Rakasz #68

Robotzsarus, pofozkodó nyelvészes

Sziasztok!

Nem elég, hogy jönnek a menekültek rántott szöcskét etetni a magyarokkal...vagy valami ilyesmi, ha Németh Szilárd arcát látom, automatikusan kikapcsol az agyam, mert tudom, hogy nem lesz rá szükség. Szóval nem csak ez a kataklizmával felérő világvégeszerű apokalipszis jön, hanem van egy olyan sokkal komolyabban veendő trend is, hogy a jövő proteinje őrületes mennyiségű kockázati tőkéből készül és kopirájtos lesz. (Persze a zárt terjesztésű, jogdíjas almák után miért is csodálkozok?) Mondjuk ez semmi ahhoz képest, hogy Barbara Streisand meg annyira szomorú volt a kutyája halálakor, hogy gyorsan klónoztatta egy kutyaklónozó szolgáltatással.

Tudományos forradalmak

Van egy kis fordulaton menő tudományosságot sem teljesen nélkülöző vita éppen őstörténeti kérdésekről. Jellemzően vacakul megírt cikkekben zajlik, amiktől az embernek a hátán feláll a szőr. Ennek a viszonylag jó példája a HVG-ben megjelent Genetikusok szerint a honfoglalók ősei hunok voltak, és a magyar az avarok nyelve lehetett című cikk, amiben Boldogkői Zsolt molekuláris biológus beszélget Török Tibor genetikussal többek között nyelvészeti témákról. Már a cím is elárulhatja, hogy különös csemegéről van szó.

Az ügy odáig jutott, hogy a mostanában gyakran és kínos dolgokkal a hírekbe kerülő almamáterem, a Debreceni Egyetem szervezett egy konferenciát. Erről pedig a nyelvészetről hülyeségeket mondókat mindig nagy örömmel rugdosó Nyelv és Tudomány (azaz Nyest) közölt tudósítást. Nem mondom, hogy ez a cikk fog segíteni mindenkinek a genetikai rokonság és a nyelvi rokonság szétszálazásában - röviden: a kettőnek semmi köze egymáshoz, a hunok meg ráadásul egy vegyes banda voltak - mert túl nagy örömét leli a szerző közben abban, hogy ukrán gugolóst járhat Török Tibor arcán. Olvasni viszont szórakoztató.

Az MT Közoktatási Elnöki Bizottsága közleményt adott ki arról, hogy minden tisztelete mellett a bölcsészezés és a szalagmunkásképzés nem jó oktatási stratégia.

Mi lenne, ha nem mondanánk el senkinek?

Mit csinál New Orleans polgármestere, ha jelentkezik nála a Palantir, Peter Thiel cége, hogy adnának egy bűnelőrejelző rendszert puszira? Ha látta a Robotzsarut, akkor sikítva elmenekül. Mivel a valóságban a nem volt a válasz, ezért inkább elfogadták, és méla kussban meghosszabbítgatták a szerződést egészen mostanáig. Ezzel az a legnagyobb baj, hogy nem történtek meg mindazok a viták, amelyeket a prediktív rendfenntartás generálna. Például, hogy egyáltalán jogszerű-e ez? Milyen szerephez jut benne az adatbázisokba kódolt előítélet? Jól működik-e? Mindezeket úgy, hogy a New Orleans-i Palantir kísérletnél nyilvánosabb próbálkozásokat alaposan szétkapták a kutatók, és jellemzően elégtelennek találták azokat. (A Verge tényfeltárása magyarul a Qubitben.)

Arról ma már elég sok szó esik, hogy a gépi tanulásra épített eszközök csak annyira jók, amennyire a tanításukra használt adatbázis. Azaz, ha egy adatbázis összeállítása előítéletesen történt, akkor az algoritmus ugyanezt viszi tovább. Vagyis küldi járőrözni a rendőröket a többségükben feketék által lakott kerületekbe, ahol több lesz a letartóztatás, ami miatt az algó... értitek. Ez a probléma például a Predpol rendszer vizsgálatakor esett ki a szekrényből. A zászlóra tűzendő jelszó az algoritmusok átláthatósága (algorithmic transparency), nem úgy hangzik, mint ami jól mutat egy tacepaón. 

We often get that comment – "Big brother is watching you" – but I prefer to say, "Big brother is helping you."

Senki ne gondolja, hogy ez a fajta megfigyelés csak az Egyesült Államokra jellemző. A Palantir eleve eladta a New Orleans-iak rovására kikísérletezett technológiát külföldre. De az okosvárosos projektek amúgy is hajlamosak megfigyelős városo projektekké változni. Még szerencsénk van, ha csak változó hőmérsékletű színű fénnyel és narancsillattal próbálnak minket békésebbé tenni, ha a kamerák és mikrofonok szerint túl balhés a helyzet, ahogy az Eindhoven bulinegyedében történik. A linkelt cikkben van szó a különböző megfigyelésen alapuló utrechti városmenedzsment megoldásokról is. A recept ugyanaz, mint fenti esetekben: cégeknek kiszervezett megfigyelés, adatgyűjtés, privatizálódó közadat és magasra vont vállak, ha bárkinek kérdése lenne.

Hogy valami pozitívval legyen vége. Van városos Doctorow novella is. Pont annyira csillogó szemű és optimista, ahogy azt megszoktuk a Little Brother előtt.

Família kft

Csak röviden, mert fogy a hely az interneten, de két érdekes cikk volt a Trump körüli ügyekről. Az első, hogy Jared Kushner azután csapta rá az ajtót Katarra, hogy nem sikerült az ingatlancégének pénzt szereznie a katari kormánytól. Tekintve, hogy ebből akkor kupleráj lett, amekkora a Közel-Keleten tud lenni, vastag tollal kell felírni a Trump-kormány eredménylistájára, hogy találtak valami egészen újat, amivel szignifikánsan szarabb hellyé tudják tenni a helyet.

Hasonlóan remek sztori, hogy úgy tűnik, Trump tényleg azért kurtította meg pár nemzeti park területét, hogy lehessen olajat bányászni a korábban védett területen. Az ügyet az teszi bonyolultabbá, hogy Utah állam, ahol a megnyirbált Bear Ears van bányászati jogokból finanszírozta a közoktatást. Igazán szép érdekellentétek vannak itt.

Muzik

DJ Ritut, egy Greenwichben a fűben döglős eseményen találtam. Ő világzeneidjzett, én a fűben ittam a kézműves - ne menjünk bele - gin tonicot, majd fél óra múlva átvették a terepet a Charity Shop DJ-k, akik több tucat gyereket bujtottak fel arra, hogy turkáljanak valami lemezt majd menjenek potmétert tekergetni. Nem csináltunk semmit, remekül elpazarolt nap volt. Viszont a szálláson bejelöltem mindenféle helyeken Ritut, mert csak jó bulit csinált. A World In London című műsorába érdemes néha belehallgatni.

A héten viszont nem csak világzene jött, hanem az általam eddig nem simert Geru-féle szkrollozós kottás verzió Pachebel D-dúr kánonjából. Erről rögtön beugrott a Hiromi Uehara-féle fémvonalzós verzió. Ezzel a kettővel pedig el is voltam egy délutánon keresztül. Uehara verziójából van egy lemezen megjelent is, a Place To Be című albumot kell keresni, de a Youtube-os felvétel sajna jobb, még ha nem is szól olyan szépen.

Arlót még három évesen vitte magával az apja lemezt turkálni, és mivel az árus jófej volt, vihetett magával egy neki tetsző kislemezt. Most nyolc éves és januártól műsora van a Facebookon The Sunday Get Down néven. Nem csak cuki, egészen jól is szól. Mostanában beugrik a bátyja is, aki van vagy 11 éves már.

Apróságok

Nagyon jó cikk a Fragranticán arról, hogy a természetes és a mesterséges illatanyagok hogyan viszonyulnak egymáshoz. Kell-e mondani, hogy a bio egy mesterséges kategória?

Sprawl hangulatú, Gore Tex tehát vízhatlan csukával rukkolt elő a Converse

Hogy engéóztak meg egy dizájner iskolát Lagosban és hogyan süllyedt el. Az egykor remek Atavist úgy tűnik megint (még mindig?) működik. Érdemes szétnézni a régi anyagaik között is. 

Vámszabad raktárakról már volt korábban szó, most itt van róluk egy magyarázós videó is. 

Ennyi a hétre. Megette az agyamat az Into The Breach. Jövő héten elmesélem, hogy milyen.

Üdv,
Ádám