Rakasz #69

Gigawattórás

Sziasztok!

Elég sok régi fájlt fésültem át a héten. Nem azért, mert nosztalgiázhatnékom volt, hanem adatot mentettem és biztonsági mentésből álltam vissza. Ennek megfelelően lesz egy-két patinásabb link is. Ti pedig rakjatok össze egy biztonsági mentést, hárommal nyugodtabb hetem lett volna, ha két mappával több van a backupomban. (Minden meglett, mindenki boldog.)

A Wikipédia jellemzően nem az a hely, ahová az ember jó szövegekért megy. Jellemző módon az eddig megtalált legjobb pár mondata is egy vitaoldalon, a Debbie Does Dallas pornófilmén, található. A téma az, hogy a Debbie az otthoni videózás kezdetén jelent meg:

Debbie Does Dallas is not hard core porn, and Debbie Does Dallas is not soft core porn in the modern 21st century home viewing and entertainment environment, but Debbie Does Dallas was there first. I watched it with a bunch of teenage men at eighteen years of age and under twenty-one years of age, and it was one of our first encounters in the technology frontier of home viewing, and we were excited.

Az, hogy a fenti pár mondat maró irónia, poénkodás, vagy komoly, igazából mindegy is. And we were excited.

ESP

Na jó, szellemek nem lesznek. Viszont van egy számomra érzékelhetetlen dolog, amivel folytatni akartam a múlt heti (R#68) parfümös vonalat. Leginkább azért, mert egy rendelésem mellé berakattam egy Escentrics Molecules-féle Molecule 01 mintát. Ez a parfüm pedig lényegében csak Iso Super E-ből - ami a barátainak úgy mutatkozik be, hogy 7-acetil, 1,2,3,4,5,6,7,8-oktahidro-1,1,6,7-tetrametil naftalin - áll. Ez pedig egy rohadt nagy, aromás molekula, amibe egyrészt állítólag gyorsan belefárad az orr, másrészt nem mindenki érzi. A fent linkelt Illatvadász blogposzt jól körbejárja, hogy miért inkább blöff, mint művészet a viselő számára lényegében illat nélküli parfüm. (Zárójel: nekem persze egyáltalán nem működik, kis alkoholillata van és kész. Érzékekkel és a bőr kémiájával játszunk, nagyon mókás.)

Máshogy érzékszervi játék, de emlékeztek Robin Sloan új játékára (R#63), az oldalra a neten nem létező, csak kinyomtatva olvasható novellával? Na azóta szembejött a The Disconnect is, ami egy olyan internetes lap, amit csak az internetről leszakadva lehet olvasni. Amíg érzi, hogy van kapcsolat, nem mutatja a tartalomjegyzéket, nem enged görgetni, nézhetjük a 'húzd ki a drótót, Jóska' üzenetet.

Harmadik módon szellemek: megjelent Bari "Damage" Máriusz Stray Signal lemezéről az első klip. A lemez és a klip is annyira magától értetődően, szégyenérzet nélkül cyberpunk, amennyire ma valami az lehet. Persze a kis zöld emberkékkel, észak-koreai hackerekkel és Hellfire rakétával felszerelt drónokkal vívott háborúk és a sajtó által körbenyalt, de amúgy balkáni államként viselkedő cégek  korában ez annyira nem meglepő. 

Beveszévéljüvünk ívígy

Esz a fene, egy hete még elérhető volt a New York Times Japan Teens Flip for Private Pagers című 1995-ös cikke, ami egy nagyon korai leírása az emodzsiknak. A linket azért beraktam, hátha észreveszik egy idő után, hogy eltört. Komoly tapasztalat ez, így is nagyon sok mindent rakok el rögtön szöveggel együtt archiválva - köszi, Pinboard - de valószínűleg többet kellene. 

Csak azért nem üres a kezem teljesen, mert a Shift Happens hírlevél, ami egy készülő billentyűzettörténeti könyvhöz tartozik, pont most írt a japán billentyűzetekről. Van szó a prediktív szövegbevitelről, arról, hogy a kandzsikhoz és kanákhoz kellett igazából ez a technológia, a vége - mégis csak egy személyes esszéről beszélünk - szerelmeslevél egy Apple Pro billentyűzethez. 

Fesz van

Néha vannak hírek, amelyek ráébresztenek arra, hogy milyen méretű rendszerekben élünk. Péter hívta fel a figyelmem arra, hogy az Európai Villamosenergia Átviteli Hálózat (ENTSO-E) felemelte a hangját, mert vészesen lecsökkent az frekvencia az egységes európai rendszerben. Ez akkor következik be, ha valaki fogyasztani fogyaszt, viszont nem termel. A január óta tartó - és most részben megoldott - probléma során 113 gigawattórányi áram tűnt el. Ez közvetlenül úgy jelentkezik, hogy az alacsonyabb frekvencia miatt a magukat az 50 hz-es hálózati frekvenciához beállító órák késni kezdenek. Így március elejére egy vastag hatperces késés jött össze.

A frekvenciát mostanra sikerült visszatornázni 50 herzre, és megvannak a bűnösök is. Innen válik érdekessé a történet. A hiány abból eredt, hogy Szerbia nem termelte vissza a hálózatba Koszovó fogyasztását. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán miért kellene neki. Azért, mert amúgy politikai okokból ellenzi Koszovó leválását a közös elektromos hálózatról. 

Abba, hogy a villamosenergia rendszer így működik, egy európai szintű rendszerré áll össze, és a szerbek tudnak problémát okozni akár Portugáliában is, érdemes néha gondolni. Legalább akkor, amikor azt feltételezzük, hogy az elektromos autók elterjedése attól függ, hogy elég villanyoszlopra fúrnak-e fel kisvakondnadrágos szakik konnektorokat. Nem értek hozzá, de a fentiek alapján úgy tűnik, mintha lennének ennek rendszertervezési követelményei.

Lassan és ráérősen

A 444-en jelent meg Magyari Péter írása a chábád nevű haszid zsidó szektáról. Ami annak ellenére, hogy a zsidó vallás nem térítő, térít, igaz csak zsidókat, és mindenhol eléggé jóban van a konzervatív-széljobber pártokkal. Akinek most felmerülne az, hogy jé, hát itthon is az EMIH puszipajtás a Fidesszel, az meg is találta, hogy részben miről szól a cikk. A sztoriban előbukkan még Jared Kushner és a messiás is. (Szerintem már mindenkinek mondtam, hogy olvassa el Chabon Jiddis rendőrök szövetségét, de erről megint az ugrott be.)

Régi cikk, de a sztori meg még régebbi, és mostanában ment a Waco a tévében. Ha ezeket kellően összerázzuk egy shakerben, akkor megint elő lehet venni Ashley Feinberg cikkét a Heaven's Gate Y2K öngyilkos szekta két ma is élő webmesteréről, akik frissítik a honlapot. Még levelekre is válaszolnak. Nagy szó ez egy olyan szektától, amelynek a többsége öngyilkos lett 2000-ben. Itt a szóban forgó oldal, ennél kísértetházabb nem lehet egy netes lap.


Apróságok

Tej Chauhan nosztalgiázik egy kört a Nokia régi, izgalmas luxuskészülékeiről. A héten söröztem finnekkel, megkérdeztem őket a HMD-ről, ami ma Nokia néven gyárt telefonokat. Azt mondták, ma nincs Nokia.

Max Krieger egy raklap kilencvenesévekbeli Sony dizájntervet szkennelt be a mi nagyobb örömünkre. Ilyeneket mindig jó nézni, hogy észben tartsuk, mennyire érdekes cég volt az.

Téma még lenne, de a hétvégén beleolvastam Matt Muir hírlevelébe, és olyan hosszú, hogy azóta haikukban akarok írni. Lehet jövő héten ez lesz!

Üdv!

Ádám