Rakasz #7

Mindenféle jövők

Szerelmes barátim!

Három érdekes városos könyvem is áll valahol Nagy-Britannia és Pest között a postán a 2016-os nagy postavész miatt, ami kedvet csinált újranézni A jövő hírnökét. Ésszel persze tudom, hogy nem egy 1998-as bukott Kevin Costner filmre van szükségem, amiben mókás módon 2013-ra megszűnik a civilizáció és a posta is. Érdekes persze, hogy egy alig húsz éves filmben is szükség van nagy látványos dolgokra a világ szétpergéséhez. “Ott voltam Washington ostrománál! Láttam, hogy ég porig a Fehér Ház!” - mondja a főhős a film vége felé. 

A leégő Fehér Ház valami eszméletlen klisé lett azóta, hogy a britek 1814-ben tényleg felgyújtották. Idén, ha három filmben nem láttam elpusztulni, akkor egyben sem. Remélem, hogy ha a We Stand On Guardban a szegény, gyilkos amerikai robotok és katonai drónok által megszállt kanadaiak egyszer visszaütnek, akkor valami érdekesebbet csinálnak Washingtonnal. Az első részben a biztonság kedvéért még van egy lángoló gyep a Fehér Ház kertjében jelenet, az a casus belli.

Épp csak ide tartozik, de a Politico cikke arról, hogyan nézett ki a Clinton kampány - nyugi, lassan megunom a témát - a gyepűvidék felől nézve. Ha egy tanulsága van, akkor az az, hogy a modelleket nem hülyeség a választási időszakban gyűjtött adatokkal frissíteni. Ja igen, gyűjteni kell adatot. Illetve, hogy a technokrata arrogancia nem nyerő stratégia. (Úgy rémlik, a hübrisz fogalma meg a görög dráma elsős gimis anyag.)

Az valójában úgy volt, hogy...

Hjuston, imamo problem (2016) Végre valaki vette a fáradságot, és jó alaposan leleplezte, miből éltek olyan mocskosul jól a jugoszlávok Tito alatt. A legvidámabb barakkos, eladósodásos magyar modellt ismerjük, de a Hjuston... bemutat egy másikat. Egyszerűen el kell adni a legteljesebb titokban a rakétatechológiával balfaszkodó Egyesült Államoknak egy félkész űrprogramot. Nem tökéletes, de ennyire kevés pénzből szórakoztatóbb mesét nem lehet szőni. 

C.S.A.: The Confederate States of America (2004) Egy kicsit prédikálósabb lett a Konföderáció győzelmével elkezdődő, a maitól teljesen eltérő Amerika történetéről szóló "brit dokumentumfilm". Van viszont néhány olyan jelenete, ami miatt csak megéri megnézni. Aztán meg utána lehet olvasni az Ember a fellegvárbant, illetve a legismeretlenebb magyar sci-fi írónak, Trenka Csabának az Egyenlítői Magyar Afrikájába is érdemes belenézni. (Meg utána a Place Rimbaud-ba, ami talán jobb, és még kevesebben olvasták.)

Eltérő hangok

Az internetnek még mindig az a legnagyobb előnye, hogy olyan embereket hangosíthat ki felénk, akikkel amúgy nem futnánk össze. A technokrata mennyország még nem jött el, az emberek megkeresésével még melózni kell, a nagy Google Translate varázslat viszont utána meglepően jól működik. Például Nicholas Nova, a Near Future Lab alapítója Lagniappe néven remek hírlevelet küld. Már a név is király, lagniappe az az apróság, amit a boltos rádob a végén a kosárra jófejségből. Egy mosolygós alma az öt kiló salátakrumpli és nagy csokor jégcsapretek mellé.

Aztán ott van Ganzeer, aki egyiptomi művész, képregényes, aki az arab tavasz óta a világ kevésbé lövöldözős részén él. Trump győzelme után nagyon jót írt a harmadik utak hiányáról vagy ellehetetlenítéséről a politikában. És nem azt, hogy bezzeg Bernie nyert volna. Pláne az az érdekes, ahogy pár mondatban arról beszél, hogy a demokrácia nélküli kapitalizmus nem csak egy létező jelenség, de szívesen kereskedik ilyen államokkal az USA, Európa, ne szűkítgessük tovább, gyakorlatilag bárki. Lapzárta közben érkezett, hogy az FP Global Thinkers listájára is felkerült az emberem. Még jobb!

A mai fiatalok és az ő (mi) videojátékaik

Időnként szembe jön - ez részben azt jelenti, nem tudom, kivel vitatkoztam róla utoljára - hogy a mai fiatalok videojáték végigjátszást néznek a YouTube-on meg a többi. Ez nagyrészt marhaság, az egyik legjobb dolog, hogy meg lehet nézni a neten, hogy mit kell csinálni egy-egy olyan helyen, ahol elakad az ember. Legalább két olyan játék ugrott be, amit vagy a nyelvtudás hiánya vagy az egyértelműen ki nem deríthető cél miatt raktam le gyerekként. Nagyon menő játékok voltak! Az egyikben még robot dinoszaurusszal is lehetett lenni.

Múlt héten kigugliztam, és már tudom, hogy mit kellett volna csinálni a Metal Mutantban, ami a nehezítés kedvéért franciául volt meg, és a Robin of the Woodban. A YouTube és a játékosok által szerkesztett Wikia oldalak annyira sokkal jobbak, mint az agyonfénymásolt leírások.

Ennyi a hétre. Vissza a megjön-e karácsonyig a csomagom című pánikba!

Sziasztok,
Ádám