Rakasz #71

Vas és még több vas

Sziasztok!

Az elmúlt hétből több napot töltöttem a Cambridge Analyticával, lesz is egy hosszú cikkem a Magyar Narancsban, úgyhogy a Rakasz nem nagyon foglalkozik az üggyel. Az alapsztori úgyis keresztbe-kasba le van írva már ezerszer. Amibe talán érdemes beleolvasni azok a botránytól két-három lépést hátráló elemző cikkek: Ian BogostJonathan FreedlandTim Berners-Lee. (Nem minddel értek egyet, de a perspektívák fontosak.) És persze hozzá lehet nézni Zeynep Tufekci legendás TED-előadását a megfigyelési kapitalizmusról. Van egy nagyon stabil status quo, de ez nem jelenti azt, hogy csak ilyen lehet az internet. Erről Anil Dash írt még a múlt héten, a CA-ügy kirobbanása előtt.

Van még egy érdekes dolog, ami a fentihez kapcsolódik. Robert Mercertől, a Breitbartot és a CA-t pénzelő amerikai milliárdostól mindenki egy anekdotát idéz. (Főleg azért, mert a fickó szinte soha nem beszél nyilvánosan, összesen egy beszédtöredéke van fent a YouTube-on.) Ez a következő: még nagyon kicsi programozóként megbízták, hogy írjon át egy bonyolult, nukleáris robbanások szimulációjára használt programot gyorsabbra. Sikerült, megalkotta ugyanazt a programot, csak százszor gyorsabb kiadásban. Erre a tudósok elkezdtek százszor bonyolultabb szimulációkat futtatni. Amire Mercer azt mondja, hogy ezért nem hisz a kormányzati koordinálású kutatásban, mert azok csak arra vannak, hogy elverjék a gépidőt.

Van ehhez egy párhuzamost történet is, ami a Planet Money Visicalc-kal - ez volt az első táblázatkezelő - foglalkozó adásában hangzik el. Röviden: a táblázatkezelőtől féltek, hogy elveszi majd a számoló emberek munkáját. De végül az előrejelzések készítését és a tervezést annyira megváltoztatta, hogy lehet szakmányban "mi lenne ha" forgatókönyveket gyártani, hogy inkább csak növelte az igényt a számításokra. 

Mercerről sok mindent el lehet mondani, de idiótának senki sem tartja. Felmerül a kérdés, hogy a fenti anekdota egy poén-e, ami senkinek nem ült? Vagy esetleg ez a kőgazdag ember fontosak tartja, hogy vetítsen magáról?

Játszunkmár, játszunkmár

Ha Julis nem mesél arról, hogy hatalmas újraéledése van a papíros-kockás szerepjátéknak a YouTube-on, akkor teljesen elmegy mellettem a jelenség, és csak egy NYT cikkből értesülök öt év múlva, amikor nekik is feltűnik. A héten belenéztem egy kalandkezdésbe a Critical Role-ba, és bár nem értem a végére, mert hirtelen rám szakadt a világ, most már értem miért nézik. Azért, ha Twitchet is elkezdek nézni, nyugodtan lőjetek le. 

Hetekkel korábban ígértem Into The Breach ajánlót, hát ez egy kicsit megcsúszott. Alapjáraton a játék olyan, mint a Pacific Rim. Jönnek a szörnyek, nekünk van három bevethető óriásrobotunk. Ott fordít egyet a szokott logikán az Into The Breach, hogy a védendő életünket az épületek jelentik. Persze a robotoknak is van egy életszintjük, amit nem szabad hagyni nullára csökkenni, mert akkor elveszítjük a pilótát. De alapvetően az emberiségért vagyunk, ha kell, akkor beállunk a golyó és a lakótelep közé. Olyan játéklogika ez, amivel ritkán találkozni.

De nem csak az értékekkel való játék érdekes. Az egyes robotok, robotcsapatok képességei vannak annyira eltérők, hogy a körökre osztott, négyzethálós táblán játszódó stratégiai játékban tényleg órákat lehet tölteni. 15 darab euróért hozzávágják az emberhez az Into The Breachet, nehéz ennyire jól elkölteni egy ekkora összeget.

Vasak

Adásban már volt egyszer arról szó, hogy van egy elég profi szubkultúra a klasszikus Thinkpad laptopok tunigolására. Készülnek a régi kasztniba új alaplapok új processzorral, memóriával, grafikus kártyával. A Hackaday most írt egy jó összefoglalót, hogy mi mindent lehet rendelni. A saján 220-asomnál beértem a Lenovo által is a felhasználó által cserélhetőnek tartott alkatrészek (memória, ssd, akku) cserélgetésével, de hazudnék, ha az mondanám, hogy nem értem, miért esnek neki mások nagyobb garral a gépüknek.

Szembejött a héten egy más miatt legendás gépről szóló eszmecsere. A Nicholas Negroponte-féle százdolláros laptopot emlegette fel valaki, mint tévutat, amire egészen sokan reagáltak azzal, hogy de hát az én országomban tényleg voltak a sulikban ilyenek. Isten nyugosztalja, az OLPC tényleg katasztrofálisan lassú volt az AMD Geode procijával, és nem volt túl jó gépelni sem rajta. De el kell ismerni azt is, hogy ambíciózus célt tűztek ki és volt egy-két nagyon jó megoldásuk. A napfényben is olvasható e-papírhoz hasonló kijelző például csodás ötlet, kár hogy eltűnt.

Na itt azért elkapott a nosztalgiavonat és elkezdtem sorolni magamnak, hogy milyen vasakból kellene egyszer teljesen működőképeset szerezni: eMateThinkpad 701cPowerbook Duo. Napi használatra meg persze egy Toughbook. Nektek van olyan vas, amire nagyon vágytok?

Hogy mennyit ér egy jó ötlet

Visszatekintve persze minden egyértelmű. Akár láthattam is volna, hogy a Twitter karakterlimit-emelésénél fontosabb, hogy ugyanakkor építettek egy rendes threading eszközt. Ugyanez magyarul: egyszerűbb több, egymást követő írásból álló összefüggő szöveget alkotni. Messze nem ez volt a Twitter profilja, de közmegegyezésen alapuló megoldások voltak arra, hogyan jelezzük, ha a gondolat nincs lezárva, folytatása következik. Az új threadingből az következett, hogy igazi emberek is elkezdtek három-öt-nyolc twites kisesszéket írni, ami észlelhetően jobbá tette az oldalt. (Munkadefiníció: igazi ember az, aki korábban nem írt egymillió twites hordószónoklatokat, mint Marc Andreessen.) Ehhez hozzájárult a megnövelt szöveghosszúság is. Jól csiszolt, frappáns, okos 140 karaktert nem egyszerű írni, egy jó 280-at bárki tud.

I liked that era. we've gone from people pretending to be chatroom half-unicorn demi-gods engaged in deep kink virtual relationships with the vampire lestat to people pretending to be arthur from northampton who just wants us out of europe right now; something has been lost.

A fenti például arra jött válaszul, hogy Darran Anderson urbanista író megemlékezett öt-hat twitben az apjáról, aki a kilencvenesek elején eldöntötte, hogy a net nagy dolog lesz, és ezt nem a kiberutópisták kritikátlan lelkesedésével tette. 

Egymondatosok

Az egész threadesdit azért kezdtem el, mert mostanában nagyon sok twitteres eszmefuttatást rakok el. Csak egy pár, hogy lássátok a jellegét, aztán a húsvéti hosszabb Rakaszban úgyis kap valamilyen módon saját szakaszt.

Ennyi a hétre.

Ádám