valamennyit elfogtak, egy más ismeretlen mennyiségtől így vagy úgy, de megszabadultak a helyiek, elég az hozzá, hogy a New Forestben azóta is laknak nyércek.

Ami még érdekesebb, és ami kékfénnyé teszi a sztorit, hogy a nagy nyércszöktetés alatt az ALF-be volt beépítve egy brit rendőr, akit most az ügy újramelegítése során sikerült lelepleznie a brit rendőrségnek. Mivel a mai napig vannak állatvédő barátai, sőt a párja is az, az egykori beépített rendőr nem túl boldog.

A ProPublica tényfeltáró anyaga - amit több mint hat hónapnyi chatlog alapján írtak - szerint Amerikának van egy kis náciproblémája. Már olyan igazi, fehér felsőbbrendűséges, fegyveres, antiszemita, döntsük meg az államot típusú nácik. Ráadásul ezek viszonylag fiatal, jól felfegyverzett idióták. 

Érdekes egyébként, hogy a képregényekben nagyon ott van most ez a téma. A Dark Horse Comics-nál futó, Brian Wood által írt és Mack Chater által rajzolt Briggs Landben egy alaposan felfegyverzett, a szövetségi államtól tisztes távolságot tartó, sötét üzletekből élő nagycsaládon (+zsellérek) belüli vezetőváltást mesél el. A Southern Bastards egy erősen diszfunkcionális, kiúttalan déli kisváros belső ügyeiről szól. És a boszorkányos Redlandset is ide lehetne rángatni. 

Mi van, ha az egész hülyeség?

Ennyire nem arcba mászós, de alapvetően ezt a kérdést teszi fel Ed Felten professzor, aki korábban a Federal Trade Commission aztán a Fehér Ház vezető technológusa is volt. Érdemes végigfutni legalább a Wikipédia oldalát, a tök izgalmas, ám a való világban nem túl hasznos cold boot támadást az ő diákjai találták ki, vizsgált e-szavazási rendszereket, ott volt a Sony rootkit ügyénél, és kiosztott pár sallert a Sonynak. 

Most a blogjában négy rövid poszton keresztül azt fejtegette, hogy a szingularitásba vetett hit azon alapul, hogy az egyik exponenciálisan fejlődő terület mást is magával húz, és eljön a digitális Jézus. Felten apró kérdéseket tesz fel, de fontosakat. Az egyik például az, hogy ha az exponenciális növekedés definícióját nézzük, az annyit mond ki, hogy a növekedés mértéke arányos a mennyiség nagyságával. Ez lényegében a kamatos kamatra is igaz, ellenben senki nem lett még végtelenül gazdag ettől.

Ésszerűbb a duplázódáshoz szükséges időt nézni varázsszavak helyett - mondja Felten. Aztán be is veri a következő éket: a processzorok tranzisztorainak a száma - és ezáltal durván a számítási teljesítményük - 18 hónaponta megduplázódott az elmúlt harminc évben. Ezt írja le a Moore-törvény. Ez az exponenciális növekedés azonban nem látszik például a sakkprogramok ELO-pontszámának növekedésében, pedig a sakk egy klasszikus MI-s terület. Ha egy ilyen egyszerű esetben nem fordul át az exponenciális fejlődés exponenciális fejlődéssé, akkor elképzelhető, hogy a gépek exponenciálisan intelligensebb gépeket terveznek sem igaz. Érdemes kommentestül végigolvasni, még akkor is, ha amúgy várjátok a szingularitást vagy a teljesen automatizált luxuskommunizmust. (A posztok erre: egykettőháromnégy.)

Apropó teljesen automatizált luxuskommunizmus, az is a hét híre, hogy sorozat készül Iain M. Banks Emlékezz Phlebasra regényéből. Banks persze elgánsan lépte át a szingularitás problémát. Azt mondta, hogy a szuperintelligens elmék nem maradnak az emberekkel és egyéb korlátos intelligenciákkal szórakoznak, hanem lepattannak a magukkal egyenrangú elmékhez bulizni. Hasonló gondolat dobott be Nicholas Carr is, de ő a miniatürizálás felől indult.

Csak egyszer kell jól idézned

Az interneten talált idézetekkel közismerten az a baj, ahogy azt más Szókratész is megállapította, hogy a forrásuk gyakran pontatlanul van megadva. Többnyire ez nem is vicces, annyira gyakori a jelenség. Kivétel, amikor mégis. Itt van ez a remek ijesztegetős képregény Emily Carroll Through The Woods kötetéből. A farkas nagyon ügyesen egy IRA-üzenet elhíresült mondatait használja fel. Az eredetit 1984-ben a brightoni hotelrobbantás után adta ki az IRA, arra reagálva, hogy nem sikerült megölniük Margaret Thatchert.

Mrs. Thatcher will now realise that Britain cannot occupy our country and torture our prisoners and shoot our people in their own streets and get away with it. Today we were unlucky, but remember we only have to be lucky once. You will have to be lucky always. Give Ireland peace and there will be no more war.

Arra már Gazs hívta fel a figyelmemet, hogy ez az idézet most új köröket tesz az interneten. Valahogy kiszivárgott a motivációs idézetes Pinterestre, és Thatchernek tulajdonítva kering az a két mondat, hogy "We only have to be lucky once. You will have to be lucky always." Igazából tök mindegy, hogy ki, mikor, mit mond.

Johohó, meg egy triamarán

Twitteren - mondtam már, hogy kellő mennyiségű érdekes emberrel milyen jó is az? - jött szembe a sztori, hogy a Maserati Multi 70 nevű hajó új rekordot állított be a 13 ezer tengeri mérföldes Hongkong-London úton. Az új leggyorsabb idő: 36 nap 2 óra 37 perc és 2 másodperc, ami 5 nap 19 órával gyorsabb a megelőző rekordnál. A kapitány úgy látja, hogy ha a La Mance-on nem kapnak ellenszelet, akkor 3-4 nappal jobb időt futhattak volna, szóval még semminek nincs vége.

Az izgalmas ebben, hogy egy sokkal korábbi vitorlás rekordot tudunk erről. 1866-ban ugyanezen a távon versenyeztek az Ariel és a Taeping teaklipperek. A verseny őrülten érdekes volt, majd száz napig tartott, a két leggyorsabb hajó alig 28 perc különbséggel futott be, és az élmezőny többi hajója sem volt messze. És mindezt úgy tették, hogy az Ariel például 558 metrikus tonnányi teával volt megrakva. A sztorinak persze az a poénja, hogy ugyanebben az évben az Erl King csavargőzös a klipperek után indulva, 78 napos menetidővel lett az első. (Mit ad isten, ezt a VS-re is megírtam anno régen, mert 1, épp adott apropót a Tres Hombres hipszterbrigantin 2, szeretem ezt a sztorit.)

Apróság

A hét sztorija Owen K. C. Stephens története volt arról, amikor egy Planet Hollywood étteremben bemutatták a D20-as Star Wars szerepjátékot. A buliba betévedt egy idősebb brit fickó is, aki miután elmagyaráztatta magának a játék lényegét, és hogy ők az ellenállás a birodalom pedig az űrnácik, tökéletes kommandós rajtaütést vezényelt le két rajongó tinivel. Írva se rossz, de a videón elmesélt verzió az igazi. 

Remeknek tűnő óceánjárós kiállítás van a londoni V&A-ben, ahová amúgy is el kell menni, ha az ember Londonban jár. Ehhez kapcsolódva jelent meg egy cikk arról, hogy az óceánjárók kora egybeesik a plakát elterjedésének korával. Nem csak a hajós cégek ismertek rá a lehetőségre, érdemes végiglapozni legalább egy gyűjteményt az 1926-ban létrehozott Empire Marketing Board plakátjaiból. 

Plusz egy, tényleg csak jelzésszerűen: tovább tart a vita Jordan "nekem csobogsz kicsi libsi" Peterson és Steven "minden totál király" Pinker elméleteiről. A pszichológus megmondóemberek korát éljük.

Ennyi a hétre. 

Üdv,
Ádám